Felemás este a Trafóban

A műsor fergeteges estét ígért, egy előadást, ami több egy koncertnél. Audio-vizuális komplex élményt a 80-as évek underground zenei világának bemutatására. Azt ígérte, hogy ha csak egy estére is, de felidézhetjük az életérzést a Trafó nagytermében, a Deja vu Revue előadásában.

A megvalósítás felemásra sikeredett. A második számnál a távozáson kezdtem törni a fejemet, de végül maradtam, amit összességében nem bántam meg annak ellenére sem, hogy ez az este egyáltalán nem azt adta amit ígért.

Minden esélyünk meg volt a tökéletes estére, hiszen többek közt Kontroll csoport, Trabant/Balaton, Bizottság, Európa Kiadó számokat ígért az este Kirschner Péter hangszerelésében, mellé pedig filmrészleteket háttér vetítésként a BBS digitalizált archívumából. Ilyen vállalkozásra elsőre csak a Trafó nagyterme nem tűnt megfelelő helyszínnek, de aztán hamar kiderült, hogy az volt a legkisebb baj.

Jó negyed órás késés után felállt a zenekar és elkezdték. Nem vártam, hogy az első hangokkal egyidőben elönt majd az érzés, az auido-vizuális varázslat, de arra sem számítottam, hogy döbbenten ülök majd és azt kérdezem magamtól, hogy tényleg erre vettem jegyet?
Hogy mi volt a baj? Az ének, Bambi, Latham Láng Kati éneke. Ismerőseim a hangján morogtak, de szerintem nem a hanggal volt a baj, hanem a színekkel, az érzésekkel, egészen pontosan azok hiányával. Ennyire egyhangú, monoton, unalmas éneklést már régen hallottam. A második számnál már a távozás határán voltam, pedig a zene az nagyon bejött, de a gondolat, hogy másfél órát hallgassam az éneklést elviselhetetlennek tűnt.

Szerencsére a harmadik számtól folyamatosan kapcsolódtak be a meghívott vendégek, legtöbbük énekelt és megmentették az estét. A közönség hálásan tapsolt és füttyögött Greifenstein Jánosnak, aki energiájával felrázott mindenkit, életet vitt az estébe. Ha végig ő áll volna a színpadon, akkor most csupa elragadtatással írnék az estéről. Tombolásról, tekintve a helyszínt, szó sem lehetett, de jó a produkciót követően a közönség is azonnal megpróbálta kihozni magából a legtöbbet.
A vendégek között persze mindig volt egy-egy szám kizárólag Bambi énekével, de azokat az unalmas részeket feledtették a színes vendégek, Kárpáti Dodi, Czerovszky Heni, Ef.Zámbó Öcsi, Novák Péter és Kistamás László, aki egyedi módon darabolta fel Bambit, aki viszont még szétesett állapota sem gátolt abban, hogy dalra fakadjon.

Szót kell még ejtenem a vizuális élményről, bár az, hogy élményben volt-e részünk kétséges. Ahhoz nem volt elég színes és változatos az anyag. Maradjunk annyiban, hogy kiegészítésként volt egy kis vetítés a háttérben, hogy mégse egy üres vászon álljon a zenekar mögött. A vizuális élmény egyértelműen csalódást okozott.

A Deja vu Revue  projekt ötlete nagyszerű, meggyőződésem, hogy az általuk feldolgozott dalokra napjainkban is szükség van, de a kidolgozáson lenne még mit finomítani.

  • Ismeretlen_58991

    enyhén átverésízű dolog, már ami a címadást illeti, a hangszerelés nekem bejött – elegendő lett volna koncertként beharangozni.