Egy békés demonstráció margójára

Nem kezdem el mesélni, hogy mi történt tegnap a Műegyetem előtt. Úgyis ott voltál.

Legalább azt mondd meg, hogy hová menjünk,
az ostobákkal mihez kezdjünk. „

A létszámról teljesen eltérő hangokat hallani a 45 ezrestől az alig párezresig. Nem kezdelek el győzködni, kedves Olvasó, hogy mennyien voltunk. Egyrészről mert teljesen tökmindegy, másrészről, mert úgyis ott voltál.

„Ott az első sorban ül, és mégsem érti.
Csak bámul rám, hogy minden rendben
– neki könnyebb minden. „

Az öt órás demonstráció alatt egy politikai bekiabálás sem ütötte meg az ilyesmire érzékeny fülünket, sőt csak a politika szó hallatán a legtöbbeket rosszullét fogott el. Nem azért voltunk ott, nem azért voltál ott, kedves Szimpatizáns.

„Süket füllel könnyebb úszni. „

A teljesen békés tömeg teljesen békésen hallgatta végig a fellépéseket, video-nyilatkozatokat és a színpadon nyilatkozó zenészeket. Nem forradalmat akartunk csinálni, csupán meg akartad védeni azt a helyet, ahol először hallottál élő koncertet, ahol a múltkor akkorát tomboltál a Fruttikon, vagy ahova lementél egy rég nem látott baráttal iszogatni, mialatt valami banda játszott, kedves ZP-barát.

Csütörtökön születik döntés, addig pedig annyit tehetünk, hogy reménykedünk, hogy sikerül végre valamit közös erővel megóvni attól, hogy csak úgy elvegyék, és lesz egy „fül” valahol, aki meghallja a hangunkat. Mi mindent megtettünk, a ZP vezetősége is szervezési bravúrok sorozatát mutatta be az elmúlt hónapokban, és biztos vagyok benne, hogy te is mindent megtettél, kedves Szórakozni Vágyó Magyar Fiatal Állampolgár.

„Akik igazak, azok az ilyet el nem tűrik. „