Nyílt levél Matt Bellamy-nak

Régebben sok Muse-t hallgattam, csináltam egy válogatás-playlistet, és azóta azt hallgatom, hogy ne kelljen végig a lemezeket; ezzel együtt igazából szeretem a Muse-t, bár a ‘New Born’-on tételesen meg tudom mutatni, mi nagyon jó és mi nagyon rossz ebben. Tegnap este a Sziget nagyszínpadon mindenesetre nagyon-nagyon jók voltak, és mert minden évben kell valakinek nyílt levelet írnom a Szigeten (tavaly Tom Smith-nek, tavalyelőtt Serj Tankiannek írtam), most tehát Matt Bellamy-hoz fordulnék szerényen és obszcénul, ahogy szoktam.

Kedves Matt,

először is kezdjük azzal, hogy szar volt az új lemez. Azért kezdjük ezzel, mert ha Magyarországra jössz koncertezni, biztos lesz valaki, aki elmondja, hogy szar volt az új lemez és szar volt a hangosítás. Na ez nem leszek most én, csak azért sem, bár a nagyszínpadon néha észrevettük, hogy lehetne több a basszus és a gitárból sem hallottunk eleget mindig, de ez kit érdekel. Akár azt is felróhatnám, hogy az énekből se, mert körülöttünk (minket is beleértve) mindenki üvöltötte, hogy “szupermasszív blekkóóóóóól!” És én inkább erről szeretnék neked most írni, hogy ugyan nem vártam semmi konkrétat, mennyire leszedtétek a fejemet, mennyire rég nem éreztem magam ilyen jól ekkora koncerten, és milyen kibaszott jó ez a zene.

Fenntartásaim mindig lehetnének, ezeket a ‘Knights of Cydonia’ típusú dolgokat pl. sosem tudtam igazán értékelni; de látod, hát ennyire volt jó, hogy az ember leszarja tőle, melyik számokat vagy melyik típusúakat nem tudja általában értékelni. Tényleg hatalmas sót tudtok ti nyomni, az a lépmintás kivetítő, meg a lézerek, meg a piros flitteres nadrág és gitár, nem is beszélve a csíkos öltönyről meg az ezüst kezeslábasról, jó ezt nézni, komolyan. Aztán meg hogy már második számnak volt ‘Supermassive Black Hole’, meg csikorgott a gitár meg minden, ha valaki csikorgást játszik gitáron igazából melodikus számokban, azzal engem meg lehet venni egy pillanat alatt. És majdnem mindent lejátszottatok a válogatás-playlistemről, eszem a szíveteket, a Quarttal szemben én szeretem a ‘Starlight’-ot, a második refrénben minden idők legkirályabb tökegyszerű basszusfelhúzásával. És a ‘New Born’, meg a ‘Time Is Running Out’, halálpontosan tudtok ti visszafogott és furcsa ritmusú basszusokra felépített egyelős refréneket írni, csak bólogatni tudok, tegnap este meg csak ugrálni meg kiabálni én is, hogy “szupermasszív blekkóóóóól!”

Szóval a látványon, a dinamikán, a sodráson kívül az tetszett nekem nagyon tegnap, hogy valóban kiváló érzékkel írtok setlistet (ezt ugye tavaly számonkértem Tom Smith-en, mert ők nem tudtak), benne van minden igazán erős szám a teljes életműből, és ezek mellett meg azok is megszólalnak, amik (egyesek szerint, pl. szerintem) annyira nem erősek. Addigra már megvesztek engem is, és ez remek, öröm ilyet látni. Na és a ‘Plug In Baby’-vel kezdeni a ráadást, ezen gondolkodom el mindig, hallgattatok-e ti Birthday Party-t (egyébként hallgattatok?), és ez is szól, mint az atom, csodálatos. És amellett, hogy van ebben a zenében lendület, egyelős refrén, tökegyszerű basszusfelhúzás, meg klasszikusan képzett billentyű és mittudomén is, nem lesz végül se igényeskedő hülyeség, se Kings of Leon-féle ostoba és ügyetlen stadionrock. Ez egy nagyszabású cucc, de tudtok egyensúlyozni a giccs meg az elvontkodás között, pedig azt kurva nehéz. Szóval minden elismerésem, Matt, a többieknek is, gyertek még, én elmegyek.

Teljes tisztelettel,

Lam

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Sziget ajánló – második nap Már négy napja toljátok és még csak most jöttök bele igazán a bulizásba? De még nem táncoltatok egy igazán jót? Ha nem voltál a Világzenei Nagyszínpadnál és Rihanna-ra meg a Guetta-ra jöttél ki, akkor Te csak Sound-on voltál, nem a Szigeten. S...
Ember a gépben – beszámoló a Muse budapesti koncertjéről Talán van egy határ, amely után egy koncert már nem egyszerű koncert, nem látványos show, nem effekt-orgia és nem is zenei megdicsőülés. Talán létezik olyan zenekar, amely produkciójával képes átlépni ezt a határt. Talán ez a zenekar kedd este éppen ...
Valeriána és Múzsák – Sziget második napja Eljött a nap mikor elkezdtem magam vonszolni. Alig bírom magam kikaparni az ágyból, kisebb fajta sportteljesítmény elkúszni a fürdőkádig, nemhogy az értelmet vagy a tegnapi nap történéseit rendszerezni a fejemben. A tegnapi nap utolsó nagyszínapdos f...