Élőben pontosabb – Odett és a Go Girlz! a SZIN-en

Polgár Odettet ezernyi szál köti a nyolcvanas évek legendás hazai underground-szcénájához – édesapja, Polgár Tamás például a Sziámi kilencvenes évekbeli inkarnációjának gitárosa volt, a Megasztárt is megjárt énekesnő első lemezén többek közt Müller Péter Sziámi is közreműködött, ráadásul ha valakihez mindenképpen mérni szeretnénk, elsőre egyértelműen Méhes Marietta ugrik be. A Szegedi Ifjúsági Napok nulladik napján kiderült, milyen élőben.

Az Odett és a Go Girlz! 2008-ban megjelent, Pontos című első nagylemeze némiképp tudathasadásos anyag volt, hiszen a megkérdőjelezhetetlenül karakteres frontember mellett olyan jól ismert hazai énekesnők segítségét is igényben vette, mint Takáts Eszter és Varga Zsuzsa. A folytatást megelőlegező Pötty a kockán EP már egyértelműen Odett főszereplésével készült, végig ő állt a reflektorfényben, és ahogy nemrég megjelent kritikánkban is olvasható, a produkció egyáltalán nem bánta meg a váltást. A kérdés csupán annyi volt, vajon élőben, koncertkörülmények között hogyan működik a koncepció.

Nos, kifejezetten jól, sőt. Az öt tagból álló zenekar ráadásul ideális helyszínt kapott, hiszen a Pepsi Színpad évek óta a SZIN legjobban hangosított helyszíne, így minden egyes hangot kitűnően hallhatott a kezdetben gyérebb, később egyre szebb számú közönség. A délutáni műsorsáv általában nem kedvez az előadóknak, most azonban viszonylag rövid idő alatt meglepően jó hangulat alakult ki, nem kis mértékben annak köszönhetően, hogy az Odett és a Go Girlz! egyértelműen jobb élőben, mint lemezen. Már a nyitó Jimi Hendrix-feldolgozás (Purple Haze) hallatán kiderült, hogy Odett koncerten sokkal szélesebb skálán képes használni hangi adottságait, a stúdiófelvételek kissé míz, rezignált orgánumához képest bizony kifejezetten dögösen is tud énekelni. Eddig az sem volt észrevehető, hányszor idézi egy-egy gitártéma az U2 kilencvenes évek eleji munkásságának védjegyszerű vonásait, ami – mint a tavalyi Szigetes Editors-koncert óta tudjuk – semmi rosszat nem jelent. A nyolcvanas évek földalatti aranykora rengetegszer visszaköszön a dallamvezetésekben, motívumokban – főképp a Vesztőhely hektikus monológjában -, ám szinte sosem tűnik anakronisztikusnak a produkció. Nem mondhatni, hogy az új Méhes Mariettát köszönthetjük Polgár Odett személyében, de egyrészt Méhes Marietta sem volt annyira jó, amennyire a respektje sugallja, másrészt Odett sokkal inkább autonóm énekesnő, mintsem epigon.

A beállás alatt felidézett XX-dal is jelezte, a sok-sok évtized hatásai ellenére mégis mennyire mai ez a zene, szinte egyfajta oktatókazettaként szolgál azoknak, akik – generációs különbségek okán – lemaradtak a magyar undergound fénykoráról; a koncert egyetlen negatívuma éppen ebben rejlik, hiszen maga az énekesnő is lemaradt róla, így párszor egészen nyilvánvaló volt, hogy mások által írt számokat énekel, mások érzéseivel, összességében azonban meglepően pozitív a mérleg: aki a két stúdióanyag hallatán esetleg fanyalgott volna, mindenképp adjon egy esélyt élőben is a formációnak.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A legkerekebb nulladik: mi lesz a SZIN-en nulladik napon? Mínuszos és nulladik napokra egyes rendezvényeket vagy alibiprogramokat szoktunk meg, a SZIN viszont idén ebben is bontja a prekoncepciókat és a megrögzött gyakorlatot: már a nulladik nap (aug. 25) olyan teljes programmal indul, hogy nem is teljesen ...
Valentin-napi móka vol.2: Odettel az A38-on! Igazi Bálint-napi csajbuli a kortárs magyar pop egyik legbájosabb jelenségével, A dal tévéműsorban döntős Odettel, illetve a négy lányból álló Cherry Bombbal. Ha valaha is kérdés lett volna, hogy február 14. a lányokról szól, akkor most eloszlatjuk a...
Laza, kúl: nulladik délután a SZIN-en Nekem meggyőződésem, hogy a SZIN mindig azért olyan kellemes, mert nincsen benne nyomás és feszültség, kicsi és barátságos, a fellépő zenekarokat (a néhány külföldi kivételével, már amikor az nem a Morcheeba) mindenki ezerszer hallotta már a nyáron, ...