Gödörbéli víg napjaim

Holnaptól nem Gödör a gödör. Ma leszedték a táblákat, távozott mindenki, aki a Gödör klubot jelentette. De tegnap és előtte még vigadtunk, zenészek, énekesek, táncosok, képzőművészek, látogatók és dolgozók együtt, Víg Végnapjaink fesztivállal búcsúztunk a helytől. Mert búcsúzni csak szépen érdemes!

A tűz már messziről látszott, ott égett a Gödör előtt mind a két nap. Tábortűz a város közep. Talán, ha valaki elkezdett volna pengetni egy doboz gitárt, még dalra is fakadunk mellette.

Bent Sajtószólásművészet, Örömóda, a színpadon jöttek egymás után a vendégek, a témáról a cím mindent elárul. Mikor megérkeztem a Klubrádiós Arató András beszélt épp, majd Parti Nagy olvasta fel két meséjét – ha nem hallottad, akkor keríts egy ÉS-t, keresd meg a páratlan oldalt (11), találni fogsz egyet -, a közönség értette a mondanivalót.
Apropó, közönség! Feltűnően sok a Gödörben megszokottnál talán pár évvel idősebb látogató és több fiatal is szüleivel érkezett (természetesen nem a karon ülő korosztályra gondolok). Mert a Gödör mindenkinek nyújtott programot, léte nem csak a fiataloknak fontos. Meg egyébként is, vasárnap és hétfőn a Gödörben lenni nem csak búcsú, hanem tiltakozás is volt. Tenni akarók petíciót írtak alá a bejáratnál, vagy a pultnál, míg a sörükre várnak.

Nádasdi Ádám politikai vicceket mesélt, szigorúan a régi világból valókat, így minden napjainkra vonatkozó áthallás, hasonlóság élő személyekkel csakis a véletlen műve lehetett. Az pedig, hogy egy, a szocializmus idejéből származó, egy festészeti pályázaton élcelődő vicc már az első mondat elhangzása után élénk vihogást váltott ki a közönségből, nos, az csak a jelenlévők éretlenségét bizonyította.
A Sajtószólásművészet szakaszt Fodor Tamás zárta, József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét szavalta, érti mindenki.

Nagyterem után – nem hívnám Akváriumnak, bocs! – a pódiumon a Karaván Família nyom egy kis roma zenét, meg bluest, majd a tó alatt Bérczesi Robi próbál nem elrepülni a színpadról. Mini Én meg az Ének produkció és közös szomorgás:’Bocsássátok meg a szomorúságom és bocsássátok meg a mentegetőzésem!’ – mondja Robi, de a végén persze nincs választás,  ‘The shoe must go on!’ és a cipő leviszi magával Robit a színpadról.
Bródy a filléres emlékekről (is) énekel, búcsúnál elnézést kér, ő most egy darabig nem fog jönni.
A Balatont még megvártam, de utána a búcsú első felvonása számomra véget ért.

Hétfőn már sokkal többen voltunk, egy idő után simán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát. Amit vasárnap a Balatonnál hagytam abba, azt hétfőn a Romano Drommal folytattam. A bandába, egy szám erejéig még Ákos – Filep Ákos, a Gödör vezetője – is beszállt, nem kannán – azt nem találtak még egyet -, hanem azon a fura kis dobozon, amit ráülve kell ütögetni.
Hobóra zsúfolásig telt a terem, és a tömeg a PUF alatt sem lett kisebb.

Természetesen a két nap alatt sokkal több művész búcsúzott a Gödörtől az itt megemlítetteknél. Nyílt meg kiállítás (Rajk László, Elveszett hős), volt tánc, performance, színház (az a részlet a Caligula helytartójából nagyon ott volt!), volt minden, ami a Gödört jellemezte az elmúlt 9 évben. Szép és méltó módon foglalta össze a fesztivál mindazt, ami a gödört Gödörré tette az elmúlt 9 évben.

A végén egy vallomás: nem szerettem a Gödört, mint helyet. Zavart a szellőzés hiánya, hogy vagy melegem volt, vagy megfagytam, hogy néha órákat kellett sorba állni a ruhatárnál. A helyet nem szerettem, de a Gödör klubot, a programjait, a koncertjeit igen. Nem kérdés, hogy melyik érzés volt bennem erősebb.

A Gödör ma kiköltözött és mást én sem mondhatok, mint a Romano Drom vezetője: tessék figyelni a netet, a Facebook-ot, bármelyik pillanatban jöhet a bejelentés az új helyről. És ha van hely, akkor kezdődhet megint a klubélet, mehetnek tovább a civil programok, működhetnek tovább a klubok, nyílhatnak kiállítások, visszatérhet az élet a maga normál gödrébe.

A Víg Végnapokról fényképek FB oldalunkon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Egy nyári fesztivál margójára – Szép álmokat Zépé! Amikor elgondoltam, hogy megírom ezt a cikket és nem csak az emlékezetemre akartam hagyatkozni, hanem a google search-re is, akkor alig találtam valamit. A hírt, hogy nem nyit ki meg hogy más lesz helyette, sokan leírták, de az okokra, tényfeltárásra...
Duplán búcsúzik a hétvégén a Subscribe Arról már mi is beszámoltunk korábban, hogy idén számos ismert, nagy múltra visszatekintő hazai zenekar akasztja szögre a gitárokat, ezek egyike a Subscribe is. Nyár végén jön el majd a végleges búcsú ideje, addig még fesztiválokon lehet majd találko...
Az erdő utolsó meséje Talán a PaFen hallottam először, nem is talán, egész biztosan. Álltunk a füvön, a kicsit göröngyös talajon, táncoltunk is, óvatosan, hogy a bor se szaladjon ki a pohárból és a bokánk is ép maradjon. Akkor, mikor már kezdtünk belemelegedni, akkor mond...