Nyílt levél Tom Smith-nek: Editors a Szigeten

Az egyértelműen Joy Division-alapokon mozgó zenekarok közül nekem még mindig az Editors a legszimpatikusabb, és ne jöjjön azzal senki, hogy nemisdzsojdivizsön, mert az. Meg U2. Na és akkor mi van, nem ez a baj. Tegnap sem ez volt a baj. Sok minden más, de az Editors délutáni nagyszínpados koncertje szerintem szinte mindent bemutatott, ami kimondottan rossz ebben a zenében, és majdnem mindent elrontott, amit egy nagyszínpados koncerten el lehet rontani. Azért jó pillanatok is voltak, de azok meg rosszul lettek elhelyezve. Tavaly Serj Tankianhoz fordultam nyílt levélben, most Tom Smith-ékhez.

Kedves Tom,

aki a Joy Divisiont szereti, az nekem könnyen lehet a barátom, és ez a ti második lemezetek, az An End Has a Start, engem már majdnem meggyőzött arról, hogy ti legalábbis olyan irányban képzelitek el a Joy Division szeretését, ami nekem elfogadható és vállalható. Meg szeretem a U2-t is egyébként, a “középső” U2-t, az Achtung Baby-től a Popig, láthatólag ti is. Még mindig sokkal jobban nyúltátok le a gitárhangokat, mint a köcsög Kings of Leon, az End lemez néhány számábam, az ‘Escape the Nest’-ben leginkább, a hideg futkos a hátamon, mikor bejön a második refrén után az az egyelős bridge, beszarás. Szóval nagyon vártam én, hogy mit csináltok a nagyszínpadon, de az az igazság, Tom, hogy bőven lehettetek volna sokkal-sokkal jobbak. Hadd mondjam el szerény obszcén zenebloggerként neked, mit kell máshogy csinálni, de kurvára.

Először is, az Isten szerelmére, írjatok rendes setlisteket. Mind a két lemezen van vagy 3-4 durván húzós szám, ezek bármelyikével lehet kezdeni például. Szerintem a második lemezről valamivel kellett volna, mondjuk a “Smokers Outside the Hospital Doors”-szal, nem ciki az, hogy a lemezen is az az első. Vagy épp az “Escape the Nest”-tel. Ehhez képest a programotok első három száma igazából szinte egyáltalán semmilyen sem volt, nem hogy nem alapozott meg valamit, egy ívet, egy irányt, hanem kimondottan unalmas lett. Bemutattátok a szólamokat, szinte külön-külön: ilyen lesz a basszus, így énekelsz Ian Curtist (és nem, ne mondd, hogy nemisíjenkörtisz, mert az, még a manírokat is beleteszed), így delay-ezzük meg a második gitárt — és a harmadik számra ott tartunk, hogy egy csomó tök jó eszközt felsorakoztattatok, fasza gitárhangokat, dög basszustémákat, egy teljesen vállalható éneklést (semmi baj azzal magában, ha valaki Ian Curtis-ösen énekel, ahogy azzal sem, ha valaki U2-s második gitárszólamokat ír), stb., de nem hoztatok velük egyetlen igazán jó számot sem.
És ez így ment tovább. Összefolyt minden.

A lemezen nekem pont az tetszett ebben az egészben, hogy úgy tud Joy Division cum U2 lenni, hogy azon nem röhögök, abban vannak feszítések-váltások, az nem egy egyszerű effektes stadionrock, mint amilyen a U2 mostanában állítólag. Tegnap ezt nagyon elrontottátok. Hajlamosak a zenészek élőben “kiegyengetni” a dalaik dinamikáját, azt én tudom, és közel sem azt akarom én, hogy “játsszátok el úgy, ahogy fel van véve, kurvaéletbe”. Hanem azt, hogy ne az maradjon meg belőle élőben, ami nem jó, epigonizmus, teljesen átlagos és generikus. Hogy pont azok legyenek benne, ami a tiétek, ami megkülönböztet. Mert mindezekkel az eszközökkel, amit tegnap felsorakoztattatok (gitárhang, basszus, éneklés, stb.) igazán nem csináltatok semmit a dalokban, és így a dalok sem működtek, ahogy a lemezen. Még az ‘An End Has a Start’ sem. Ellenben a “Smokers” nagyon – mikor végre eljutottatok oda. Hát ott kellett volna kezdeni, nem “eljutni oda”. Mindezekkel együtt tehát, Tom, alapvetően élveztem én a tegnapi koncerteteket, csak az az én bajom, hogy annyival jobbak lehettetek volna, mert annyival jobb ez a zene. Megnézlek titeket legközelebb is, meghallgatom az újat is majd. Csak csináljatok valamit, amitől nem lesz unalmas, mert tegnap az volt.

