Élőben pontosabb – Odett és a Go Girlz! a SZIN-en

Polgár Odettet ezernyi szál köti a nyolcvanas évek legendás hazai underground-szcénájához – édesapja, Polgár Tamás például a Sziámi kilencvenes évekbeli inkarnációjának gitárosa volt, a Megasztárt is megjárt énekesnő első lemezén többek közt Müller Péter Sziámi is közreműködött, ráadásul ha valakihez mindenképpen mérni szeretnénk, elsőre egyértelműen Méhes Marietta ugrik be. A Szegedi Ifjúsági Napok nulladik napján kiderült, milyen élőben.

Az Odett és a Go Girlz! 2008-ban megjelent, Pontos című első nagylemeze némiképp tudathasadásos anyag volt, hiszen a megkérdőjelezhetetlenül karakteres frontember mellett olyan jól ismert hazai énekesnők segítségét is igényben vette, mint Takáts Eszter és Varga Zsuzsa. A folytatást megelőlegező Pötty a kockán EP már egyértelműen Odett főszereplésével készült, végig ő állt a reflektorfényben, és ahogy nemrég megjelent kritikánkban is olvasható, a produkció egyáltalán nem bánta meg a váltást. A kérdés csupán annyi volt, vajon élőben, koncertkörülmények között hogyan működik a koncepció.

Nos, kifejezetten jól, sőt. Az öt tagból álló zenekar ráadásul ideális helyszínt kapott, hiszen a Pepsi Színpad évek óta a SZIN legjobban hangosított helyszíne, így minden egyes hangot kitűnően hallhatott a kezdetben gyérebb, később egyre szebb számú közönség. A délutáni műsorsáv általában nem kedvez az előadóknak, most azonban viszonylag rövid idő alatt meglepően jó hangulat alakult ki, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az Odett és a Go Girlz! egyértelműen jobb élőben, mint lemezen. Már a nyitó Jimi Hendrix-feldolgozás (Purple Haze) hallatán kiderült, hogy Odett koncerten sokkal szélesebb skálán képes használni hangi adottságait, a stúdiófelvételek kissé míz, rezignált orgánumához képest bizony kifejezetten dögösen is tud énekelni. Eddig az sem volt észrevehető, hányszor idézi egy-egy gitártéma az U2 kilencvenes évek eleji munkásságának védjegyszerű vonásait, ami – mint a tavalyi Szigetes Editors-koncert óta tudjuk – semmi rosszat nem jelent. A nyolcvanas évek földalatti aranykora rengetegszer visszaköszön a dallamvezetésekben, motívumokban – főképp a Vesztőhely hektikus monológjában -, ám szinte sosem tűnik anakronisztikusnak a produkció. Nem mondhatni, hogy az új Méhes Mariettát köszönthetjük Polgár Odett személyében, de egyrészt Méhes Marietta sem volt annyira jó, amennyire a respektje sugallja, másrészt Odett sokkal inkább autonóm énekesnő, mintsem epigon.

A beállás alatt felidézett XX-dal is jelezte, a sok-sok évtized hatásai ellenére mégis mennyire mai ez a zene, szinte egyfajta oktatókazettaként szolgál azoknak, akik – generációs különbségek okán – lemaradtak a magyar undergound fénykoráról; a koncert egyetlen negatívuma éppen ebben rejlik, hiszen maga az énekesnő is lemaradt róla, így párszor egészen nyilvánvaló volt, hogy mások által írt számokat énekel, mások érzéseivel, összességében azonban meglepően pozitív a mérleg: aki a két stúdióanyag hallatán esetleg fanyalgott volna, mindenképp adjon egy esélyt élőben is a formációnak.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A SZIN-en indul a végső visszaszámlálás Többek mellett a The Final Countdown örökbecsű slágerrel világhírt szerzett Europe, a Brit-Awards díjnyertes angol lánytrió, a Sugababes vagy a dance műfaj nagy öregje Chicane is fellép a nyár utolsó nagy fesztiválján augusztus 25-29 között az Újszeg...
És mégis… – Anna and the Barbies a SZIN-en Tegnap délután kötelező programként megnéztük az Anna and the Barbies koncertjét, egyrészt mert még soha nem láttuk őket élőben, másrészt mert szeretjük őket és biztosak vagyunk benne, hogy náluk érdekesebb itthoni produkció csak nagyon kevés van. Ké...
A kevesebb több – Jurij a SZIN-en A nyíregyházi Jurij hosszú évek óta építi lépésről lépésre renoméját, miközben szép lassan az ország egyik legszimpatikusabb "nem befutott" zenekarává vált. Idei szegedi koncertjük mintha azt bizonyította volna, hogy - Örkénnyel élve - legmerészebb á...