Sziget hétvége (4-5)

Szombaton végre már a kora délután a Szigeten talált, civilezés, zsákmány gyűjtés, hogy aztán vasárnap hétfőn hajnalban egy csinos kis pakkal lépdeljek kifelé a K-hídon, mondogatva, hogy viszlátviszlát.

Szombaton és vasárnap a játékoké és a látványé, a megvalósult álmoké volt a főszerep, kis zenei körítéssel.

Az egyik legjobb hely, amióta van, a magyar falu. Hivatalos nevén Hungarikum falu, de erre valahogy nem áll rá a szám. Idén nem kontyoltattam, a hajam már nem alkalmas rá, de henna tattoo helyett idén gyönyörű virágok nőttek a karomra, mindössze 10 perc alatt. Aki nem a színeset szerette, annak a másik sarokban szőlő mintát festettek feketével. Kár, hogy nem fedeztük fel őket hamarabb, lett volna minden nap más minta rajtam.

Jártunk a fogyasztóvédőknél, az MNBnél, pörgettünk úja erényt, szokás szerint benéztünk a zsidókhoz meg a Földművelésügyi minisztériumhoz és a Széchenyi terv sátrában minden ajándékukból gyűjtöttünk egyet. Addiktív dolog a civilezés, mulatságos amint az ember hajt piszkosul, hogy jó legyen a teszt, kirakódjon a kirakós és mi elégedetten távozhassunk a legyezővel, pólóval, édesnemes paprikával, ceruzával, kézfertőtlenítővel, nyakpárnával és egyéb, fontos, értékes dologgal.

6 után fáradtunk bele a zsákmányok hajkurászásába, ezért bor vételezése után átmentünk a Cirkusz Porondra, ahol a Cabaret Medrano zenélt artisták társaságában. Kedvelem zenéjüket, több koncertjükön voltam már, de ezt most nem volt lehetőség végighallgatni, mert arról szó sem lehetett, hogy lekéssük a hiperkarmát az MR2-n.
Kevesebben voltunk a színpad előtt, mint számítottam, de keringőzni azért nem lehetett volna. Robiék játszottak végig, nem volt időhúzás tapsoltatással a ráadáshoz, de a Subisok jóvoltából öt perccel meghosszabbított fellépési idő így is kevésnek tűnt. Bérczesivel éjjel még a VIPben összefutottunk, hát embert nála gyorsabban esemesezni még nem láttam!

És mielőtt elfelejtem! Karma után jött a Nagy Utcaszínház. Alig fértünk el a téren, nem tudom minden nap ennyien voltak, vagy csak mindenki látni akarta még az utolsó napi elájulás előtt? Látványos, bár helyenként unalmas előadást kaptunk, a végén egy komplett 20-ai tüzijátékkal.

Utána már csak borok voltak, gyaloglás kilométereken keresztül és tánc. Nekem pedig csak a K-hídon jutott eszembe, hogy minden cuccomat egy sátorban hagytam, de már nem volt kedvem visszamenni érte, bíztam a szerencsémben, sikerrel. Másnap minden – majdnem – ott volt, ahol hagytam, csak került rá még pár hátizsák.

A vasárnap a megvalósult álmok napja lett. Igazi gyereknapi vasárnap.

Már a Gogol Bordelloval jól kezdődött a délután, még akkor is, ha Toi szagban táncoltam végig, mivel csak ott találtam árnyékos helyet, minimális tolakodással. A táncra, különösen a melegben megszomjazik az ember lánya, így utam természetesen a Fröccskertbe vezetett, majd roséval felvértezve kellett volna mennem a többiekkel valami koncertre, de útközben rettentően megkívántam egy adó feliratú pólót és ezzel a kívánsággal menthetetlenül lemaradtam. Mire a NAV sátrában megszereztem amit akartam megjelentek a gólyalábasok, akikkel bementünk bámulni a vurstliba, ahol olyan sokáig tátottam a szám, hogy csak a Kerekes Band végét kaptam már el az Wan2-n.

Mivel a Szobaszigeten fergeteges hangulatot csináltak, ezért benéztem a Bohemian Betyars-ra a Civil színpadra és láttam, hogy a táncoltatással most sincs gond. Egyik kívánságuk, az enyhén ittas, mindenre táncoló közönség nekik, akkor megvalósult.

Nem az én ötletem volt, hogy menjünk be a Magic Mirrorba, Kapócs Zsókát nem is szeretem. Illetve még csak azt sem tudom szeretem-e, mert soha nem érdekelt, de jobb ötlet híján mentem én is.
A csaj épp állt egy széken a közönség között és átöltözött, természetesen nézői segítséggel. Aztán énekelt és a Hajmási Péternél hiányolni kezdte az ovációt, majd hirtelen ötlettől vezérelve Barbikat és Keneket osztott a közönségnek és a babás egyedeket kivezényelte a színpad elé, táncoltatni a játékokat, majd megtáncoltatni őket is. És ez volt az a pillanat, amikor végre én is felléptem a Szigeten! Volt ováció, taps, ezt az álmot nem kell tovább álmodnom, már valóság!:)
Nem állítom, hogy megszerettem Kapócs Zsókát, sőt még csak azt sem tudnám megmondani, hogy jól csinálta-e amit csinált, de egy biztos: nagyszerű hangulatot csinált, igazán fesztiválhoz méltó fellépése volt!

