Első, de csak nekem, mert a többiek jártak már ott, mint az a felkerült beszámolókból is kiderül. Jó hely, és bár elsőre azt gondoltam, hogy a világvégén van, és elegem lesz az utazásból – Hűvösvölgy felől közelítettem -, de az átszervezett villamos vonalak a segítségemre voltak.
Az ismerkedős estén a zenét a Firkin biztosította, részletek a hajtás után.
A közlekedésről annyit, hogy csak a Móriczig kell eljutni, onnan már pillanatok kérdése az egész, a villamosok gyakran járnak és a két megálló is hamar megvan. Leszállás után csak bandukolni kell a többiek után.
Hatalmas tér, asztalok, kényelmes székek az egyik oldalon, padok a másikon. Simán jutunk be, a biztonságiak kedvesek és ez az egész este folyamán így marad. Nem túlzok, egyszerűen imádom, ha normálisak, kedvesek, udvariasak a biztonsági emberek. A Barba Negrában senki nem nyaggatott bosszantó apróságokkal csak azért, hogy éreztesse, ő a fontos biztiboy. Az elején megkértek, hogy fényképezéskor a színpadra azért ne menjek fel, de ennyi volt az egész. Onnantól még a dj pultba is felengedtek minden faxni nélkül.
Egy hely barátságossága szempontjából a biztonságiak mellett a pultosok viselkedése is fontos. A Barba Negrában mindegyik barátságos, a gyorsaságukra sem lehet panasz, de azt, hogy melyik a borospohár és azok közül melyik a fehér- és melyik a vörösboros, még tanítani kell nekik.
A Pipes & Pints produkciója alatt érkezünk, a színpadon egy alaposan kivarrt srác énekelt egy skótduda társaságában. A közönség ekkor még épp csak gyülekezett, de azért a színpad előtt álltak már páran. A zene nekem bejött, kifejezetten sajnáltam, hogy nem sikerült őket az elejétől meghallgatni.
Mire elkezdődött a Firkin teljesen megtelt a hely. A fene sem gondolta – bocs, de tényleg nem -, hogy ennek a zenének vannak fanatikus rajongói, pedig vannak, nem is kevés. Akkor pedig, mikor megláttam, hogy egy felnyírt hajú, külsőre punknak tűnő pasi egyszer csak abbahagyja a pogót, háta mögé teszi a kezét és önfeledt ír táncba kezd, nos, akkor majdnem hanyatt estem a csodálkozástól.
Meg kell hagyni, a Firkin nagy bulit csinált. Zenéjük nem az én zeném, a harmadik számtól nekem egybefolyt az egész, de ettől függetlenül el kell ismernem, tényleg nagy bulit adtak. A fuvolás Péter János szuggesztív színpadi egyéniség, ha ő ott van, akkor nehéz a többiekre koncentrálni.
A koncert után dedikálás volt és lassan a Barba Negra fedélzete is kiürült. Talán ha a dj kicsit marasztalóbb – értsd: táncolhatóbb – zenét játszik, akkor a buli hangulat a koncert után is megmaradt volna. Mert én szeretem a rockot, szívesen ugrálok keményebb zenékre is, de a Tankcsapdánál nálam is betelt a pohár és a ruhatár felé vettem az irányt. Egy, a lábakat is megmozgató koncert után jól esett volna, ha a dj is egy kicsit táncosabbra veszi a figurát.
A koncertről rengeteg kép itt.