Sziget Fesztivál 2. nap

Hogy Rolo kolléga első napi beszámolójára reagáljak, engem még a büdös életbe nem tapiztak le a Sziget-bejáratnál. Ergo csütörtökön is csak a szokásos, háborodottaknak kijáró befele terelő mozdulatsor jutott. (Én ezt a távolságtartó bánásmódot nem is értem, ráadásul szerdán már embertelenül korán leraktam a szeszt!)

A The Ting Tings végére be is estünk ami terepszemléhez is ideális, mert „az alternatív-körökben is elismert…” ugra-bugra pont annyira fajsúlyos mint a hangszerek mögött feszítő alak színes, hárompálcás szemüvege, vagy a szőke lány Flashdances outfittje. Félreértések elkerülése végett ez egy nyári fesztiválon félötkor teljesen rendben van, a végére kipipált That’s Not My Name-el egyetemben.

A Toten Hosennek meg innen is „proszit!” de a kilencvenes évek masszív Oktoberfesztes kalandtúrái és a szintén évekig tartó Nova-Rock-os jelenlét okozta csömör miatt inkább kislisszoltunk. Pláne hogy a felkonf is németül ment, az én PRO 7-en pallérozott nyelvtudásom pedig mindössze olyan örökzöldekre korlátozódig mint „Alles Müller oder was?” vagy „Die Rückkehr der Jedi-Ritter”. Apropó! A gyereknek még mindig sárga a haja?

Itt volt az ideje átcuccolni a tegnap hanyagolt A38-WAN2 színpadhoz pláne hogy Wovbagger időközben lejelezte hogy a Blasted Mechanism képében valami izgalmas „performansz-szagú dolog van készülőben.

A portugálok a „Tervezzünk tárgyakat” című épületes hazai diákvetélkedőn csavarva egyet, a tervezzünk  jelmezeket szellemében  – félórás késéssel – robbantottak. A zsigerekre ható törzsi-techno-ragga-világzenei katyvasz azért korántsem volt annyira eklektikus mint a Boba Fett és a Támad a Mars és az Ötödik elem űrlényeinek  vadházasságát megidéző jelmezbál. De le a kalappal, mert tényleg nem mindennapi látvány nyakig jelmezben és parabola antennával, vagy valami alternatív feszülettel a háton gitározó meg bőrt püfölő alakokat látni.

Vissza a nagyszinpadhoz, ahol Bloc Party-n meg tíz perc után sajnálattal konstatáltam hogy szétesőben a dolog és nincs az az isten hogy kibekkeljem amíg újra összeáll. Sajnálom ,mert egy Like Eating Glass-re, vagy egy Helicopters-re csak-csak megvolt az emberben az igény.  Pótmegoldásként a közelben mulattató Copy-Con tűnt ésszerű alternatívának. Szerencsére a szolnoki csávók még mindig jól bírják torokkal de főleg szuflával.

A végére még bepróbálkoztam az időközben vásári mulattatóvá átvedlett Fatboy Slim-nél. Ahogy az várható volt addigra tömeg is szépen felduzzadt, de a kötelező cinetrip vetítésen túl sok izgalomra itt sem volt ok. Sőt. Persze-persze volt Praise You-s felvezetés, Back To Life, Jump Around és Seven Nation Army basszusmenet is. Azaz csupa olyan biztonsági megoldás, amit egy átlagos ízléssel bíró házibuli félrészeg házigazdája is csuklóból összehoz.

A végére (közepére ?) begyűrűző fantáziátlan szeletelésre aztán tűztünk mint akit puskából lőttek ki. És nem csak a  – tizenháromban – az állandósuló építkezési zajoktól kialakult feltételes reflex miatt…
Ja, és tessék kimenni a Hungaricum-faluba korongozni és ostort csattogtatni, vagy az alapos lerészegedést késleltető, zsírosdeszkát és lekvárt zabálni!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

sziget 2009 – 2-3. nap Daesu cizellált, ám nem feltétlenül finomkodó hétfői szerdai jelentéséhez én csak annyit tudok hozzátenni, hogy aki nem látta a SNOW PATROL-t, az tulajdonképpen nem maradt le semmiről: sekélyes és fantáziátlan Coldplay-utánzat, amiről pozitívumként a...
Az én Szigetem Az én Szigetem idén nem volt hosszú, csupán három napra nyúlt, ebből az egyik ráadásul még minuszos is volt. Nem volt semmi terv, nem voltak olyan nevek, amik miatt érdemes lett volna - számomra - kimenni, mégis odamentem. Mert a Szigetre járni ugyan...
Civil – Sziget 1 Egy nap nagyszínpad nélkül, annyira nélküle, hogy még a környékén sem jártunk. De nem is hiányzott. Korán érkeztünk,  csapat szokás szerint az Alig legálisban gyülekezett, majd mikor teljes lett a létszám megtámadtuk a múzeumkat. Természetesen Capa...