Nyílt levél Tom Smith-nek: Editors a Szigeten

Az egyértelműen Joy Division-alapokon mozgó zenekarok közül nekem még mindig az Editors a legszimpatikusabb, és ne jöjjön azzal senki, hogy nemisdzsojdivizsön, mert az. Meg U2. Na és akkor mi van, nem ez a baj. Tegnap sem ez volt a baj. Sok minden más, de az Editors délutáni nagyszínpados koncertje szerintem szinte mindent bemutatott, ami kimondottan rossz ebben a zenében, és majdnem mindent elrontott, amit egy nagyszínpados koncerten el lehet rontani. Azért jó pillanatok is voltak, de azok meg rosszul lettek elhelyezve. Tavaly Serj Tankianhoz fordultam nyílt levélben, most Tom Smith-ékhez.

Kedves Tom,

aki a Joy Divisiont szereti, az nekem könnyen lehet a barátom, és ez a ti második lemezetek, az An End Has a Start, engem már majdnem meggyőzött arról, hogy ti legalábbis olyan irányban képzelitek el a Joy Division szeretését, ami nekem elfogadható és vállalható. Meg szeretem a U2-t is egyébként, a “középső” U2-t, az Achtung Baby-től a Popig, láthatólag ti is. Még mindig sokkal jobban nyúltátok le a gitárhangokat, mint a köcsög Kings of Leon, az End lemez néhány számábam, az ‘Escape the Nest’-ben leginkább, a hideg futkos a hátamon, mikor bejön a második refrén után az az egyelős bridge, beszarás. Szóval nagyon vártam én, hogy mit csináltok a nagyszínpadon, de az az igazság, Tom, hogy bőven lehettetek volna sokkal-sokkal jobbak. Hadd mondjam el szerény obszcén zenebloggerként neked, mit kell máshogy csinálni, de kurvára.

Először is, az Isten szerelmére, írjatok rendes setlisteket. Mind a két lemezen van vagy 3-4 durván húzós szám, ezek bármelyikével lehet kezdeni például. Szerintem a második lemezről valamivel kellett volna, mondjuk a “Smokers Outside the Hospital Doors”-szal, nem ciki az, hogy a lemezen is az az első. Vagy épp az “Escape the Nest”-tel. Ehhez képest a programotok első három száma igazából szinte egyáltalán semmilyen sem volt, nem hogy nem alapozott meg valamit, egy ívet, egy irányt, hanem kimondottan unalmas lett. Bemutattátok a szólamokat, szinte külön-külön: ilyen lesz a basszus, így énekelsz Ian Curtist (és nem, ne mondd, hogy nemisíjenkörtisz, mert az, még a manírokat is beleteszed), így delay-ezzük meg a második gitárt — és a harmadik számra ott tartunk, hogy egy csomó tök jó eszközt felsorakoztattatok, fasza gitárhangokat, dög basszustémákat, egy teljesen vállalható éneklést (semmi baj azzal magában, ha valaki Ian Curtis-ösen énekel, ahogy azzal sem, ha valaki U2-s második gitárszólamokat ír), stb., de nem hoztatok velük egyetlen igazán jó számot sem.
És ez így ment tovább. Összefolyt minden.

A lemezen nekem pont az tetszett ebben az egészben, hogy úgy tud Joy Division cum U2 lenni, hogy azon nem röhögök, abban vannak feszítések-váltások, az nem egy egyszerű effektes stadionrock, mint amilyen a U2 mostanában állítólag. Tegnap ezt nagyon elrontottátok. Hajlamosak a zenészek élőben “kiegyengetni” a dalaik dinamikáját, azt én tudom, és közel sem azt akarom én, hogy “játsszátok el úgy, ahogy fel van véve, kurvaéletbe”. Hanem azt, hogy ne az maradjon meg belőle élőben, ami nem jó, epigonizmus, teljesen átlagos és generikus. Hogy pont azok legyenek benne, ami a tiétek, ami megkülönböztet. Mert mindezekkel az eszközökkel, amit tegnap felsorakoztattatok (gitárhang, basszus, éneklés, stb.) igazán nem csináltatok semmit a dalokban, és így a dalok sem működtek, ahogy a lemezen. Még az ‘An End Has a Start’ sem. Ellenben a “Smokers” nagyon – mikor végre eljutottatok oda. Hát ott kellett volna kezdeni, nem “eljutni oda”. Mindezekkel együtt tehát, Tom, alapvetően élveztem én a tegnapi koncerteteket, csak az az én bajom, hogy annyival jobbak lehettetek volna, mert annyival jobb ez a zene. Megnézlek titeket legközelebb is, meghallgatom az újat is majd. Csak csináljatok valamit, amitől nem lesz unalmas, mert tegnap az volt.

Kiváló tisztelettel,

Lam

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ska-P kétszer Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a leg...
FelTANKolás – Sziget -1 De az a szünet, az mi volt?!?!? Ha tudja valaki a választ az est legkínzóbb kérdésére, akkor ne habozzon, ossza meg velem! Ettől függetlenül tökéletes felvezető napunk volt. Volt benne ismerkedés a csaposokkal, önzetlen segítség, megbánt cselekedet,...
Sziget Fesztivál 2. nap Hogy Rolo kolléga első napi beszámolójára reagáljak, engem még a büdös életbe nem tapiztak le a Sziget-bejáratnál. Ergo csütörtökön is csak a szokásos, háborodottaknak kijáró befele terelő mozdulatsor jutott. (Én ezt a távolságtartó bánásmódot nem is...