Bíborköd: Bocskor Bíborka az undergroundról

A Magashegyi Underground nemrég rakott fel ingyen letölthető EP-t, volt klippremierjük, játszottak a ZP-ben és játszanak nemsokára az Eklektikában. De ezekről nem kérdeztük Bocskor Bíborkát, hanem másokról.

A Magashegyi Underground nekem mindig kicsit ambivalens jelenség volt; egyrészt nem nagyon figyeltem én semmi olyasmire, amiben a Kaukázus bármennyire is benne van, másrészt a ‘Szeplős váll’ nyilván még mellettem sem ment el észrevétlenül, Gróf Balázsos videóval együtt. Jól van, na, nem hallgatok sok magyar zenét, nem nagyon nézek Megasztárt vagy általában tévét (nincsenek ezek mögött elvek, de ettől még sznobozni nyugodtan lehet, ha akartok), sokáig azt sem tudtam, kik ezek. Az Unbending Trees MR2 Akusztikus koncertjén tűnt fel aztán a látómezőmben Bocskor Bíborka, aki nem csak gond nélkül elénekelte Tracey Thorn szólamát az ‘Overture’-ben, hanem ezen túl összehasonlíthatatlanul jobban is néz ki nála (ráadásul Massive Attack-lemezen sem énekelt soha, és ez nálam jó pont). A Magashegyi Underground most megint aktív: a saját oldalukról ingyen letölthető a Szívtakarítás EP (számtalan remixszel együtt), aminek a címadó számához videó is készült (a Quarton volt premier), továbbá most tavasszal sok fellépésen is el lehetett őket kapni a Dürertől a ZP-ig. Április 29-én meg az Eklektikában lépnek fel akusztikusan. Egy interjúban persze kérdezhettük volna mindezekről Bocskor Bíborkát, de gondoltuk, úgyis mindenki mindezekről kérdezi, szóval mi majd másokról fogjuk.

A Magashegyi Underground már a nevével is félreérthetetlenül utal a Velvet Undergroundra. Hogy látod a magyar ‘underground’ kérdését — van-e ilyen, mit jelent ez ma Magyarországon, ti hogyan vagytok abban benne, és ki van még abban benne?

Újságíró kérdezi, honnan a név… nagy kedvencem a Belga. Azt látom és azt érzem, hogy kizárólagosan „a már nem” és „a még nem” ideológiátlansága között létezek én, Bocskor Bíborka: ez az eddigi történelmem eredménye és ebben megnyugodva jól érzem magamat. Szerencsére van Magyarországon underground, mindenféle van, és ez a jó. Megnevezni azért senkit nem akarok, mert biztos mindenki tartozik valahová, de az is biztos, hogy senki nem szereti, ha más mondja meg, hová. Hogy a Magashegyi underground hogy vesz részt az „undergroundban”, azt nem látom, mert nem is figyelem. De örülök, hogy említetted a Velvet Undergroundot, mert kedvelem a zenekart, az ‘Ocean’ c. dalukat és az ‘I’ll be your mirror’-t különösen.

Ugyanakkor már csak a nálatok/veletek dolgozó zenészek és producerek is egyrészt a magyar ‘alternatív’ színtérre, másrészt meg az ‘MR2-s zenekarok’ kategóriájába helyeznek. Ez a kettő mennyiben más, mint az ‘underground’? Ti hol érzitek legjobban magatokat?

Én még soha egyetlen embertől sem hallottam azok közül, akikkel együtt dolgozom, hogy alternatív lenne, sem azt, hogy MR2-s. A befogadó kategorizálhat, ha akar, én a magam részéről nem érzem ezt fontosnak.Annak nagyon örülünk, hogy az MR2 játssza a dalainkat, nekik is köszönhetjük részben azt, hogy tudnak rólunk az emberek — jól érezni meg az emberek fülében, szívében, lelkében érezzük jól magunkat. Persze azért a próbateremben is. De egyébként alig várom, hogy valaki mondja meg, hová tartozunk; csak várjon egy kicsit még, mert még úton vagyunk az undergroundból a magashegyre, vagy épp a magashegyről az undergroundba, és még az irányt sem tudom, látod? És a különbség az MR2-s és alternatív meg az underground között? Mint a meggy és cseresznye között. Ha meg van érve, mind a kettő édes, csak más.

