Ül és vár, ül és hallgat – beszámoló a 30Y zenekar Szentimentálé koncertjéről a Művészetek Palotájából

Előre bocsátanám, nagyon nehezemre esik nem szuperlatívuszokban fogalmazni. Eddigi pályafutásom talán legnehezebb feladata szavakba önteni a tegnap estét. A tovább után olvashatjátok, ami felett legalább másfél órája ülök, és írom át újra és újra.

Még augusztusi ajánlónkban szóltam a 30Y Szentimentálé koncertjeiről, melyek külön egységet képeznek a zenekar munkásságában. Ott valami olyasmit írtam, hogy ezeken az alkalmakon nincsenek külsőségek csak a DALOK. A tegnap este után kicsit átfogalmaznám a tételt a következőképpen: a Szentimentékon nincs semmi csak MI, ŐK és a DALOK.

Az óriási Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermet szinte teljesen megtöltöttük, mi, hallgatók, csak elvétve lehetett látni üres helyeket (ők bizonyára jegyvásárlás után döntöttek úgy, hogy inkább a Quimby születésnapi bulijára mennek). A zenekar 8 után pár perccel lépett színpadra, szépen, fehér ingben és fehér zokniban. Nem okozott meglepetést, ha csak kellemeset nem, hogy az elhangzott dalok kb. 75%-a nem az eddig megjelent öt lemezről szólt, hanem a kifejezetten erre az alkalmakra összeálló Szentimentálé repertoárból. A MüPáról lévén szó, említeni se kell, hogy kristálytisztán szólt az egész koncert, az ember úgy érezte, mintha a zenészek között ülve hallgatná a koncertet, és bizony ebben az esetben a „lemezminőség” jelző inkább lenne sértő, mint dicséret. A zenekar kiegészült Bóra Áronnal a Kispál és a borz volt dobosával, aki ezúttal az ütőhangszerekért felelt, illetve egy fúvos(!)zenekarral. A számomra külön öröm volt, hogy akusztikus koncert címén nem a már-már elkopni látszó, és néha hatásvadásznak tűnő vonósszekcióval bővült ki a zenekar, hanem fúvósokkal. Ez első számnál, melybe becsatlakoztak, kicsit még ráncoltuk a szemöldökünket, de a fináléban elhangzó Kipakolta alatt majdnem táncra perdítették a közönséget.

Az elhangzó dalok listája a cikk végén található, nem emelnék ki egyet sem, itt tényleg MINDEN dal tökéletesen szólt, azok is, amelyekkel azért voltak üdítőek, mert még sohasem hallottuk őket élőben és azok a jól ismert számok is, amiket elemeire szedtek a zenészek és valami teljesen mást hoztak ki belőlük (például az általam kevésbe kedvelt Bogozd ki-t még a saját anyja sem ismerte volna meg). A közönséggel nagyon természetesen kommunikált a zenekar (leginkább Zoli persze) néha úgy érezhettük magunkat, mintha éppen egy próbatermi jelenetbe csöppentük volna. Ötletes volt az is, hogy a zenekar a koncert közben kis világító lámpákat osztott ki a nézők között, ezzel teremtve még bensőségesebb hangulatot, bár ezekből kicsit nagyobb mennyiség komolyabb hatást váltott volna ki (de esküszöm, ez legyen a legnagyobb problémám koncerttel életemben). Még itt a zenei résznél említeném meg Gradvolt Endre (Endy) gitárjátékát, akiről eddig is tudtuk, hogy kivételesen tehetséges zenész, de én a magam részéről tegnap este óta már felruháztam a gitárművész jelzővel. (Remélem nem haragszik meg érte.)

A koncert körülbelül 2 órája körülbelül 2 percnek tűnt, olyan hamar véget is ért. 2 óra utazás volt ez barátainkkal, és kedvenc dalainkkal. Volt mikor nevettünk (Zoli egy-egy poénja alatt) volt, amikor csendben tűrtük, ahogy szanaszét törik a szívünket (Felhő csorog című dal pl.) és volt, amikor csak behunytuk a szemünket és élveztük az OTT-ot és az AKKOR-t. Na jó, most hagyom abba, kezdek elszállni.

Az elhangzott dalok:

Öltöztetnéd megint

Próbáld fel

Elrobog (köszönjük a kedves kommentelőnek 🙂

Rubikernő

Pusztítós

Cipeld helyettem

A világ lepedője

Ufó

Felhő csorog

Mentés másként

Emberirtó

Suhanjon

Ásító

Csönded vagyok

Jó Január Hercege

Egypár

Olyan,csak olyan

Bogozd ki

Kiszámoló

Olyankor

Azt hittem érdemes

Kipakolta

Kerticsap

Ül és vár

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

c-3po és a sípok programként felmerül a szokott mozi, elvégre anya imádja, kölyök mit tehet, élvezi, hogy majdnem minden neki való filmet lát. de ez nem mehet minden hétvégén. aztán felötlik anyában a szinkronstúdió látogatás, de aztán eszébe jut az is, hogy az elsőt...
Elhúzták a nótánkat – Huszonöt éves lett a Csík Ahogy ígértük a novemberi ajánlóban elmentünk a Syma-ba megünnepelni a Csík Zenekar 25 éves fennállását. Örömnap volt a javából, a plakátok hónapok óta hirdették a parádés baráti felhozatalt. De hogy kerül a Fesztblogra egy népzenei gyökerű zenekar, ...
ligeti élmények kis gmk-s betüremkedéssel nem volt tele, pedig azt hittem tele lesz. a pénztár környékén csodálkozó fiatalok, arra ők sem számítottak, hogy feleslegessé váló jegyüket nem lesz kinek eladni. mióta nem elég a Quimby neve arra, hogy megtöltse a Pecsát? nem volt tele, éppen ezér...