Another Brick in the Wall

Nem gyakran szokott előfordulni, hogy az Arénában mindenki állva tapsol és dübörög hosszú percekig egy koncert után. Szerda este, A Fal előadás után pontosan ez történt. Hosszan, állva tapsolt a közönség Roger Waters-nek és zenészeinek, no meg a látványnak, amivel elkápráztatták őket.

roger-waters-the-wall-live

Írhatnám, hogy olyan volt az előadás, mint egy vurstli. Volt benne minden, ami a szórakozáshoz kell: körhinta, lovacskák, vattacukor és tűznyelők, csoda és káprázat. Ahogy a gyerekeket elvarázsolja a vidámparki forgatag, úgy varázsolta el a nézőket Roger Waters és a technika.

Rám már a film is nagy hatással volt, én az emberek azon táborához tartozom, akik szerint A Fal korszakos album és a film feledhetetlen, így aztán nem lehet csodálkozni azon, hogy az előadásra hónapokkal előbb megvettem a jegyet, sőt jegyeket, mert ebből fiaimat sem akartam kihagyni. Kivételesen ülőhelyre szólót vettünk, mert tudtuk, a látvány fontos lesz és nem tévedtünk.

Már a kezdés lenyűgöző volt, a tűzijátékkal imitált bombázás láttán eltátottuk a szánkat és a koncert végén csak azért csuktuk be, hogy rögtön újra kinyissuk, hogy kijöjjenek belőle a tetszés hangjai. Más koncertek befejezésként nyújtják azt a látványt, amit itt kezdésként sütöttek el.
A koncert folyamán téglánként épült a fal, a szünetre állt az egész, teljes hosszában eltakarva a színpadot és a zenekart. 
A fal, a téglák adták a ‘vásznat’ a vetítéshez, de az előadásban nem csak a ‘mozi’ volt látványos. Jöttek óriás bábuk, egy hatalmas tanár, kezében pálcával, egy repülő malac vaddisznó – igen, tényleg repült, nem madzaggal mozgatták – önkényuralmi és egyéb jelképekkel tele, nagy “Trust us” felirattal az oldalán, fénycsóvák helikoptert imitáltak, zenészek játszottak a fal tetején – egyszóval valami egészen hihetetlen volt az egész.
Ráadásul és egyáltalán nem mellékesen a zene olyan tisztán szólt, mintha nem is koncerten lettünk volna. Egészen biztosan volt arra is nem kevés rásegítés, de az igazat megvallva ez egyáltalán nem érdekelt. Csak ültem a helyemen, körülöttem mindent betöltött a zene, szemem pedig nem győzött betelni a látvánnyal. Néha átfutott az agyamon, hogy ebben a milliméterre megkomponált precíz előadásban miért van az, hogy éppen Roger Watersnek nincs helye? De aztán túlléptem a problémán és amikor épp nevetségesnek találtam volna közönséget buzdító mozdulatait a fal előtt, akkor egyszerűen máshova néztem, vagy ha épp egyedül volt a színpadon, akkor egyszerűen csak a zenére koncentráltam, felfeküdtem a hullámok hátára és csak sodortattam magam.

Néha lenéztem a küzdőtérre és meglepetéssel láttam, hogy még hátul sem mászkált senki. Az emberek álltak és a színpadot bámulták.

A Fal az az album, az a film, aminek ideológiai tartalmáról nem lehet elfeledkezni. Ez a tartalom nem csak megjelent, de kifejezetten nagy hangsúlyt kapott az előadáson, természetesen napjaink viszonyainak megfelelően átdolgozva. Potyogott ott a világra nem csak bomba, de vallási jelkép, dollár, meki, shell és mercedes embléma is. Nem állíthatom, hogy ez az értelmezés tetszett nekem, sőt én a malacot is kihagytam volna a dologból, de mindezen dolgokon könnyedén léptem át és tapsoltam pirosra a tenyerem.

Nem koncertet kaptunk, hanem egy színházi előadást. Tökéletes és minőségi szórakoztatást.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ezek a mai fiatalok – beszámoló 6 friss magyar zenekar koncert... A hagyományosan szar januári koncertfelhozatalban sem kell az embernek suttyó külvárosi diszkók félhomályába húzódnia, csak kicsit jobban el kell merülni az internet bugyraiban, és adni egy esélyt még kevésbé befutott zenekaroknak. Igen, tudjuk, Kiss...
A 30 éves Pokolgép a Barba Negrában – beszámoló Nehéz elfogultság nélkül írni a tegnapi születésnapi Pokolgép koncertről. 30 évesek lettek. Talán apám előadásában hallottam először az Éjféli harangot, a Tökfej-et, az Az a szép-et. Egy dolog biztos 1988-ban a szimatszatyromon és a farmerdzsekimen m...
Péntek esti dilemma – avagy melyik hölgy társaságában töltsem ... Kinéztem magamnak két koncertet már január végén, majd' egy hónapra előre. Mindkettő olyan, amit kihagyni nagy balgaság lenne és önszántamból nem is tennék ilyet semmiképpen, az biztos. Aztán jött a hidegzuhany a hét elején, megláttam a koncertek idő...