Nem falusi diszkó (Madonna koncert)

Kimentem tegnap a vurstliba, pedig már rég nincs majális. De egy Madonna koncert, az lássuk be, lakossági hepaj. Mégis, szinte szemtől szemben a művésznővel, nekem sikerült elfelejtenem a helyi vagányokat, meg a kisgyerekes családokat, és szépen belefeledkeztem a 2 órás buliba, amit Madonna, és népes csapata csinált. Nekem, és a többi 49999-nek.

A Kincsem Park szép, könnyen betalálsz, nincs vele semmi baj, de az út melletti perecárusok, és lavórból sört kínáló arcok már jelzik, hogy itt valami olyan mulatság lesz, amire kijön a nép. Mert egy Madonna számot legalább mindenki ismer, ha nem kettőt és, akkor “anyus, nézzük már meg, 15 rugó az nem sok, majd veszünk mellé sört“. Sokat. A beléptetés korrekt, én szépen besétálok a gold szektorba 10 perc alatt, amikor Paul Oakenfold már javában tolja az eurodiszkót. Mert az bárki fülének ismerős. Csak még nagyon világos van. El is megyek egy ásványvízért (mert a gold részen miért is lenne olyan, ha már annyiba volt a jegy amennyibe). Sima kijutás, karszalag, teljesen nyugati megoldások (persze ezt se mi találtuk ki). Kicsit kiakasztó, mennyire le akarják húzni az embert, ha már semmit nem lehetett behozni, egy nagy bubis vizet konkrétan 1300 Ft-ért akartak rám sózni, mondom kösz nem. Jó lesz a poharas is. Visszaslattyogok hát nyugiban a kis helyemre és várok. Sokat. Vágom én, hogy a naaagy dívák, és ilyenek késnek, mert azt úgy illik, de egy óra az nem kevés. A közönség kezdi is elveszteni a türelmét, főleg, amikor a zenét is leveszik. Csak olyanokat hallok, hogy “á, jó volt ez de most már hazamegyek“, vagy “hülye kurva, biztos most kaparják össze“. (Egyébként a színpad elején kellett ragasztgatni valami szőnyeget.) Attól félek lincselés lesz. Aztán amikor végre lekapcsolják a lámpákat, az összes anyázó egyszerre kezd el ujjongani. Ösztönösen.

Ilyen késés után aztán oda kell vágni a show-t! És az első pillanattól ámulok. Madonna bejelenik egy trónszéken, ahogy kell, aztán megy is a bugi. Pár méterre tőle, azt kell mondjam, kurva jól néz ki. És olyan feneke van, hogy bár lány vagyok, utána fordulnék az utcán. Még lehet rá is csapnék egyet. A mozgása pedig hihetetlen, minden erőlködés nélkül emelgeti a lábát a nyakába, és ugrál extra magas sarkú csizmában (amit szívesen lenyúlnék, mert gyönyörű).  Van amikor viccesen iskoláslánynak öltözik, és úgy go-gozik a Holiday-re, szív alakú napszemüveget tesz az arcára, máskor domina szerkóban nyomja, amiből kivetkőzik, hogy később már palástban énekeljen egy zongora tetején fetrengve, tök egyszerűen. Mert ezt bírom a legjobban a látványban, hogy nem giccses, hogy nem túl sok. Lehetett volna, hiszen ezt várják tőle, de nekem ez a sok kivetítő, az eltalált hátterek, és táncok nagyon tetszettek. Na igen, a táncok, amikért riszpekt az egész tánckarnak, zseniálisak. Mint azok a megoldások, hogy elérik azt, hogy amíg a kis színpadra odavarázsolnak valamit, addig olyat művelnek a nagyon, hogy arra figyelsz. Olyan ez, mint valami MTV Music Awards. Azzal a különbséggel, hogy a díjátadó és az összes díjazott ugyanaz a személy. Az a nőci, aki végi mosolyogva nyomja le a műsort, halál profin, és nem zavar hogy az éneke nagy részét a két állandó vokalista lány segíti. De komolyan, te bírnál ennyit táncolni, meg tisztán énekelni is? Amúgy se azért jöttél, hogy áriákat hallgass. Itt cirkusz van, kérem.