A zenészek átfedése révén felmerül a Kaukázus kérdése — mennyiben volt ‘logikus’ kapcsolat a két zene(kar) között?

Hát annyiban volt ‘logikus’ a kapcsolat, hogy a Kaukázus is egy magas hegy… (Bíborka itt hahotázik)

Pont a ‘magyar alter’ meg az ‘MR2’ kategóriákban  újabban rendesen hozzák be a zenékbe a népzenét (a Kaukázus is egy kicsit, de a Suhancos nagyon, a Zuboly meg pláne, Lajkó Félix meg tökéletesen ‘alternek’ van koncepcionálva kezdettől). Te személyesen hogy kapcsolódsz a népzenéhez, és mit gondolsz a popzenébe importálásáról?

Az én életem (pontosan azért, mert erdélyi vagyok és még falusi is) úgy alakult, hogy mélyről rámrakódott a népzene, a természet, az állatok, a hiedelmek, a szépítetlen humor, nyersesség, a falvédőszövegek, ez olyannyira részem, mint a lábam, tehát használom is. Mindenképp van jogosultsága a popzenébe importálni ezt, pláne a posztmodern után minek nincs? Ráadásul amit most csinálnak és ezt a „hagyományosat” rácsatolják, az maga is modern népzene, nem? Szájról szájra terjed és átalakul. A ‘Berekerdő balladája’ c. dalunkban  a „lankán”-t vannak, akik már „Arankám”-nak éneklik és a ‘Fogd és fuss’ c. dalból a „Mens sana in corpore sano” sort csak lalázzák — de lehet, hogy ez csak azért van, mert javítanom kell a dikciómon.

A „levelet kaptam, lájf”-jelenség… A népzene, akárcsak ezek a popzenei kategóriák, erősen közösségépítőnek is van elképzelve: létezik a Magashegyi Underground körül ilyen rajongói közösség?

Igen, van közösség, aki szeret minket, de inkább mi tartozunk hozzájuk, mint ők hozzánk… Inkább úgy fogom fel, hogy én tartozom a jóhoz, és nem úgy, hogy a jó hozzám. Egy közösség mindig magasabb rendű mint a mi vagy az én. Ha meg arra gondolok, hogy egy ilyen közösséget a mi zenénk hoz össze vagy tart egyben, az egy nagyon jó érzés.

Most indul az új Megasztár-széria, és jön az X-Faktor is. Beülnél egy most induló tehetségkutató zsűrijébe?

Volt ilyen felkérésem, mármint hogy részt vegyek egy előzsűrizésben, de visszautasítottam arra hivatkozva, hogy dolgom van, lemezt készítünk a Magashegyivel. De különben is elképzelhetetlennek tartom, mert nem vagyok egy bevállalós ember, aki kritizál és diagnosztizál.

Hajós Kristóffal is beszélgettem a technikás éneklés vs. ‘saját stílus’ kérdéseiről: a te imidzsedben mind a kettő benne van. Te hogy látod, mennyire kell a popzenében ‘technikásnak’ lenni?

Kristóffal én is átrágtam a témát… Én mindig az őszinteséget látom elsődlegesnek, vagy azt, hogy így vagy úgy eljusson a mondanivalóm az emberekhez. A technika ennek alárendelt, mert csak egy kellék, amit vagy használunk, vagy nem a cél eléréséhez.

Mint zenésznek (énekesnek, szövegírónak), mit jelent neked a művészet?
Hm… ha erre a kérdésre válaszolni tudnék ebben az interjúban, akkor nem én lennék, mert a kék harisnyámat  még nem csomagoltam ki.

Ugyan már, valamit biztos jelent a művészet.

Azt gondolom, hogy nekem erre túl nagy felelősség válaszolni hitelesen és jól. Persze én is szoktam megfejtegetni, egyedül is, barátokkal is. Minden megfejtéssel úgy voltam, mint a gyerek a legóval: a repülőből autót, autóból űrállomást… stb. építek és leépítek. Ami talán alapanyag lehet, az a teremtés és a kommunikáció.

Egyszer azt mondtad, hogy David Bowie-t választanád párodnak, ha ‘akkor élnél’ — még mindig Bowie a legjobb pasi a rakenrollban?
Hát… mostanában Tonino Carotone és Eugene Hutz zaklat.

Linkek:

Magashegyi Underground
Eklektika