Őserő a hajón: az Onyx Budapesten

Budapest ismét a hiphop fővárosa lett egy éjszakára, hiszen az A38 hajón a legendás csapat, az Onyx lépett fel majdnem teltház előtt. Szerencsére a csapat nem játszotta el azt, amit pár éve Pozsonyban, amikor néhány dal után fogták magukat, és lementek a színpadról: rövid, ám velős műsort adtak a lelkes magyar közönségnek, és még az afterpartyn is itt maradtak.

Eső áztatta az utcákat Budapesten most csütörtökön, amikor a város és az ország lakosságának hiphop-szerető része az A38 hajó felé igyekezett. Este tizenegyre volt ugyanis meghirdetve az ebben a szcénában megkerülhetetlennek számító amerikai Onyx koncertje. Sokan féltek a hétköznapi időponttól, hogy emiatt lehet, hogy kevesen lesznek, de ez szerencsére nem így volt. Hiphop bulitól kicsit szokatlan módon majdnem teltház volt a hajó gyomrában, amilyet nem is tudom, mikor láttam már utoljára ilyen rendezvényen. Még hétvégén is nehéz ezt elérni néha, hát még hétköznap. Úgy látszik, egy Onyx-szal még egy átlagos csütörtök éjjel is meg lehet tölteni a vén harmincnyolcast.

Természeseten, mint majdnem mindegyikbe, ebbe a koncertbe bele volt kódolva a csúszás, így este tizenegykor még nem az Onyx, hanem dj Györemix! és a freestlye mc-k kezdtek bele rövid ám velős műsorukba. A szokásos brigádon (Gőz, Ryzo, Snow, MC Ron) volt egy-két feltörekvő tehetség és néhány meglepetés vendég is, mint például Funktasztikus vagy MC DC. egy fél órás kis freestyle szeánszot követően jött még némi üresjárat, felkészítés, hogy aztán Freddro Starr és Sticky Fingaz belecsapjanak a lecsóba.

Amit meg is tettek. Igaz, volt némi affér a koncert előtt a backstage-ben, de szerencsére ez nem szegte kedvüket, és nem viselkedtek úgy, mint a bevezetőben már említett pozsonyi koncerten. Erőteljes háromnegyed órát nyomtak le, az összes klasszikus slágerrel előjöttek, amit a közönség meg is hálált. Bár az első sorokban nem biztos, hogy szivesen lettem volna, mint kiderült, egy orrcsont is bánta a nagy ugrálást, és azt is el bírom képzelni, hogy egy-két borda sem úgy ment haza, ahogy a hajóra megérkezett.

Ami a legnagyobb meglepetés volt, az a közönség. Azon nem lepődtem meg, hogy volt néhány idióta, aki elkezdett pogózni (punk-koncerten vagyunk, vagy mi a franc?), és ennek okán néhány srác poharának a tartalma a nyakamon landolt, viszont hiphop-koncerteken szokatlan módon nagyrészt mindenki értett angolul, nem volt olyan leégés, mint valamikor a Szigeten, mikor Busta Rhymes azt találta volt kérdezni a közönségtől, hogy „akarjátok, hogy hazamenjünk?”. És erre mi volt a válasz? Fogalom nélküli „Yeeeeeeeeah”. Le is mentek a színpadról (de aztán visszajöttek). Na, itt ilyen nem volt. Nagyrészt értette is a közönség, hogy mit beszél az a három menyus ott a színpadon, plusz talán a kultikus státusznak köszönhetően a nézőtér 90%-a betéve tudta minden dal szövegét, ami az este folyamán elhangzott. Ilyet még nem nagyon láttam, be kell vallani, pedig néhány koncerten megfordultam már.

Az Onyx jött, látott és győzött. Legalábbis ezen a csütörtökön valószínűleg mindenki így gondolta, aki ott volt a hajón. És nagyon helyesen. A Crazy Styles csapata ismét egy klasszikust hozott el a magyar hiphop rajongóknak, amiért csak köszönet illetheti Dj Zefilt és Nadirt (és mindenkit, aki segített). És szerencsére folytatása is lesz a bulinak… Február harmadikán ismét Crazy Styles event, de hogy kik lesznek ott a vendégek, azt majd időben megtudjátok…