Csizma az asztalon – A 30Y és a Symphonic Brass Quintet közös koncertje a Dürer kertben

Pár hete érkezett a hír a 30Y háza tájáról, hogy az idei év a Szentimentálé jegyében fog telni mind koncertek, mind pedig az új lemez tekintetében. Ennek a hírnek mi kifejezetten örültünk, ugyanis a tavalyi MüPás koncert után odáig voltunk meg vissza, így nem is volt kérdés, hogy ott leszünk a Dürer kert-beli bulin. Aztán saját magunkat is meglepve, nem éreztük olyan jól magunkat.

A koncert előtt a zenekar Facebook oldalán figyelmeztettek bennünket, hogy tavaly decemberi „müpás” hangulatra számítsunk, így az acélbetkós bakancsot sarokba vágva egy nyugisabb dalcsokorra készítettük lelkünket egész nap. A Dürerbe érve magunkhoz vettük jól megérdemelt sörünket, majd 9 óra tájban megközelítettük a színpadot. Ugyanis a koncert Facebook event-je szerint 21 órakor kezdődött volna a Syphonic Brass Quintett és a 30Y közös koncertje, majd ezt követte volna 10-től a 30Y „önálló” fellépése. A vendég kvintett már ismerős lehetett azoknak, akik ott voltak a tavalyi Szentimentálén, ezzel a fúvós zenekarra egészült ki Beck Zoliék zenekara akkor is. Arról a remekül sikerült zenei utazásról itt olvashattok. Erről a kevésbé jól sikerültről pedig ITT.

Szóval a problémák ott kezdődtek, hogy az első koncertre nagyjából fél órát kellett várnia a nagyérdeműnek. Ez ugyan megszokott klubkoncerteken (bár számomra továbbra is érthetetlen), de annál idegesítőbb. Főleg hogy itt komolyzenészekre kellett várni, nem pedig, hogy a szanaszéjjel csúszott Slash-t valaki kivakarja a kokóból az öltözőben. Na mindegy, megérkezett a SBQ 21:35 körül, eddigre elöl már többen elveszítették a türelmüket, és a  aláfestésként játszott Nirvana és Rage Against the Machine dalokra kezdtek el lökdösődni. Így igazán jól esett a lelkünknek mikor belekezdtek a fúvósok. Kis nyugalom lett úrrá mindenkin, felöltöttük műértő arckifejezésünket és visszafogott mosollyal figyeltük az eseményeket. És vártunk. Vártuk, hogy feltűnjön a 30Y is a nagyszínpadon (ugyanis a SBQ ezzel szemben egy kisszínpadon kezdte el műsorát) és belekezdjenek egy szép Szentimentálé dalba. De nem tűntek. Beck Zoli borozgatott a kisszínpad mellett, erre persze minden félrészeg 16 éves betalálta közös fénykép miatt, kifejezetten nem volt nevetséges a szituáció. Aztán Zoli valahogy lerázta újdonsült barátait és elénekelte a Kerticsapot. „Na,na”- böktük oldalba egymást, hátha elkezdődik valami. De nem. Ennyi volt a 30Y-SBQ néven meghirdetett egy órás koncert, egy nagyjából 70 másodperces dal. Utána még pár dalt játszott a vendégzenekar, de ez nem érdekelt már sok embert, feltűnően nagy hangzavar uralkodott el a termen. Aztán eltűntek a zenészek.

Hazudtam, 80 másodperc…

Gondoltuk, hogy majd most egyből átmennek a nagyszínpadra és végre következik a beharangozott fúvósokkal kiegészített 30Y koncert. Nem, nem következett. Ami jött, az egy újabb 30 perces várakozás volt, itt úgy éreztük, hogy kezdik átlépni a pofátlanság határát. Egyre hangosabb sikoltozás töltötte be termet, végül fél 11 fele feltűnt a zenekar. Fúvósok sehol. És elkezdtek zúzni, nem gyengén. Ennek az volt eredménye, hogy a várakozástól feszült tömegben előttünk  10 másodperc után sikerült két fickónak élesben összeverekednie. Szerencsére valahogy szétválasztódtak, de a tempó nem hagyott alább jöttek egymás után a zenekar leghangosabb dalai. Erre a színpad előtt olyan szintű daráló alakult ki, amibe nem kerültem be nagyjából egy 3 évvel ezelőtti Tankcsapda koncert óta. Lehet, hogy az esztelenül vagdalkozó részeg 16 évesek vagy a metálteremből átszabadult „nagyemberek” akciója nem érintett volna olyan rosszul, ha nem egy nyugisabb koncertre készülök. Így viszont eléggé rosszul esett, itt éreztem először azt, hogy bizony ez a „meghívunk egy fúvós zenekart felvezetésnek” nem más, mint egy csizma az asztalon. Nem illik oda, és az égvilágon semmi értelme nincs.

Így hát kaptunk egy közepes 30Y koncertet, melybe a vége felé ismét beszálltak a fúvósok 2 dal erejéig, de hogy ennek se legyen sok koncepciója, máris követte ezt pár kemény rock dal.  Elképzelhetőnek tartom, hogy a zenekar még utoljára akart egyet zúzni, mielőtt lassabb tempóba kapcsolnak és átadják magukat 2012-nek, a Szentimentálé évének. Ezt teljesen megértettem volna, csak akkor minek kellett a fúvószenekar, meg a megelőző félretájékoztató koncerthirdetés?

Ez a szám például pont elhangzott tegnap, tetszett is!

Egyébként nekem kicsit úgy tűnt, hogy a zenekar is elég feszült volt. Persze nem állítom, hogy egy kifejezetten szar koncerten vettünk volna részt, egy szokásos 30Y bulihoz képest hozta a szintet, a közönség még mindig nagyon szereti a zenekart és a zenekar is tiszteli a rajongótáborát (a késéstől eltekintve). Volt közös éneklés a Városember és aSötét van alatt, elmorzsolt könnycseppek a Rubikernő refrénjénél, és durva daráló a Bogozd ki-re. Csak a baj az, hogy mi most nem emiatt mentünk oda. Abban azonban biztosak vagyok, hogy ha valóban elkezdődik a Szentimentálé-korszak, a fiúk nem fognak csalódást okozni. Ezért viszont kár volt. Úgy is mondhatnánk, kihagyott ziccer.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Kerek egy hétig olcsóbban hozzájuthatsz AlteRába bérletedhez! Már csak egy heted van hozzájutni elővételes AlteRába bérletedhez! A ProArt szavazásán a tavalyi év fesztiválja címet elnyert AlteRába 10 nap múlva, július 14-én veszi kezdetét a körmendi Rába Szabadidőcentrumban. Ne feledd, ha bérlettel érkezel a f...
Pulóvert átizzadni – Supernemen voltunk a Gödörben Egyenes az út mélyen a Gödörbe – énekli Papp Szabi a Reggelig táncolni egy rossz cipőben című dalban. Némi sör és akciós The Famous Grouse elfogyasztása után már annyira nem volt egyenes, viszont enyhén fogalmazva is „csuda jól” éreztük magunkat! Ne ...
X. Tetszeni fog vagy sem. Popcica lesz vagy felejthetetlen díva. Kylie-t tinédzser korom óta kedvelem, bevallom, nem szégyellem. Akkor még kis fruska, ausztrál szappansztár, mellette szerepelt a jóképű Donovan, ők ketten voltak az igazi álompár. Ez volt...