Music is my blanket – Interjú a Soundkitchen csapatával

Az elmúlt időszakban mint egy kiadós eső után a gomba, úgy nőtt ki a földből egy végtelenül szimpatikus koncertszervező csapat, akikkel már többször találkozhattatok a Fesztblogon is. (Például legutóbb “rádióműsorunk” kapcsán). Ők a Soundkitchen, pontosabban Lupkovics Réka, Mender Szilvia és Fekete Róbert. Ők meséltek nekünk az elmúlt hónapokról, jelenről, jövőről, és az annyit emlegetett nagy magyar valóságról, amelyben jelenleg egyedüli bástyaként áll ez a vállalkozás.

Ha jól tudom, az egész vállalkozás létrejöttekor a „szikra” az volt, hogy írtatok a Lamb zenekarnak, hogy nincs-e kedvük Budapesten koncertezni. Mennyire lepődtetek meg, mikor igent mondtak?

Nagyon meglepődtünk. Amikor az ötlet felvetődött, hogy írjunk a Lamb-nek, akkor leginkább csak viccnek vettük az egészet, maximum arra számítottunk, hogy kedvesen lepattintanak. De  – amint az azóta már kiderült – a Lamb ilyen. Kiszálltak az iparból, a gyárból, a multik bűvköréből, és azt csinálják, ami jól esik.

És amint megjött a válasz, mihez kezdetetek?

Kicsit megijedtünk, majd összeszedtük magunkat. Végül is rendezvényszervezők volnánk, bár koncertet még sosem csináltunk. Napokon keresztül, órákig ültünk a Gödörnél, és próbáltuk kitalálni, hogy hogyan is tudnánk ezt megcsinálni. Azt mondtuk, hogy az a cél, hogy 400 embert összeszedjünk valahogy. Mivel nincs mögöttünk semmilyen cég, így a saját kis pénzünket kockáztattuk. A tényleges szervezés akkor kezdődött, amikor befoglaltuk az A38-at, és azóta is áldjuk az eget, hogy összehozott minket a sors a világ legkészségesebb szervezőgárdájával.

Pontosan mikortól számíthatjuk a Soundkitchen létezését? Az Lambnek elküldött e-mailtől? A megalakulás óta eltelt időben mi minden történt veletek?

A Soundkitchen ötlete akkor vetődött fel, amikor láttuk, hogy a Lamb koncertre kitűzött célt (400 fő) teljesítettük. Imádjuk a zenét, a kedvenceink szinte sosem jönnek Budapestre, kezdjük átlátni a dolgokat, akkor mért ne folytatnánk? Azóta hármunk közül egy már főállásban csinálja a koncertszervezést, de mondhatom, hogy mindannyian elég sok időt töltünk ezzel. Biztos még az újdonság varázsa hat, de napi 14 órányi soundkitchenezés után sem érezzük még munkának. Határozottan mondhatom, hogy megváltozik az ember élete akkor, amikor lehetősége van a hobbijából munkát csinálni. Vagy fordítva.

Ahogy láttam, koncertszervezésen kívül előkészítettetek egy túrát Olaszországba, a Radiohead koncertjére. Terveztek a jövőben is hasonló „buszos túrákat” külföldre?

Igen, mindenképpen. Formálódik a Facebook-on a kis Soundkitchen közösség, úgy látjuk, hogy van igény az ilyesmire. Amíg a kedvenceink csak Bécsig hajlandók jönni, addig mi menni fogunk. Ha meg mi megyünk, akkor abból mért ne csinálnánk osztálykirándulást?

Jelmondatotok, mottótok: Music is my blanket. Kifejtenéd ezt kicsit a saját szavaiddal?

Sokat gondolkodtunk ezen. Egyrészt mindhármunk nagy kedvence Imogen Heap, aki az Urban Species-el megalkotta himnuszunkat, a Blanket című számot, amiben szerepel az a sor, hogy music is my sanctuary, music is my blanket, ez pedig annyira erős, annyira jellemző a zenéinkre, hogy ezért döntöttünk emellett. Másrészt szerettük volna valahogy jelezni, hogy persze szeretünk bulizni, táncolni, hajat rázni, de alapvetően azért nyugis, betakargatós zenékben gondolkodunk.

Hogy tudjátok kezelni a számtalan hozzátok érkező „hozzátok el XY-t Budapestre!!”- típusú üzenetet?

Nagyon, nagyon örülünk neki. Egyrészt rengeteg tanulunk a Facebook cimboráktól, mert néhányan hatalmas zenei tudással rendelkeznek. Mondhatom, hogy mióta pörög a Soundkitchen a legtöbb új kedvencemet (Sóley, Birdy, Olof Arnalds, 2:54, Lulu Rouge) a lájkolóktól loptam. Abból indulunk ki, hogy ha valaki ajánl egy zenekart, és mi elhozzuk, akkor egy ember már biztosan lesz a koncerten:)  Az is tény, hogy azzal nem nagyon tudunk mit kezdeni, ha valaki a Red Hot Chilli Peppers-t követeli rajtunk. Ilyenek mindig lesznek, de ez nem gond, a rajongóknak nem az a dolguk, hogy átlássák a magyarországi koncerthelyzetet.

