Meghalt a király! Éljen a …? – 3. RÉSZ

Sorozatunk első két részében végigjártuk hazánk rock elitjét, és azt vizsgáltuk, mely zenekarokban találhatnak vigaszt azok, akik számára valami fontos véget ért a tavalyi sziget nulladik napján.  Elérkezve a harmadik –és egyben befejező- részünkhöz lassan körbeérünk a zenei palettán. Ez alkalommal egy nagy visszatérővel és néhány nem is olyan ifjú trónkövetelővel találkozhatunk. Hajrá!

2010 tavaszán nem kevés bölcsészhallgató dőlt karjába, mikor Lovasi Andrásék bejelentették: vége. 2011 tavaszán pedig még ennél is több bölcsészhallgató arcára ült ki letörölhetetlen mosoly: a Hiperkarma visszatért!

Hiperkarma: Bérczesi Róbertre sokan úgy gondolnak, mint az egyszemélyes Hiperkarma zenekarra, ami főleg annak a tükrében nem túlzás, hogy a zenekar első lemezét egyedül ő játszotta fel, és hogy a legfőbb erősségükként emlegetett dalszövegek is egytől egyig az ő nevéhez fűződnek. Természetesen nem akarjuk elbagatellizálni a többi zenéstárs szerepét, de az egyértelmű volt, hogy míg Robi –ahogy mondani szokás- „nem győzte le a démonait”, addig aligha lesz Hiperkarma koncert/lemez/bármi. Erre egészen az idei Világveleje Fesztiválig kellett várni, amikor is a zenekar teljes mellszélességgel visszatért. Új taggal bővült a banda, Frenk előrelépett a „fénybe” a dobok mögül és lassan a fesztiválszezon végére olyannyira kiforrott a Hiperkarma produkciója, hogy a ZP záróbulin csak tátottuk a szánkat. Robi és zenekara olyan rajongótáborral ( és itt ez a szó egyáltalán nem túlzás!) rendelkezik, hogy jó ideig garantált számukra a headliner pozíció és a teltházas koncertek. Ehhez egyetlen egy dologra van szükség: egy tiszta elméjű Bérczesi Róbertre. (Na jó, meg egy ütős új lemez se esne rosszul).

Eddig volt szó azokról a zenekarokról, melyek már évek óta komoly pozíciókban várják a nyári fesztiválokat, és valamiképp hasonló rétegekhez szólnak, mint anno a Kispál és a borz. Viszont az elmúlt évek MR2 hype-jának köszönhetően sok-sok zenekar tűnt fel és lett ismert (és annál is több tűnt el ugyanazzal a lendülettel lásd pl. Kaukázus). Most érintőlegesen szemezgessünk az új generáció legjelesebb képviselőiből.

Kezdésként említsük meg Nemes András rockandroll zenekarát a Plutot, amely az idei Fishing on Orfű Fesztiválon egyértelműen kirúgta az underground skatulya falát. És akkor még nem is említettük idei remek Nevem Senki című nagylemezüket, amely már most az év legjobbjai között foglal helyet. A zenekarvezető szövegei erősek (bár néhol kissé nehezen értelmezhetőek) és ez a dögös rockandroll attitűd is nagyon jól áll a bandának. Mi a magunk részéről nagyon szurkolunk nekik!

Ha már rockandroll attitűd és idei új lemez akkor nem mehetünk el a TuFaPop hazai terjesztői, a Supernem mellett. Akikre sokan legyintenek, hogy bohóckodós punkzenekar, akikkel maximum délután egykor találkozni a Malátabárban. Na, az ilyen embereknek csapnék én személy szerint a kezére. A Supernem már négy nagylemezt hozott össze, megvan a színpadi rutinjuk és a támogató körük, erre jött most rá újabb rétegként új lemezük, amellyel egyértelműen kiszélesítették zenei palettájukat. És milyen jól áll nekik! A Supernem az ország egyik legütősebb koncertzenekara, aki nem hiszi, járjon utána, csak aztán nehogy azon kapja magát, hogy reggelig táncolt egy rossz cipőben!

És a sort még folytathatnánk az Intim Torna Illegáltól kezdve a fish! zenekaron át egészen a Biorobotig és akkor csak 80 más zenekart hagytunk ki az említésből. Ezen kis sorozat megjelentetésével csupán arra kívántuk felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon ma hihetetlenül színes a zenei kínálat, és ugyan a Kispál tényleg az elmúlt 20 év legfontosabb rockzenekara volt, de csak az nem talál magának új szórakozást egy fesztiválon vagy téli péntek estén, aki igazából nem is akar.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Kispál és a Borz középső életmű orfűi dvd-vel – karácsonyra gyűjtőkn... Mostanában nagyon divatos, hogy különböző zenei oldalakon megjelennek a tíz legjobb tavaszi-nyári, négy fal közötti vagy kertiparti siratós-mulatós very best of-ok, de szinte egyikből sem hiányozhat a Kispál és a Borz egy-egy száma. Hogy ez miért leh...
Magyarország – Lovasi 1:0 – Kispál retrospektív volume 3. Megint eltelt egy év így végéhez érkezett a Kispál életmű utolsó harmadának búcsúztatása. Mi kispálosok lassan hozzászoktunk az elmúlt években, hogy egy napra birtokba vesszük a festői orfűi kempinget. Az első koncert nagyon jó hangulatúra míg a máso...
Meghalt a király! Éljen a … – 2. RÉSZ Tavaly augusztus 9-én, valamikor este 11 körül valami zenekar valami fesztiválon eljátszotta Zár az égbolt című dalt, majd elegánsan meghajoltak és elhagyták a színpadot. Örökre. A Kispál és a borz búcsúkoncertje után a nézők különböző módon dolgoztá...