A vurstli felé útba esett a Fröccskert, ahol a késői időpontra való tekintettel vörösbort vételeztem.

A vurstli igazi titkai csak este tárultak fel azoknak a kitartóknak, akik kiállták a sort az útlevélért – a Sziget hosszára való tekintettel nem kellett éveket várni és azt sem láttuk, hogy valakitől megtagadták volna -, átküzdötték magukat az ellenőrzésen és bebocsátást nyertek a hatvanas évekbe.

Bent igazi vurstli, célbalövő és célbadobós, horgászós és más régi játékok vártak mindenkit. A második álom ezen a varázslatos terepen vált valóra. A seggberúgós – elnézést, de az, amit rúgni kellett nem egy kis fenék volt, hanem egy méretes segg – játékon két percen keresztül vezettem a ranglistát a holland és francia fiúk előtt! Teljes győzelem, dobogó, első hely. Aztán két perc múlva valaki új világcsúcsot rúgott, de addigra én már visszavonultam.

A vurstli ártatlan helynek tűnt, de nem lehetett elfelejteni, hogy a hatvanas éveken jártunk. A rendőrörsön bárkit be lehetett súgni és az emberek között besúgók jártak. A legveszélyesebbnek egy panda tűnt, akiről az este folytán még sötét titkok derültek ki, amikről nem beszélhetek. A jós a zsebébe csúsztatott készpénz nagyságától függően mondta a jövőt, nekünk egy VIII. kerületi lakáskiutalást sikerült elérnünk, ami, lássuk be, maga a királyság!

Hajnalig tudtunk volna játszani, mint ahogy azt a többi betérő meg is tette, de éjfélre át kellett mennünk a Kaleidoact utolsó előadására. Mi voltunk az utolsó 4 ember, akit még beengedtek a cet gyomrába. Nekem az első sorban, gyakorlatilag a földön jutott hely, kialudtak a fények, vártunk a sötétben. Aztán elhúzták a függönyt, feltárult a kaleidoszkóp, hogy aztán jó negyed órán keresztül káprázatosabbnál káprázatosabb képeket mutasson. Sajnáltam a vurstlit, de ezt is kár lett volna kihagyni.

Hajnali egy előtt nemsokkal újra a vurstlinál álltunk, bentről zene szólt, az emberek táncoltak, mi meg alkudoztunk a határőrökkel, hogy engedjenek be minket. Lengettük az útlevelet, de semmikép nem akartak megenyhülni. De ha valaki elfelejtette volna, akkor megint emlékeztetném rá, hogy a vurstliban megállt az idő, így természetesen sikerült megtalálni a módját a bejutásnak (protekció, mi más?). A színpadon egy zenekar, nem tudom van-e nevük, csak azt tudom, hogy minden tag más országból jött.
Ezen a koncerten valósult meg a harmadik álom, barátnőm a színpadon énekelt velük. Felhívták mikor látták, hogy a dalnak, amit játszanak, tudja a szövegét magyarul.

Hajnali kettő körül zárt a mókatár, fájó szívvel hagytuk ott.

A Fröccskertben még átbeszéltük a hetet, én megittam a kedvenc boros bódém maradék vörösborait,  egyikünk még átnézett Sziámira, ahonnan gyorsan visszaért, majd talán olyan 4 körül búcsút vettünk a Szigettől.

Jövőre 20. Annak még nekifutok.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Prince és Leningrad – jóval több, mint nulla A nulladik nap, és talán az egész Sziget, legnagyobb durranása kétségkívül a Prince koncert lesz. Már jóval 7 óra - a műsorrend szerinti kezdési időpont - előtt hatalmas tömeg várható a Nagyszínpad elé. De ha lennének olyanok, akik nem kíváncsiak a ...
Kelet-Európa Vurstli a Szigeten Ti tudtátok, hogy a Szigetnek évek óta van témája? Mert én nem tudtam, ezért ha valaki legalább azt megmondaná, hogy tavaly mi volt, akkor nagyon hálás lennék! De az idei téma már előttem sem titok, ami nem más, mint Közép-Kelet-Európa. Ezen téma je...
Geszti minden mennyiségben Geszti Péter az évek során szorgos munkával elérte, hogy ne rajongói, vagy épp utálói legyenek a legtöbben, hanem az irigyei. Mert hogy van az, hogy valaki sikeres gyerekszínész, szövegíró, rapper, menedzser, reklámszakember is legyen? Hogy van az, h...