A turné ugyan a Hard Candy dalaira épül, amik nagy részétől sikítófrászt kapok, azért sikerült elérni, hogy végigtáncoljam mindet. Itt a diszkó a lényeg. És bár a Candy Shop ugyan egy eléggé cinkes szám, de élőben tetszetős, és ér azzal kezdeni. Ahogy a Devil Won’t Recognize You-ba teljesen beleszerettem, a Miles Away-en pedig potyogtak a könnyeim. Nem is értem miért. Talán a sok kéz a magasban,a Nő szemben gitárral, és kis mosollyal. Elkápráztatott. Mint a She’s Not Me, ami egy nagyon buta szám, de a többféle Madonnaként megjelenő táncoslányok, azok levetkőztetése majd megcsókolása bejött. Így kell szarból várat építeni a színpadra. Tudom, hogy kicsi hazánkba nem lehetett elhozni a sok társ előadót (pedig egy Justin-t elcsíptem volna), azért kivetítőkkel jól megoldották a helyettesítésüket. Madonna konkrétan úgy vonaglott a 4 Minutes allatt az említett úriembernek, hogy azt hittem megdugja. De nem.

Nem maradhattak el a nagy slágerek sem, ha már ekkora a repertoár, és ügyesen bele is építették őket a műsorba. Úgy, hogy új köntöst kaptak. Muszáj volt, mert az eredetiket unásig hallottuk már. A Frozen alatt például kirázott a hideg, ahogy megszólaltak Calvin Harris ütemei. Bár attól amúgy is feszülök. A Like a Prayert a Feels Like Home-mal mixelték össze, a La Isla Bonita pedig kapott egy romalagzis verziót. Itt elszabadult a fiesta, imádtam, mint utána a You Must Love Me-t. Ami annyira nyálas, hogy azért kezdtem el bőgni. Ahogy mellettem az újdonsült menyecske is. Megvolt a kötelező tisztelgés is Jacko előtt, ügyesen a Holiday-be csempészve. Ez sem giccs. Ez az a koncert egyébként, ahol nem érdekel mennyire kell már pisilned, mert nem maradhatsz le egy dalról, egy színpadképről sem. És nem érdekel hogy elered az eső, és már anti esőtáncot járunk. Sőt igazából még rá is tettek a csillogó esőcseppek a befejező Give It 2 Me-re. Nagy tánc, nagy ugrálás, és hirtelen már vége is. Á, ne már. De vonulni kell kifelé.

A kifele vonulás pedig nem egyszerű. Ennyi ember egyszerre nehezen mozog, pláne esőben, a befelé 10 perc 40-re nyúlik. De éjszakaival Örs, onnan meg metró, mert még az is jár. Itthon, kicsit ázottan, kicsit lemerülten azért csak meghallgatom még párszor a Miles Away-t, és örülök magamnak, hogy ezt láthattam. Hatalmas élmény volt!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

konczert telt ház az arénában, pár szék ugyan üres, viszont a lépcsőkön ülnek. nem sokkal 8 után felhangzanak az első hangok, zsuzsa arca a kivetítőn, keresem a színpadon, de helyette a küzdőtér oldalában tűnik fel, megy az emberek közé, akik felállva ünnepli...
Szeretnék elköltözni Broomfieldbe – beszámoló az Arctic Monkey... A hajtás után megosztom a Kedves Olvasóval élményeimet, melyek az Arctic Monkeys 2012. február 3-ai koncertje alkalmával értek. A kiírt kezdési időpontra mindenki kényelmesen elhelyezkedett, magához vette az indító sörét és még a nagy elsötétítés elő...
elevate2006@graz elevate 2006. pénteken újabb rublikát pipálhattam ki a virtuális "koncertek, melyeken ott kell lennem, mielőtt meghalok" listámról. a sor amúgy nem túl hosszú (fsol, aphex, squarepusher, peter gabriel és még vagy féltucat másik név vendégeskedik rajt...
  • H.Böbe

    Madonna egy IstenCsászárnő!
    Most is tökéleteset nyomott(aki fikázza;az csináljon jobbat!!!).
    A “késésen” pedig nem kéne ennyit rágódni- fél10-10 előtt senki se szokott kezdeni…aki meg nem ér rá,az maradjon otthon!

