Büdöshippizmus: SZIN 2. nap délután

Eddig punkok voltunk Zsófival délutánonként a SZIN-en, a második nap délutánján viszont büdöshippikké váltunk már a nagyszínpad kezdésekor. Később ugyan elmúlt, mint a gyíkká változtatás, de azért volt még hápogva éneklés, egzisztencializmus, és lufik.

Mégpedig azért váltunk büdöshippivé, mert a nagyszínpad kezdő produkciójára, a Jack Danimalz-re (ex-One-Ted) várva leterítettünk egy pokrócot és azon fetrengve figyeltük, mi történik. Utána meghallgattuk az első három számot, kellemes délutáni rakenroll volt, sajáttal és feldolgozással is. A Jack Danimalz-zel mi egy helyen próbálunk, úgyhogy a színpadon még a hangszerek is ismerősek voltak, nem csak az emberek meg a dalok, a SZIN-ben nekem az egyik kedvenc fílingem az, hogy itthon vagyok, sok az ismerős, de még a konkrét hangszerek is, ez is hozzájárul, hogy szeressem ezt a fesztivált.

Eztán átmentünk a Party Arénába Jeffo’s Dreamre, itt néztünk vetítést és hallgattuk a billentyűszőnyegeket meg a tök szép hangon beszélő, de kicsit Anastaciásan hápogva éneklő lányt benne. A Jeffo’s Dream szintén egy olyan eredetileg szegedi zenekar, akiket én sosem hallottam valahogy Szegeden, közben meg áttelepültek Pécsre; a zene mindenesetre szintén kellemes, bár nem rakenroll, és mindig maradt egy olyasmi érzésem a számok után (közben), hogy én ezt már hallottam valahol. Ezzel együtt jó volt, nem erőltettek semmit, Zsófi meg kitakarította közben a Party Arénát (mert összeszedettem vele egy széttaposott műanyag pohár szilánkjait, nehogy belelépjen, és annyira belejött, hogy körben mindent összeszedett), és a teraszon osztogatott lufikkal emelte a hangulatot (a sajátját és a helyét is).

Kisebb civil közjátékkal értünk aztán vissza a nagyszínpadhoz (a Somogyi könyvtár buszánál már előző nap is jártunk, és jó volt), ahol épp Halász Feriék mondták meg őszintén. A Depresszióról nyilván mindenkinek megvan a véleménye (nekem is, tavaly a VOLT-on tök kellemes élmény volt nekem, mondjuk azóta hallgattam az új Slayert és kicsit visszazökkentem a kíméletlen metálba; meg tavaly még interjút is csináltam Ferivel), én továbbra is szeretem elhallgatni kényelmes távolságból a középtempókat, a beindulásokat, a könnyebben befogadható, de azért mégis dzsüdzsüvel operáló zenét. Olyan ez, mintha a 90-es évek eleji Moby Dickből fröccsöt csinálnánk, és azt ugye nem kell mondani, az ilyen SZIN-típusú büdöshippis melegben mennyire jó tud lenni egy rizlingfröccs, hát a Depresszió nekem pont ilyen.

Sikerült tehát a SZIN második napjának délutánján is keresztül-kasul mászkálni a partfürdőt Zsófival, belehallgatni három-négy dologba is, szerezni lufikat és élményeket. Csak azt sajnáltam, hogy az Anna & the Barbies (akiket tavaly sem tudtam megnézni, sőt azóta sem, viszont Anna nagyon rakenroll, ezt ismét egy interjúban mutattam meg nemrég) már estefelé van, mikor a kis büdöshippiknek már fürödni és aludni kell, nekem meg asszisztálni mindehhez. Viszont óriási lelkesedéssel tértem vissza estére, majd mindjárt megírom azt is, hogy miért: a Scooter egészen exkluzív fiktív tartalommal látott el minket estére.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Laza, kúl: nulladik délután a SZIN-en Nekem meggyőződésem, hogy a SZIN mindig azért olyan kellemes, mert nincsen benne nyomás és feszültség, kicsi és barátságos, a fellépő zenekarokat (a néhány külföldi kivételével, már amikor az nem a Morcheeba) mindenki ezerszer hallotta már a nyáron, ...
A SZIN-en indul a végső visszaszámlálás Többek mellett a The Final Countdown örökbecsű slágerrel világhírt szerzett Europe, a Brit-Awards díjnyertes angol lánytrió, a Sugababes vagy a dance műfaj nagy öregje Chicane is fellép a nyár utolsó nagy fesztiválján augusztus 25-29 között az Újszeg...
SZIN új fellépők: a Rasmustól a N.O.H.A-ig Strandozós, bulizós nyárzárást ígér a legnagyobb hazai „ökorandi”, a Szegedi Ifjúsági Napok augusztus 25-29 között a szegedi Tisza-parton. A korábban bejelentett nevek mellé a napokban csatlakozott a The Rasmus, Beardyman, Parov Stelar és a N.O.H.A ...