Két őrült óra az Arénában – Rammstein @ Budapest 2011

A tavaly májusi nagysikerű koncert után ismét ellátogatott hozzánk Németország egyik büszkesége, a Rammstein, most a Made in Germany 1995-2011 turné állomásaként. A hat férfi ember(?) most sem hagyott hiányérzetet a közönségben, keményen odatették magukat. Volt itt minden, ami kellett: kemény zene, lángcsóvák, órási műpénisz, és tizenkét-ezer plusz hat igazán őrült ember. A hajtás után részletesebben…

Háromnegyed nyolc körül foglaltam el helyemet egy korsó jó hideg sör társaságában, így volt szerencsém teljes egészében megtekinteni a Deathstars nevű előzenekart. Összességében nem voltak rosszak a srácok, leszámítva a chippendale fiúra hajazó frontembert, jó zenét játszottak, nem volt velük gond. Épp amikor már kezdett kicsit sok lenni a rendőrkalapos úriemberből és barátaiból, szépen megköszönték a figyelmet, és rövid átszerelés után pontban kilenckor elsötétült a csarnok. Ekkorra már az összes hely megtelt, ahogy mondani szokták, egy tűt sem lehetett volna leejteni a tömegben.

A nagy sötétségben, a színpadtól balra, a sorok közt feltűnt egy fáklya, ami elindult a hangosító pult felé a mögötte érkező zenészekkel együtt. A közönség ülő tagjai abben a pillanatban egyöntetű szavazással nevezték át az ülőszektorokat állószektorokká (egészen a koncert végéig!), és ámultan nézték: na ebből mégis mi lesz?! A vonuló bőrruhába öltözött sor közben a hangosítók előtt felállított kisszínpadhoz ért, ahonnan egy időközben az égből leereszkedett hídon át sétáltak a nagyszínpadra. Innentől kezdve nem volt megállás, belecsaptak a lecsóba. A legelső számban rögtön voltak lángnyelvek, füst, fények, tűzijáték… Személy szerint azt gondoltam: oké, most ellőttek minden látványelemet, tudnak még ennél többet mutatni?!

Azonban ezek a német úriemberek aznap este 2 órán keresztül folyamatosan megmutatták: igen, tudnak. Mindig volt valami új kellék a tarsolyban, most csak a teljesség igénye nélkül pár ezek közül: lángoló gitárok (szó szerint), csónakban a tömeg feje felett úszó billentyűs, gigantikus szárnyak Till hátán amik később meg is gyulladtak, rakéták, tűzijátékok, fények, füstök, lángnyelvek minden színben és méretben, óriási műpénisz, melyből hab tört elő, híd a közönség feje felett, órási üstben megfőzött billentyűs…

Egy szóval nem volt panasz a látványra, de a zenére sem lehetett. Ennek a zenekarnak nem kellett noszogatnia a közönséget, anélkül is üvöltötte tizenkét-ezer torok, hogy Ich will! A hangosítókra sem lehetett panasz, minden nagyszerűen szólt. A pontban két órás játékidőben beletartozott két visszataps is, látszott: a zenekar is élvezi, amit csinál.

A végén Till megköszönte magyarul is az Aréna állva tapsoló közönségének, hogy itt voltak („Köszönöm szépen!”), majd vége lett, a fények kialudtak. Kifelé menet pedig azon gondolkodtunk, hogy mennyire észrevétlenül eltelt az idő a koncert alatt, és mennyire maradtunk volna még. Aztán, valaki mögöttem ki is mondta a haverjának, amit gondoltam: „ha jövőre is jönnek, én megint itt leszek!”. Legyen így!

Setlist:

1. Sonne
2. Amerika
3. Keine Lust
4. Sehnsucht
5. Asche Zu Asche
6. Feuer Frei
7. Mutter
8. Mein Teil
9. Du Riechst So Gut
10. Link 2, 3, 4
11. Du Hast
12. Haifisch
13. Bück Dich
14. Mann Gegen Mann
15. Pussy

—–

1. Mein Herz Brennt
2. Wollt Ihr Das Bett In Flammen Sehen?
3. Ohne Dich

—-
1. Engel
2. Ich Will

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

We Come One – Faithless a Szigeten Legutóbb, mikor itt voltak, én már temettem a Faithless-t. Lakossági mulatság, tömegdiszkó a nagyréten, nem más. És majd sok év múlva a Táncdalfesztivál sátorban fognak fellépni nosztalgia zenekarként, mint Kordáék. Táncdal sátor azóta nincs, Faithle...
Picsába az iróniával! – Paramore koncertbeszámoló Megmondom őszintén, abszolút a meglepetés erejével ért az a lelkesedés, ami a budapesti Paramore koncert bejelentését követte a rajongók részéről. Ugyanis szégyen, nem szégyen, azelőtt még sohasem hallottam a zenekarról. De miután minden ismerősöm „Á...
2*6,5 – félszombat kölykökkel érkezel, halál fáradt vagy, lábad mindent akar, csak állni nem, derekad leszakad, kezeden még festék foltok, de mit számít mindez, ha quimby lesz? ruhatár után alkoholt vételeztek, lapos tartalmán osztoztok, fél óra sem kell és fáradtság, ...