We Come One – Faithless a Szigeten

Legutóbb, mikor itt voltak, én már temettem a Faithless-t. Lakossági mulatság, tömegdiszkó a nagyréten, nem más. És majd sok év múlva a Táncdalfesztivál sátorban fognak fellépni nosztalgia zenekarként, mint Kordáék. Táncdal sátor azóta nincs, Faithless viszont nagyon is van. Olyan koncert sikerült adniuk csütörtökön, hogy ez minden fesztek legpozitívabb csalódása.

Mert mindenki azt mondja, hogy ja, kimegyünk Faithless-re mert tudod, lesz a God Is A DJ, meg az Insomnia, és akkor lehet bután karokat emelgetni. Megláttam a nevüket a plakáton, egyből “jajj ne már megint?”. Tökunalmas, csak a magyaroknak tömegvonzó érthetetlenül. De ez most nagyon nincs így. Eleve visszatértek a Glastonbury-re is, és az új albumuk is végre hoz új himnuszokat. Mert valljuk be, ilyenek hiányában az utóbbi években tényleg diszkóhaknivá váltak a fellépéseik. Pont ezért nem vártam mást ettől se, ahogy a Prodigy-től általában. Semmi extra, csak táncizunk egyet a réten.

Ahogy elkezdték, megindult az embertömeg a Nagyszínpadhoz, csak úgy áramlottak. A Sun To Me-re szépen beállt a forgalom, szaladtunk be mi is csapatni. Az első meglepetés az új énekes srác, Harry Collier személyében jött. Csodálatos hangja van, olyan részeket énekel, amiket korábban csajok vittek. Nem csak a hangja hibátlan, hanem ahogy betölti az egész teret, nem tudsz másra figyelni. És akkor feltűnik, hogy mennyire jól szól a Nagyszínpad, második ámulás. Hozzák a kötelezőket, és a God Is a DJ-re robban is a tér, ahogy persze az Insomniára is. Közben meg jönnek az új klasszikusok, mint a Tweak Your Nipple, vagy a Not Going Home. Kapsz hip hopot, rockos zúzást, cafe del mar spanyol gitárt. Az összes színpadnál vagy egyszerre, én meg csak arra tudok gondolni, hogy mennyire jó helyen vagyok épp. Tiszta libabőr a hátam. Nagyszerű a közönség is, ami még rátesz a hangulatra. A We Come One-nál minden kéz egyszerre a magasban, hatalmas együtt ugrálás, imádom. Így kell útjára engedni a kedves szigetelőket, tovább az éjszakába.

Borzasztóan meg vagyok lepve, a koncert után csak keresem a szavakat. Azt hiszem kijelenthetem, hogy a Faithless visszatért azokba a magasságokba, ahol 97-98 körül voltak. És ez bizony nagyon jó nekünk!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szigeti hétköznapok A szerdai nappal végre pozitívba fordult a Sziget, kinyitott minden hely, benépesült minden zug, mi pedig beleestünk a hét két legjobb koncertjébe. Az elsőbe véletlenül, a másodikba tervezetten. A Nagyszínpad felé akkor kezdtük el szedni a lábunkat,...
Rájátszottunk A múlt héten több fórumon, honlapon, neves és kevésbé nívós lapban felmerült a téma, mi alapján kapott Bob Dylan irodalmi Nobel-díjat? Pro és kontra, magas művészet-e a zene? Ebben én nem tudok (és nem is akarok) dönteni, de ilyen gondolatokkal is sé...
öreg stones nem vén stones mint macska az esőt én is olyan biztonsággal éreztem, hogy nem lehet rossz a koncert, amikor pedig beléptem az arénába és megláttam a színpadot - a vágyott kinézetre építve -, akkor már teljes bizonyossággal tudtam is. az előzenekar nyom nélkül tűnt...