Mégsem nulla – Sziget 0

Az egész nap olyan kínlódással összerakottnak tűnt. Reggae, Cseh Tamás emlékkoncert, jazz – mit mondjak, számomra nem tűnt igazán bulis napnak. Na nem mintha minden napnak a tombolás jegyében kellene telnie, de azért nem árt, ha a műsorban van olyasmi, ami miatt az ember izgatottan kel át a K-hídon.

De aztán a punnyadós nap váratlanul kellemes véget ért.

Sem a reggae, se, a ska nem az én műfajom, pár szám és már unatkozom is. A UB40-n ugyan terveztem a megjelenést, de aztán a véletlen áthúzta a számításomat, de ezt egyáltalán nem bánom.

A nagyszínpad előtti tér a rengeteg odahordott homoktól olyan lett mint egy óriási strand, amire a törölközőkön, matracokon heverő fesztiválozók még rájátszottak kicsit. A nagy melegben csak a víz lehetett volna kicsit közelebb.

Cseh Tamás dalait szeretem, szívesen is hallgatom, de abban egyáltalán nem vagyok biztos, hogy a Szigetre valók lennének. Nem is tudom, Cseh Tamás fellépett valaha a Szigeten? Ha nem, akkor lehet, hogy nem véletlenül?

Tény, sokan voltunk a Világzenei színpad előtt, vagyis Cseh Tamás dalai tényleg népszerűek, sok embert megmozgatnak. Az is ígéretesnek hangzott, hogy napjaink neves zenészei tolmácsolásában hallgathatjuk majd őket.

Úgy terveztem, hogy az estét a Világzenei előtt töltöm, énekelek, táncolok, jól érzem magam.

De egy óránál tovább nem bírtam. Rettenetes volt ami a színpadon történt! Borzasztó előadások, művészieskedő értelmezések, erőltetett beszélgetések átkötésként, meg tömény unalom. Egy órát bírtam, többet nem. Sajnálom, de én menekültem. Cseh Tamás dalait ismerve nem vártam valami nagy ugrálást, de ezt a tömény unalmat, amit kaptam, nem vártam. És nem is bírtam.

Persze lehet, hogy ha a koncert második felére érkezem, vagy azt megvárom, akkor egészen más véleményem lenne és azt sem vonom kétségbe, hogy sokan élvezték a koncertet. De én sajnos csak untam.

Körbejártuk a szigetet, majd ott kötöttünk ki ahonnan indultunk, a jazz színpadnál, ahol a Magyar Jazz Napjának koncertjei voltak

A legjobbkor érkeztünk, a színpadon a Budapest Jazz Orchestra játszott Elek István vezényletével és épp George Duke érkezett melléjük. Ők együtt aztán valami olyasmit produkáltak, amitől nyom nélkül tűnt el belőlünk a hazamenési szándék. A tökéletes zenéhez már csak egy kicsit melegebb, fűben fekvős idő hiányzott, de az sem sokáig. A zene beterített mindent. Ez a koncert feledtette el velem a UB40-t, amit egy pillanatig nem bánok.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Mivel zárjuk? – Sziget, 5. nap Gonosz dolog volt a szervezőktől ennyi jó dolgot az utolsó napra tenni, ráadásul majdnem mindent egy időben. Színpadok közti sprint és döntésképtelenség, hajrá! 16:30-kor már Danko Jones a Nagyszínpadon. Iszonyat jó rockdiszkót csinálnak ők, szerint...
Szigeti hétvége A hétvége péntek délutánnal indul, mikor is már 4 körül tömeg van a kapuk előtt, a bejutás hosszú percekig tart. Rövid, de viharos péntek, üres szombat, esős vasárnap - pár szóban ennyi volt a szigeti hétvégénk. Persze voltak koncertek is, kósza zené...
Cseh Tamás = MENŐ, menjél ma Kétféleképp lehet ezt kezdeni: életemben nem voltam Cseh Tamáson, és Cseh Tamás életében nem voltam Cseh Tamáson. Ezért is szomorú vagyok, meg szimplán csak azért is, mert meghalt tavaly nyáron. És ezért is megyek ki ma a Szigetre a nulladik napon, é...