Villanófény és tangó

Nem könnyű dolog Flash koncertről írni, különösen ha az illem és a jó modor diktálta keretek között akarok maradni. És bár még távoli ismerőse sem vagyok Barcs Mikinek, de szinte hallom amint előző mondatomra felcsattan, és amit az előbb említett keretek miatt itt megint csak nem idézhetek.
Koncert előtt meghívóm figyelmeztetett, hogy nyers szövegekre számíthatok,  de punk zenészről lévén szó, én mindenre fel voltam készülve. Majdnem mindenre. Mert a hangzás, az kifejezetten nagyon meglepett. Számítottam csörgésre, zakatolásra, de azok elmaradtak, a banda több mint élvezhetően szólt, a vendégtrombitás pedig különleges hangulatot vitt az estébe.
Azt a zenét, amit a Flash játszik csak szerelemből lehet csinálni és ez a rajongás látszott is a tagokon. A ráadás ráadásán pedig végképp nyikvánvalóvá vált, hogy minden jó zenét, amit valaha játszottak a földön eredetileg a Flash írt és játszott, csak a …… (idézhetetlen kifejezés) ellopták. Mert mindent lopnak. Pont a zenével ne tennék?
Humorérzék, az iróniára való fogékonyság hiányában nem érdemes a Flash zenéjével és szövegeivel próbálkozni. A mindent rettentő komolyan vevők jobb ha távol maradnak tőle. Mindenki más bátran próbálkozhat, a Flash legközelebb március 14én a Rocktogonban játszik.  (drflash)

A születésnapba véletlenül csöppentem. Ismerős kibökte, hogy este koncertre menne, én pedig választottam. Tetszett a név, Presszó Tangó Libidó, több a programfüzet napi bontásából nem is derült ki. A születésnap is csak ott, a Pótkulcsban lett nyilvánvaló. A háromnevű együttes négy évés volt, amit első koncerthelyükön gondoltak megünnepelni.
10 órára már a pótkulcsot sem lehetett volna leejteni, a megtelt tábla csak azért nem került ki, mert a kertkapuról ellopták volna, aki meg már azon bejött csak nem maradhatott a hideg kertben. A négy éves zenekar teljes erőbedobással játszott,  az első sorokban fiatalok tomboltak, én pedig azt vettem észre, hogy táncolok. Ez a zene az, amit az ember már első hallásra is ismer. A szöveg – amennyire értettem – szellemes, a refréneket már én is dúdoltam.
A második részben otthagytuk az első sorokat (volt cigi/sör/pisi szünet), hogy aztán hátul párosan ringatózzunk a zenére. Mikor meghallottam az Európa Kiadó első taktusait el sem akartam hinni, de muszáj volt, igen, tényleg azt játszották. Később pedig még egyet. Meg egy kis Pajor Tamást és Neotont is. Igen, Neotont. Esetleg, ha anno így játszották volna ők is, akkor én is más szemmel néztem volna rájuk.
Ez a koncert volt a tökéletes szombat esti program, kikapcsolódás a köbön.

  • (FLASH) Emlékezzünk meg a vendégtrombitásról: Berezvai Márta fújt ismét naccerűen.