A karma hatalma

3-ra ígérték, hogy megmondják, de már dél körül kint volt a hír, lesz koncert. Mert a meteorológiai szolgálat azt ígérte, hogy este már nem fog esni, legfeljebb cseperegni. Egyáltalán nem hittem nekik, elvégre egész nap kitartóan esett. De a VOLTon annyira jól szóltak, hogy semmiért ki nem hagytam volna ezt a Hiperkarmát a Dürerben.

Végül nem esett, de az esőkabát sem bizonyult feleslegesnek, le lehetett teríteni vele a vizes kerti székeket, óvva a nadrágot. Nem voltunk sokan, bár nem kétséges, hogy az utolsó jegyet is eladták a koncertre. A Dürer benti pultjának választéka katasztrofális volt, bár az mindenképpen értékelendő, hogy egyáltalán kinyitották, nem szokás ez a figyelmesség mostanság.

Robiék pontosan kezdtek, ha kiakarták játszani az időt, akkor muszáj is volt, nem érdemes ujjat húzni a környék lakóival.
Frenk elöl egy mikrofonnal, kezében gitár, láthatóan élvezi új helyzetét, róla Robi már egy 2009-es interjúban megmondta, hogy nem a dobok mögé való és tényleg nem, ezt azóta már ezerszer bizonyította.
A hangulat családias, mindenki táncol, csak a lépcsőn áll pár mozdulatlan alak. A színpadon örömzene, a nézőtéren örömtánc – a tökéletes boldogság, örül mindenki.
Robi beszél, születésnapost köszönt, levelet olvas fel, bár kicsi az esély, hogy a fiú a VOLTról épp ebben a zuglói kertben lenne csütörtökön este, de a lány legalább megpróbálta.
A zene nagyon friss, a régi számokban semmi nosztalgia, a szövegek zseniálisak. Működik, nagyon működik az egész!
A Dürer keretei egy közepesen halk, klub jellegű koncertet tettek lehetővé, ami kifejezetten illik a Hiperkarmához, de azért várom már a Szigetet, mikor a hangerő körülölel majd és felrepít, szigorúan csukott szemmel, hogy ne szédüljek.

A Hiperkarma visszatért és remélem maradnak egy darabig, Bérczesinek pedig kívánom, hogy soha többet ne tévedjen be abba a félelmetes sötét erdőbe és zenéje, dalai maradjanak izgalmasak.

A kertből kifelé azon tanakodtunk, érzékelve a fesztiválok műsorában keletkezett óriási lyukat, hogy talán Bérczesi zenéjében és szövegeiben van annyi, hogy a Hiperkarma betölthesse az űrt, amit a Kispál hagyott maga után. De ahhoz még ki kell bírniuk pár évet és nem árt, ha sikeres lemezek is vannak mellé. Az új készül, Robi írja és három-négy számot játszanak is róla, ha minden igaz, akkor ősszel egészében is meghallgathatjuk.

Ui.: én egy Én meg az ének koncertet is el tudnék viselni (ha már a lemezbemutatóra eszembe sem jutott elmenni), de egy másik interjúban (Klubrádió, Basszus) Bérczesi azt is elmondta, hogy tervezi a lemez folytatását, mert az elsőre sok szám nem fért rá és csak a második után akar koncerteket, mert egy lemez anyaga ahhoz még kevés, de kettő elég lesz.

Az emlegetett 2009-es interjú itt található, ez pedig egy frissebb beszélgetés. Érdemes megnézni őket egymás után!

Végül pedig egy dal a koncertről azoknak akik lemaradtak róla:

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

2*6,5 – félszombat kölykökkel érkezel, halál fáradt vagy, lábad mindent akar, csak állni nem, derekad leszakad, kezeden még festék foltok, de mit számít mindez, ha quimby lesz? ruhatár után alkoholt vételeztek, lapos tartalmán osztoztok, fél óra sem kell és fáradtság, ...
„Mikor ti énekeltek kiráz a hideg” – Ivan and the Parazol koncerten ... Csütörtök este az A38-as hajó felé vettük az irányt, ahol az Ivan and the Parazol és a Soulwave koncertezett. Az estét illetően jobban nem is dönthettünk volna, amellett, hogy már jegyelővételi időszakba kikészítették a megtelt táblát, aznap volt Joh...
Barba Negra – az első alkalom + Firkin Első, de csak nekem, mert a többiek jártak már ott, mint az a felkerült beszámolókból is kiderül. Jó hely, és bár elsőre azt gondoltam, hogy a világvégén van, és elegem lesz az utazásból - Hűvösvölgy felől közelítettem -, de az átszervezett villamos ...