  • LadyInTheRed

    Tök igazad van, van aki még ebben is csak negatívumot látott és nagyon lehúzta. Ez a baj velünk magyarokkal, még a POPISTENNŐN is fogást próbálunk találni. Ahelyett, hogy jól éreznénk magunkat, direkt szarul akarjuk megélni és valaki mást hibáztatni.
    Örülök, hogy te pozitív vagy. 🙂

  • A világért sem szeretném megzavarni a rajongást, de felteszem a kérdést: egy POPISTENNŐ sem tud rossz/unalmas/izzadtságszagú koncertet csinálni?

    (Függetlenül attól, hogy most éppen milyen volt a buli.)

  • Liza

    Én meg azt hallottam, hogy nem volt egy nagy eresztés, sőt: egyesek megkockáztatják a kijelentést, hogy ez a koncert bizony erősen leszállóágban kapta el a kedves énekesnőt.

    A bejegyzés tartalmával kapcsolatban meg egy ponton felvillant bennem (mikor Madonna seggét imádja éppen, és képzeletében megcsapkodja.. óh a kis pajkos kislány), egy másik blog, hasonló bejegyzése.. csak ott azt feszegették, hogy szívesen lemondtak volna a pár közeli képről, ami Madonna testrészeit ábrázolta, mert 50+ (vagy mennyi) évesen már nem biztos, hogy szexistennőként kéne pózolni.

  • Lam

    Azért a ‘ha nem tetszik, csinálj jobbat’ kib röhejes érv, lássuk már be.

  • Gab8700

    az éjszakain egy hülye pi**a azon fanyagtott hogy “nem is ugy énekelte a számokat ahogy azok vannak”…csak a 2 méteres szekrény pasija tartott vissza attól h beszóljak…:D
    szerintem iszonyat nagy buli volt,még most is izomlázam van,hangom pedig nincs 🙂

  • tschöppy: de tud, persze, hogy tud. a név azért nem elég.
    liza: a karja tényleg durva, kissé terminátoros, de a feneke vagy a combja az ott van a szeren.jogos persze, hogy ennyi idősen kell-e még pózolni, de azt hiszem madonna még épp a határon belül maradt.

    amúgy örülök, hogy volt aki szintén úgy bulizta ezt végig mint én. nem kell hogy mindenkinek tetsszen, mert nyilván nem volt hibátlan, és most jön a közhely: ahányan vagyunk annyiféleképpen fogjuk fel és éjük meg. amúgy pont ettől érdekes.

  • Hát gyerekek, én pont úgy kész vagyok az élménytől, mint a blog írója. 🙂
    Madonnával szemben negatív kritikának helye nincs, ő most már az a szintű előadó, aki bármit csinál, és élőben láthatod, hasra kell vágnod magad. Pont.

  • Lam

    Nekem ugyan ne mondja meg senki, mitől kell hasra vágnom magam. Ne röhögtess már.

  • Fecske bácsi

    Öreg madár.

  • Fecske bácsi

    …mondjuk persze azért még én jól megbasznám.

  • Lam, látom, szereted a röhögés szó különféle változatait 😉 de nyugi, érezzük ám, h te azon kevesek közé tartozol, akiknek baromira van önálló véleményük mindenről, csak talán saját magukról nem :p (igazad van, pooont az ilyenek miatt tart itt ez az ország :D)

  • Lam

    Biztos nem azok miatt inkább, akik megmondják, mit KELL másoknak csinálni? Engedd meg, h aztakurva.