PAFE – a negyedik

Lássuk be, az 5. Pannónia Fesztiválra nem a zenei felhozatal okán látogattunk el, hanem azért, mert szeretjük és a hagyomány az hagyomány.

A sovány napok sorában a vasárnap még egész kiadósnak ígérkezett és tulajdonképpen hozta is amit ígért, még akkor is, ha a kezdet nem volt valami bíztató.

Reggel érkezett a hír, hogy a Hobo betegség miatt elmarad, pedig erős volt bennünk az elszánás, hogy 4-re kimegyünk, hiába süt a nap ezerrel. Nem tudom kinek, milyen betegsége volt az elmaradás oka – jobbulást neki! – de ez a PAFE a sérült lábak fesztiválja is. Bill ülve énekelt, mert elesett és ráesett a csonkjára; Csík ülve húzta, mert műtötték a lábát; Kollár-Klemencz a fenyőfa cipelés miatt kiment térdére panaszkodott és a nézők között is átlagon felül voltak a mankóval bicegők.

A PUF-ra megtelt az MR2 sátor, de én nem nyomakodtam be, helyette inkább meghallgattam AKKEZDET PHIAIt, majd indult a Csík zenekar, kezdődött a tánc. Épp egy Kispál számot húztak, mikor is Lovasi váratlanul feltűnt a színpadon – épp megérkezett a világhírű Kiscsillag zenekarral – és bekapcsolódott az énekbe, majd ha már ott volt gyorsan eldaloltatták vele a feldolgozott Tankcsapda számot is, aztán eltűnt, csak a végső meghajlásra szaladt még vissza.

Az este fő koncertje a Kiscsillag volt, fura őket Nagyszínpadon látni. Dió hangosított, Lecsó és Lovasi meg adta a szokott bohócműsort a színpadon. Volt gitárszóló már a legelején,volt  mese a világhírről és a zenekarról, csak az nem volt egyértelmű, hogy lelkesedés a színpadon állókban volt-e? Látszólag igen, de mintha mégsem lett volna minden a helyén. Ennek ellenére kiválóan szórakoztam, elvégre nem kell mindig azt elemezgetni, hogy mi folyik a színpadon, néha az egészet el kell engedni és csak élvezni kell a zenét.

Természetesen a kék elefánt – Fáni – ott volt ezen a koncerten is és Lovasi ezt szóvá is tette, mintegy felelve arra a megjegyzésemre, hogy a színpadon lévők igazán üdvözölhetnék őt, ha már ennyi koncerten ott van. Komoly brand kezd kialakulni az elefánt körül.

Kiscsillag után befigyeltünk Kowalskyra és Vegára, nem is értem, hogy idáig miért kerültem őket?
Koncert közben beszereztem a megrendelt PAFE pólókat. Igazán jó ötlet, hogy nem előre nyomott darabok vannak, hanem a vásárló választhatja ki, hogy melyik pólóra, pulcsira hova kéri a választott mintát. Így legalább adnak lehetőséget az egyediségre. A vasalók pedig igazán készségesek és rugalmasak, akár több mintából is összeraknak egyet, ha úgy akarod, ráadásul teszik mindezt igazán kedvezményes egységáron.

Az éjszakát a Kistehénnel zártuk, bár úgy tűnt, hogy koncertjük sosem fog elkezdődni, mivel a Nagyszínpadon az Irie Maffia képtelen volt befejezni a koncertjét. Az, hogy utánuk, azon a színpadon már nem jön senki nem ok arra, hogy fél órával tovább zenéljenek, főleg akkor nem, ha van egy másik színpad, ami csak akkor tud kezdeni, ha ők elhalkultak. Mert így a másik zenekar idejét használták, hiszen azok után voltak még fellépők.
A fél órás csúszás után csoda-e, hogy Kollár Klemencz első mondatában nekik köszönte meg, hogy végre befejezték?

Egy óra körül átvonultunk a Jager sátorhoz, hogy a szokásos ritmikus mozgással vezessük le a negyedik napot, de valami olyan fülhasogató szeletelős zene fogadott minket, hogy rövid úton menekülőre fogtuk.

Az 5. Pannónia Fesztivál törzsprogramja tulajdonképpen ennyi volt. Már csak a bónusz nap, a hétfő vár ránk, levezetős, enyhén népi programmal.

Ui.: lányok, nem feledkeztünk meg rólatok és az eszköz is használatban van. A fesztivál végén összefoglaljuk majd a tapasztalatokat.