Hű! Sokan vagyunk! – gondoltam többször is, pedig az első napok a Szigeten általában szellősek. Általában, de nem tegnap, különösen nem a Motörhead és a Quimby koncerten. Ráadásul még a Settenkedőkkel is találkoztunk.
Beszámoló az első pozitív napról a hajtás után.
Az első állomás Magashegyi az MR2-n. Bíborkáék általában fergeteges bulikat adnak, de nekem Szigetes fellépésük álmosabb részét sikerült elkapni,azért ráztuk mi is a Szeplős vállra, majd szépen átmentünk Soerii & Poolekre a Wan2-ra. A sátorban éjszakát idéző homály, pedig már előre aggódtam, hogy mint fog mutatni a műsor kora délután, teljes világosban? Szerencsére ez nem derült ki, az A38-Wan2 sátor tökéletesen sötétíthető. A homály ellenére csak délután volt, nem is sikerült beleélnünk magunkat a műsorba, így onnan is távoztunk, irány a Fröccskert!
(Csak nekem tűnik úgy, hogy ott most kevesebb a boros bódé?)
Odaértünkkor csak annyit láttunk, hogy népesebb tömeg rázza magát vadul valami fura zenére a fák alatt. Közelebb óvakodtunk és kiderült, hogy a Settenkedők táncoltatják a közönséget, vagyis a The Sneakers utcaszínházi produkciójába botlottunk. Három angol pasi egy gitárral, egy bőgővel, egy dobbal és három, porszívó jellegű kézi hangosítóval játszott mindenféle slágert, az épp arra járók pedig önkéntelenül is táncra perdültek.
Fröccsök, részemről vörösbor, vételezése után meglátogattuk a Világzeneit, hogy megnézzük az Ojos de Brujo produkcióját. Másodszor léptek fel a Szigeten, én először láttam őket, de egész bejött nekem az általuk teremtett hiphop flamenkilló. Játsszák bármi módon, de a flamenco mindig megtáncoltat, márpedig, ha egy zenére tánc van, akkor a szórakozás már többé-kevésbé garantált.
Motörhead előtt útba ejtettük a Nagyszínpadot, hogy belenézzünk az Interpolba. Na ezen a koncerten csak annyi ideig tartózkodtunk, amíg átvonultunk a színpad előtt, sőt, még szaporáztuk is rendesen, hogy ezt a vonulásnyi időt is csökkentsük. Rosszul szólt és nem is tetszett a Nagyszínpadról áradó zene.
Lemmyékre rengetegen gyűltek össze a Rock-Metál színpad előtt. Az úton alig lehetett közlekedni, amerre a szem ellátott emberek álltak, várták a Motörheadet, akik szokás szerint nem okoztak csalódást. Imádom ezt a muzsikát! Két gitár, egy dob, semmi faxni és látványelem, csak tiszta rock & roll! Ennyi a jó zene titka, nem kell más. A hangosítás – nem először ezen a Szigeten – egészen jó volt, a hangerőveé sem voltak gondot, az öreg motorosok meg különösebb szövegelések nélkül tolták sorban a számokat. Fantasztikusak voltak!
Elragadtatásom ellenére a koncert végét nem várhattam meg, muszáj volt átmennem az MR2-re, hogy a VOLTos csalódás után adjak még egy lehetőséget a Quimbynek. Az mégsem járja, hogy egy közepes gyenge lemez és egy rossz koncert után elássam őket, egy rajongó ilyet nem tesz!
Nagyon jól tettem, hogy átmentem, mert végre megint, igazi, táncolós, feszes Quimby koncertet kaptam. Az a két új szám, amit játszottak miután megérkeztem nem szedte szét a műsort, panaszra egy pillanatra nem volt okom. Illetve, annyira mégis, hogy a ráadásra mindössze 5 perc maradt, így a koncert most Kilépő nélkül ért véget, pedig már azt is nagyon vágytam hallani. De mindegy, Líviusz szerelmi vallomását sem szívesen hagytam volna ki.
Az est további része már csak lődörgés volt, említést kevéssé érdekel.
Akik olvasgatják beszámolóinkat, azok tudják, hogy ebben a fesztivál szezonban Shewee-t tesztelünk. Aki nem emlékezne rá, vagy nem tudná: a Shewee egy tölcsér formájú eszköz, melynek segítségével a lányok is állva pisilhetnek. Természetesen a teszt körből a Sziget sem maradhat ki, vagyis visszük magunkkal az eszközt, használjuk és jövünk a tapasztalatokkal.