Gödörbéli víg napjaim

Holnaptól nem Gödör a gödör. Ma leszedték a táblákat, távozott mindenki, aki a Gödör klubot jelentette. De tegnap és előtte még vigadtunk, zenészek, énekesek, táncosok, képzőművészek, látogatók és dolgozók együtt, Víg Végnapjaink fesztivállal búcsúztunk a helytől. Mert búcsúzni csak szépen érdemes!

A tűz már messziről látszott, ott égett a Gödör előtt mind a két nap. Tábortűz a város közep. Talán, ha valaki elkezdett volna pengetni egy doboz gitárt, még dalra is fakadunk mellette.

Bent Sajtószólásművészet, Örömóda, a színpadon jöttek egymás után a vendégek, a témáról a cím mindent elárul. Mikor megérkeztem a Klubrádiós Arató András beszélt épp, majd Parti Nagy olvasta fel két meséjét – ha nem hallottad, akkor keríts egy ÉS-t, keresd meg a páratlan oldalt (11), találni fogsz egyet -, a közönség értette a mondanivalót.
Apropó, közönség! Feltűnően sok a Gödörben megszokottnál talán pár évvel idősebb látogató és több fiatal is szüleivel érkezett (természetesen nem a karon ülő korosztályra gondolok). Mert a Gödör mindenkinek nyújtott programot, léte nem csak a fiataloknak fontos. Meg egyébként is, vasárnap és hétfőn a Gödörben lenni nem csak búcsú, hanem tiltakozás is volt. Tenni akarók petíciót írtak alá a bejáratnál, vagy a pultnál, míg a sörükre várnak.

Nádasdi Ádám politikai vicceket mesélt, szigorúan a régi világból valókat, így minden napjainkra vonatkozó áthallás, hasonlóság élő személyekkel csakis a véletlen műve lehetett. Az pedig, hogy egy, a szocializmus idejéből származó, egy festészeti pályázaton élcelődő vicc már az első mondat elhangzása után élénk vihogást váltott ki a közönségből, nos, az csak a jelenlévők éretlenségét bizonyította.
A Sajtószólásművészet szakaszt Fodor Tamás zárta, József Attila Thomas Mann üdvözlése című versét szavalta, érti mindenki.

Nagyterem után – nem hívnám Akváriumnak, bocs! – a pódiumon a Karaván Família nyom egy kis roma zenét, meg bluest, majd a tó alatt Bérczesi Robi próbál nem elrepülni a színpadról. Mini Én meg az Ének produkció és közös szomorgás:’Bocsássátok meg a szomorúságom és bocsássátok meg a mentegetőzésem!’ – mondja Robi, de a végén persze nincs választás,  ‘The shoe must go on!’ és a cipő leviszi magával Robit a színpadról.
Bródy a filléres emlékekről (is) énekel, búcsúnál elnézést kér, ő most egy darabig nem fog jönni.
A Balatont még megvártam, de utána a búcsú első felvonása számomra véget ért.

Hétfőn már sokkal többen voltunk, egy idő után simán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát. Amit vasárnap a Balatonnál hagytam abba, azt hétfőn a Romano Drommal folytattam. A bandába, egy szám erejéig még Ákos – Filep Ákos, a Gödör vezetője – is beszállt, nem kannán – azt nem találtak még egyet -, hanem azon a fura kis dobozon, amit ráülve kell ütögetni.
Hobóra zsúfolásig telt a terem, és a tömeg a PUF alatt sem lett kisebb.

Természetesen a két nap alatt sokkal több művész búcsúzott a Gödörtől az itt megemlítetteknél. Nyílt meg kiállítás (Rajk László, Elveszett hős), volt tánc, performance, színház (az a részlet a Caligula helytartójából nagyon ott volt!), volt minden, ami a Gödört jellemezte az elmúlt 9 évben. Szép és méltó módon foglalta össze a fesztivál mindazt, ami a gödört Gödörré tette az elmúlt 9 évben.

A végén egy vallomás: nem szerettem a Gödört, mint helyet. Zavart a szellőzés hiánya, hogy vagy melegem volt, vagy megfagytam, hogy néha órákat kellett sorba állni a ruhatárnál. A helyet nem szerettem, de a Gödör klubot, a programjait, a koncertjeit igen. Nem kérdés, hogy melyik érzés volt bennem erősebb.

A Gödör ma kiköltözött és mást én sem mondhatok, mint a Romano Drom vezetője: tessék figyelni a netet, a Facebook-ot, bármelyik pillanatban jöhet a bejelentés az új helyről. És ha van hely, akkor kezdődhet megint a klubélet, mehetnek tovább a civil programok, működhetnek tovább a klubok, nyílhatnak kiállítások, visszatérhet az élet a maga normál gödrébe.

A Víg Végnapokról fényképek FB oldalunkon.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Most akkor feloszlik-e a Die Antwoord? Hát nem! Tegnap megjelent egy interjú az Exclaim oldalán a Die Antwoord-tag Ninjával, (amit persze sokan átvettek) és ennek alapján elég egyértelműnek tűnt: 2017-ben vége lesz a zenekarnak. A feloszlás bejelentése logikusnak tűnt, hiszen ahogy a cikk is megem...
Február 1-től ez nem a mi helyünk – Sajtótájékoztató a Gödörbe... Tulajdonképpen nem is tudom miért csodálkozik bárki is? Van egy sikeres, jól működő, sokak által kedvelt, igényes programokat kínáló intézmény, de miért gondolja bárki, hogy ennyi elég ahhoz, hogy továbbra is működhessen ott, ahol ezt az egészet létr...
Egy békés demonstráció margójára Nem kezdem el mesélni, hogy mi történt tegnap a Műegyetem előtt. Úgyis ott voltál. „Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk, az ostobákkal mihez kezdjünk. „ A létszámról teljesen eltérő hangokat hallani a 45 ezrestől az alig párezresig. Nem kezde...