Kiváló tisztelettel,

Lam

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget 2009 – 4-5. nap Tegye fel a kezét az, aki begyűjtött egy fasza kis náthát a szigeten! Te is? Szar ügy. Miközben zsével együtt felnyújtom a kacsóm, azon filózom, hogy a frászba sikerült pont most kidőlnöm, amikor a feszkók történetére egyáltalán nem jellemző módon vé...
Vége, de csak erre az évre: az utolsó nap a Szigeten Minden fesztiválnál eljön az utolsó nap, akárhogy is próbálnak tenni ellene - ha nem is a szervezők, mert ők örülnek talán, hogy nyugalom lesz hamarosan, hanem a fesztivállátogatók. De az idei Sziget fesztivál ötödik (de valójában hetedik mint tudjuk...
Ska-P kétszer Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a leg...
  • Sajnos tényleg unalmas volt, nem rossz, csak unalmas. És ez amennyire az ő hibájuk, úgy a délutáni idősávé is (persze nem játszhat mindenki este). Én a Blood-ot hiányoltam kurvára.

    Jövőre Interpolt!

  • Ági

    Nem értek egyet ezzel az egésszel amit te “kritikának” nevezel vagy nemtom minek, én például rohadtul élveztem a koncertet..
    És ez az egész amit összeírkálsz szerintem szánalmas, 20szor leírod h ilyen U2 meg olyan curtis, meg h te kurvára tudod, hogy hogyan kell ezt csinálni. Szerintem viszont fogalmad sincs róla.
    Az Editors nagyon jó koncertet adott, minden benne volt és remélhetőleg máskor is jönnek még hozzánk. Az építő kritika pedig jó, de a tömény szidás, meg a nagy “megmondások” fölöslegesek szerintem…

  • Lemezeknektek

    Miért bűn kimondani, hogy az Editors — amit én speciel kifejezetten szeretek — meglehetősen szerencsétlen felépítésű setlist-et állított össze? Attól még lehetnek jók, hogy ez most nem volt túl emlékezetes.

  • érdekes… biztos, hogy az én fülemmel van a baj, de még csak véletlenül se juttatta eszembe az Editors a U2-t. Viszont magukra se hasonlítottak. Volt valamilyen gothik beütése az egésznek, mintha HIM elevenedett volna meg pár számban. Ehhez képest az LP-ken sokkal lágyabb a hangzás, nincs benne annyi “kraft”.

    Az Editors koncertje a szombati MainStage bandák közül messze vitte a pálmát nálam. Én a koncert előtt nem találkoztam a bandával, de ma már meg is rendeltem a 2007-es albumukat.

    Szóval, Kedves Lamorak, úgy tűnik, hogy másképp konstruáljuk meg a valóságot, mert nekem a koncert egy igazi zenei csemege volt szemben a Placeboval, vagy a Subways-zel.

  • bori

    érdekesek vagytok…én most hallottam életemben először játszani őket,és mondhatom,hogy feldobták a hangulatomat a nagy várakozásban,mert én a Placebora vártam 3 órától a nagyszínpad előtt(nem mellékesen MEGÉRTE…)
    …mondjuk nekem a U2-t abszolút nem juttatta eszembe,bár én nem vagyok ilyen hüüdenagy szakértő,hogy ennyi okos dolgot hozzak össze,mintha értenék hozzá,és különlegesebbnél különlegesebb szavakat használjak annak kifejezésére,hogy “nem tetszett a koncert,az én szervezésemmel sikeresebbek lettetek volna” …ez mondjuk kicsit vicces,hogy “Hadd mondjam el szerény obszcén zenebloggerként neked, mit kell máshogy csinálni, de kurvára.”…hát mi tart vissza attól,hogy odamenj,és alkoss egy ennél jobb,tökéletes koncertet?!..a kész munkát a legkönnyebb lehúzni,főleg,ha más csinálja..
    nos szerintem -így első hallásra,földi halandóként- jó volt a koncert,élveztem nagyon.azthiszem letöltöm az albumokat…

  • aa

    :))

    szerintem meg az a vicces, hogy Magyarországon az emberek még mindig nem tudják elfogadni, hogy a kritika egy piszkosul szubjektív műfaj.

  • Lemezeknektek

    Mondjuk nem is a mi tisztünk megvédeni a mundér becsületét, viszont a kommenteknek nagyon örülünk…

  • aa

    hát nem, ha valahányszor leálltam volna vitatkozni, mikor valaki nem értett egyet egy filmkritikámmal… belegondolni is rossz. a főszerkesztőmmel például rendszeresen vitatkozom (magánemberként), mégis lehozza az írásaimat. érdekes. :)) az viszont a kedvencem, hogy “akkor tessék jobbat csinálni, lehúzni könnyű”.

    na tessék, még egy komment.

  • felemás volt ez a koncertélmény: a kedvenc számaimnál ugráltam a tűző nap ellenére is, de a többi tételnél csak unottan izzadtam. lamorakkal értek egyet: számomra korrekt iparosmunkát prezentáltak, kevés tűzzel és a setlisten is lett volna még mit kalapálniuk.

  • bohumil

    Nagyon gyenge koncert volt. A közönséggel való kommunikáció zéró. Valaha tetszett a zenéjük, de most újra hallgatva a két albumukat, rájöttem, hogy lufik, akkor is ha az Escape the Nest kurva jó szám, gyakorlatilag az egyetlen jó számuk; és persze nem játszották el.
    Hogy lehet az, hogy ilyen gitárossal szintit-popot kezdenek el nyomni, megirigyelték a Killers mélyrepülését? Faszok.
    Azért kíváncsiságból lehet, hogy újra megnézem őket ingyért szeptemberben.