Van „műsorotok” a Stokholm Syndrome Radio-n, ami egy internetes indie rádió. Pontosan milyen szálak fűznek titeket ehhez a dologhoz? Esetleg ti csináljátok ezt is?

Barátaink csinálják ezt a rádiót, és ők vetették fel, hogy kellene valamiféle együttműködés. Bennünk meg bugyog a mutogatni való zene, szóval nagyon örültünk annak, hogy kaptunk heti 2 órányi játék lehetőséget. Ami nagyon erős az SHS Rádióban, hogy nincs dumálás, nincs reklám és nagyon kevés az ismétlés. A srácok alapvetően gitárzenéket játszanak, mi ezt próbáljuk egy picit tágítani. Csütörtökönként pedig mindig felkérünk valakit, akinek bízunk az ízlésében, hogy állítson össze egy órányi anyagot.

Van egy szavazás a honlapotokon, ahol nagyjából 20 előadó közül kell választania az olvasónak, kit szeretne, hogy elhozzátok Budapestre. A nevek között olyan „komoly” előadók is vannak, mint PJ Harvey, a The Kills, Lykke Li vagy éppen a Florence + the Machine. Van realitása mondjuk egy jövő őszi Pj Harvey koncertnek az A38-on?

Az a vicces, hogy épp ma beszélgettünk PJ Harvey-ről az egyik A38-as szervezővel, és sajnos eléggé science fiction kategóriának tűnik ma egy PJ koncert Budapesten. Az árakat látva most azt mondanám, hogy az A38-ra szinte lehetetlen ilyen kaliberű zenekarokat elhozni. 650 fős befogadóképesség mellé kb 20.000 Ft-os árakban kellene gondolkodni. Egyébként ezekkel az előadókkal már mind felvettük a kapcsolatot, de sajnos vagy a mostani turnén nem érdeklődnek Budapest iránt, vagy tényleg olyan drágák, hogy mi nem tudnánk rentábilisan megcsinálni a koncertet.

Apropó A38! Csak itt terveztek bulikat rendezni?

Nem. Nyitottak vagyunk mindenre, de úgy látjuk, hogy most ez a legjobb hely Magyarországon (ja bocs, és a világon is – Lonely Planet!). Nekünk itt a közönségünk, a zenekarainknak kb pont ekkora hely kell, és egyre bejáratottabb a kapcsolat a Hajósokkal.

Szerinted mi az oka, hogy Budapestre gyakorlatilag 3 évente egyszer jön igazán aktuális előadó? Tényleg csak az olyan anakronisztikus zenészekre kíváncsi a magyar, mint Ringo Starr, Chris Rea vagy éppen Bryan Ferry? (És most nem ezeket az előadókat akarom bántani.)

Amíg nem kezdtem el ténylegesen belefolyni a koncertszervezésbe, addig én is csak szentségeltem, hogy mért nem jön ide senki, mért kell nekem évente 8-10 koncertre is külföldre mennem. Most már nagyjából értem.

Nincs egy 2-3000 fős, Gasometer szerű hely. E nélkül nagyon nehéz. A zenekarok árai ekkora helyekhez vannak kitalálva. Ha kisebb helyre viszek egy 10.000 euros zenekart, akkor nagyon magasak lesznek a jegyárak, ha nagyobb helyre viszem, akkor a helyszín bérleti díja minden pénzt elvisz, és még meg sem telik.

Folyamatosan szuggerálnunk kell az eurot, hogy ne változzon túl sokat. 1-2 hónapon belül több százezer forintos eltérések tudnak keletkezni egy-egy büdzsében csakis az euro árfolyamváltozás miatt.

Nem kezdek el azon keseregni, hogy szívatják a becsületes kis vállalkozót. Pedig de.

Megértem, hogy Chris Rea és Ringo Starr bevállalható Budapesten, mert az 50-es közönség évente 2x fog elmenni koncertre, ekkor ki tudja fizetni a 15.000 Ft-os jegyet is. A mi korosztályunk viszont nem tud ilyen összegeket kiadni egy koncertre, mivel hetente szeretne koncertre járni.

Ami nekem nagyon nagy bánatom, hogy állandóan csak olyan előadókban gondolkodunk, akikre eldobjuk az agyunkat, letesszük a hajunkat, széttáncoljuk a lábunkat. Senki nem foglalkozik (tisztelet a kivételnek) a nyugis zenékkel. Míg szomszédéknál van egy Pohoda (Nyugalom) Fesztivál Emiliana Torrinivel, Warpaint-el, Elbow-val, Anna Calvi-val, addig nálunk mindig mindenki csak bulizenékben gondolkodik (és az most mindegy, hogy az elektronikus vagy gitárzene). Hatalmas meglepetés volt azt hiszem mindenkinek, hogy egy Lamb-re ilyen sokan kíváncsiak Budapesten. Szóval van remény.

