Csizma az asztalon – A 30Y és a Symphonic Brass Quintet közös koncertje a Dürer kertben

Pár hete érkezett a hír a 30Y háza tájáról, hogy az idei év a Szentimentálé jegyében fog telni mind koncertek, mind pedig az új lemez tekintetében. Ennek a hírnek mi kifejezetten örültünk, ugyanis a tavalyi MüPás koncert után odáig voltunk meg vissza, így nem is volt kérdés, hogy ott leszünk a Dürer kert-beli bulin. Aztán saját magunkat is meglepve, nem éreztük olyan jól magunkat.

A koncert előtt a zenekar Facebook oldalán figyelmeztettek bennünket, hogy tavaly decemberi „müpás” hangulatra számítsunk, így az acélbetkós bakancsot sarokba vágva egy nyugisabb dalcsokorra készítettük lelkünket egész nap. A Dürerbe érve magunkhoz vettük jól megérdemelt sörünket, majd 9 óra tájban megközelítettük a színpadot. Ugyanis a koncert Facebook event-je szerint 21 órakor kezdődött volna a Syphonic Brass Quintett és a 30Y közös koncertje, majd ezt követte volna 10-től a 30Y „önálló” fellépése. A vendég kvintett már ismerős lehetett azoknak, akik ott voltak a tavalyi Szentimentálén, ezzel a fúvós zenekarra egészült ki Beck Zoliék zenekara akkor is. Arról a remekül sikerült zenei utazásról itt olvashattok. Erről a kevésbé jól sikerültről pedig ITT.

Szóval a problémák ott kezdődtek, hogy az első koncertre nagyjából fél órát kellett várnia a nagyérdeműnek. Ez ugyan megszokott klubkoncerteken (bár számomra továbbra is érthetetlen), de annál idegesítőbb. Főleg hogy itt komolyzenészekre kellett várni, nem pedig, hogy a szanaszéjjel csúszott Slash-t valaki kivakarja a kokóból az öltözőben. Na mindegy, megérkezett a SBQ 21:35 körül, eddigre elöl már többen elveszítették a türelmüket, és a  aláfestésként játszott Nirvana és Rage Against the Machine dalokra kezdtek el lökdösődni. Így igazán jól esett a lelkünknek mikor belekezdtek a fúvósok. Kis nyugalom lett úrrá mindenkin, felöltöttük műértő arckifejezésünket és visszafogott mosollyal figyeltük az eseményeket. És vártunk. Vártuk, hogy feltűnjön a 30Y is a nagyszínpadon (ugyanis a SBQ ezzel szemben egy kisszínpadon kezdte el műsorát) és belekezdjenek egy szép Szentimentálé dalba. De nem tűntek. Beck Zoli borozgatott a kisszínpad mellett, erre persze minden félrészeg 16 éves betalálta közös fénykép miatt, kifejezetten nem volt nevetséges a szituáció. Aztán Zoli valahogy lerázta újdonsült barátait és elénekelte a Kerticsapot. „Na,na”- böktük oldalba egymást, hátha elkezdődik valami. De nem. Ennyi volt a 30Y-SBQ néven meghirdetett egy órás koncert, egy nagyjából 70 másodperces dal. Utána még pár dalt játszott a vendégzenekar, de ez nem érdekelt már sok embert, feltűnően nagy hangzavar uralkodott el a termen. Aztán eltűntek a zenészek.

Hazudtam, 80 másodperc…

Gondoltuk, hogy majd most egyből átmennek a nagyszínpadra és végre következik a beharangozott fúvósokkal kiegészített 30Y koncert. Nem, nem következett. Ami jött, az egy újabb 30 perces várakozás volt, itt úgy éreztük, hogy kezdik átlépni a pofátlanság határát. Egyre hangosabb sikoltozás töltötte be termet, végül fél 11 fele feltűnt a zenekar. Fúvósok sehol. És elkezdtek zúzni, nem gyengén. Ennek az volt eredménye, hogy a várakozástól feszült tömegben előttünk  10 másodperc után sikerült két fickónak élesben összeverekednie. Szerencsére valahogy szétválasztódtak, de a tempó nem hagyott alább jöttek egymás után a zenekar leghangosabb dalai. Erre a színpad előtt olyan szintű daráló alakult ki, amibe nem kerültem be nagyjából egy 3 évvel ezelőtti Tankcsapda koncert óta. Lehet, hogy az esztelenül vagdalkozó részeg 16 évesek vagy a metálteremből átszabadult „nagyemberek” akciója nem érintett volna olyan rosszul, ha nem egy nyugisabb koncertre készülök. Így viszont eléggé rosszul esett, itt éreztem először azt, hogy bizony ez a „meghívunk egy fúvós zenekart felvezetésnek” nem más, mint egy csizma az asztalon. Nem illik oda, és az égvilágon semmi értelme nincs.

Így hát kaptunk egy közepes 30Y koncertet, melybe a vége felé ismét beszálltak a fúvósok 2 dal erejéig, de hogy ennek se legyen sok koncepciója, máris követte ezt pár kemény rock dal.  Elképzelhetőnek tartom, hogy a zenekar még utoljára akart egyet zúzni, mielőtt lassabb tempóba kapcsolnak és átadják magukat 2012-nek, a Szentimentálé évének. Ezt teljesen megértettem volna, csak akkor minek kellett a fúvószenekar, meg a megelőző félretájékoztató koncerthirdetés?

Ez a szám például pont elhangzott tegnap, tetszett is!

Egyébként nekem kicsit úgy tűnt, hogy a zenekar is elég feszült volt. Persze nem állítom, hogy egy kifejezetten szar koncerten vettünk volna részt, egy szokásos 30Y bulihoz képest hozta a szintet, a közönség még mindig nagyon szereti a zenekart és a zenekar is tiszteli a rajongótáborát (a késéstől eltekintve). Volt közös éneklés a Városember és aSötét van alatt, elmorzsolt könnycseppek a Rubikernő refrénjénél, és durva daráló a Bogozd ki-re. Csak a baj az, hogy mi most nem emiatt mentünk oda. Abban azonban biztosak vagyok, hogy ha valóban elkezdődik a Szentimentálé-korszak, a fiúk nem fognak csalódást okozni. Ezért viszont kár volt. Úgy is mondhatnánk, kihagyott ziccer.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Budapest Park – kapunyitás áprilisban! Április utolsó hétvégéjén már negyedszerre nyitja meg kapuit Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelye, a Budapest Park. Az idei felhozatal is vegyes felvágott a műfajokat tekintve. Ugyanúgy megkapjuk a hazai zenei élet legfontosabb bandáit, mint a...
Idén utoljára még egyszer 30Y koncert lesz Budapesten A pécsi 30Y rövid szünet után tért vissza a koncertezéshez 2014 második felében, és ebben az évben három EP-t is kiadott, amiket "összefűzve" új nagylemezt mutatott be idén novemberben. A zenekar idei utolsó budapesti koncertjét december 30-án adja a...
Peter Gabriel elvitt randizni, de nem sikerült túl jól:( Oké-oké, már a címmel sikerült lelőnöm a poént: nem szórakoztam felhőtlenül jól a május 6-i Peter Gabriel koncerten. Az egész olyan volt, mintha csak egy randira hívott volna az öreg Peter, a koncert elején elmagyarázta, hogy három részből fog állni ...