Azt azért ne felejtsük el, hogy koncert felhozatalban az utóbbi 20 év legerősebb tavaszát éljük meg épp, szóval perpillanat senkinek nem ér bánatoskodni.

Számomra az utolsó igazán meglepő budapesti koncert a Kasabian fellépése 5-6 éve a Pecsában. Szerinted mit toltak el mondjuk a Smashing Pumpkins koncert szervezői, akik pár éve a kevés eladó jegy miatt voltak kénytelen lemondani a programot?

Igen, a Kasabian egy nagyon releváns dolog volt akkor. Be is bukták rendesen. Most szerintem már sokkal érettebb a közönség, ki lehet használni a social media adta lehetőségeket, jobban el lehet érni az embereket. Sztm a Smashing Pumpkins (óh, az a tökéletes Siamese Dream!) a legrosszabb időben jött volna hozzánk. Már nem volt érdekes zenekar, de még a retróba sem fért bele. Ráadásul sosem volt nagy rajongótábora itthon, viszont nagyon nagy zenekar, el tudom képzelni, hogy milyen durva áron jöttek volna.

Onnan látszik, hogy árakban nem vagyunk versenyben, hogy az utóbbi hónapokban volt 2 nagyon is aktuális előadó Budapesten (Jamie Woon, Emika), de a közös bennük, hogy mindketten minimál stábbal és felszereléssel utaznak. Őket még meg lehet szerezni, de egy teljes zenekarnak már sokkal magasabb az ára.

Sokak szerint az a gond, hogy Pesten van az óriási Aréna, meg a kis klubok, és Te is említetted ezt. Ez a legnagyobb probléma?

Igen, ez a legnagyobb gond. Állnak halomban előttünk a zenekarok, akik kicsit drágábbak annál, hogy 6-800 fős közönség elég legyen nekik, és nem tudjuk hova tenni őket. Betegyük az Arénába, és égjünk a leharmadolt teremben? Vigyük az … helyre, ahol néhány évvel ezelőtt a Garbage és a 150 fős közönség másfél órán keresztül azon röhögött, hogy milyen 70-es évekbeli lámpák vannak? Vagy vigyük egy kis klubba, és mondjuk azt, hogy 20.000 Ft a jegy. Egyik sem jó megoldás.

Lehet tudni valamit a jövőbeli terveitekről? Ha jól emlékszem nem rég volt szó egy nyári Warpaint koncertről…

Zola Jesus már biztosan jön április 7-én az A38-ra.
A Warpaint-ről most még nem beszélhetek, mert tárgyalás alatt vagyunk. Mivel a legeslegkedvencebb zenekaromról van szó, ebbe még az is beleférne, hogy bebukjuk. Gyilkos időpontban lenne, de nagyon szeretnénk.
És akkor, ami biztos. Bréking: Május 31-én lesz egy izlandi estünk, ahol Sóley és Sin Fang fog fellépni. Őket valószínűleg még kevesen ismerik, de aki csak meghallgatja őket, imádja a zenéjüket.
Szeptemberben pedig ténylegesen beindulunk, nagyon sok előadóval tárgyalunk nyár utáni időpontról.

Köszönjük szépen!

 

És akkor lássuk az interjú alatt elhangzott koncerteket, előadókat “testközelből!

A Soundkitchen “himnusza”, az Urban SpeciesBlanket‘ című száma: http://youtu.be/ZNt25o3zh5E

Az április 7-i Zola Jesus koncert Facebook event-je: https://www.facebook.com/events/319905764728892/

A május 31-i izlandi est két főszereplője, Sóley:http://youtu.be/gRwFRMGpTWg és Sin Fang :http://youtu.be/F3BObAvrg50

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Idén negyedszerre: Kaposfest! + interjú 2013. augusztus 13-19. között kerül megrendezésre a IV. KAPOSFEST. A több, mint 15 000 látogatót vonzó minőségi fesztivál a világszínvonalú klasszikus zenei koncertek mellett minden évben más, de annál érdekesebb programokkal várja a közönséget. K...
“Ha már tehetséget kaptunk az élettől és megtaláltuk egymást, ... Az Ivan & the Parazol mostanában nagyon menő. Amerikai turné (már nem először), itt fellépés a neves SXSW fesztiválon, előzenekarként játszhattak a Deep Purple előtt, új, remek fogadtatású lemez, teltházas lemezbemutató és most még a Sziget himnu...
“Darabokban hagyunk magunk után mindent” – exkluzí... November 14-én az Akvárium Klubban lép fel a világ egyik legjobb koncertzenekaraként is emlegetett, raga-metálban utazó Skindred. A budapesti fellépés apropóján a banda energiabomba frontemberével Benji Webbe-el készítettünk interjút. Nem először ...