Megint civil – Sziget 2

Csak színes fonatot akartunk a hajunkba. Pirosat, lilát, kéket, semmi egyebet. De aztán a Toten Hosen felé még útba ejtettük az Élő könyvtárat. Ki is maradt a koncert, annak rendje és módja szerint.

Állítom, teljes bizonyossággal, hogy az Élő Könyvtár az egyik legizgalmasabb hely a szigeten.

Maga a projekt nem magyar találmány, a malmöi könyvtár okosai találták ki az egészet azzal a céllal, hogy szembesülhessünk előítéleteinkkel, a bennünk élő sztereotípiákkal. Mire visszaadjuk a kölcsönzött élő könyvet, talán megértőbbek, értőbbek és nyitottabbak leszünk kicsit.

Mint minden rendes könyvtárban, itt is van katalógus, ráadásul a választható élő könyvek címe mellé még az ahhoz tartozó előítéleket is sorba vették. Nincs más dolgunk, mint választani, kölcsönözni és “olvasni”.

Hosszas tanakodás után romát kölcsönöztünk, bár nálam erősen versenyben volt az egyedülálló anya, barátnőmnél pedig a volt hajléktalan és a volt bankrabló is. A katalógusban – a teljesség igénye nélkül – szerepelt továbbá alkoholista, buddhista, szőke nő, BKV ellenőr, rabbi és még sok egyéb más cím is.

Ketten voltunk és két romát kaptunk, két kedves, szép és okos roma lányt. Az egyik oláh cigány volt, a lováriak közül, a másik pedig zenész családból származott.
Nehéz leírni azt az élményt, amit ezzel a két lánnyal való beszélgetés adott nekünk. Gyönyörű hagyományokról, szokásokról hallottunk, beszélgettünk a családról, a férfi-nő viszonyról, a tanulásról és a pályaválasztásról, céljaikról, az előítéletekről, az öltözködésről, meg még rengeteg mindenről.

Beszélgettünk, aztán egyszer csak azt vettük észre, hogy hét óra elmúlt bőven, a könyvtár már zárna, így sajnálkozva, de mi is visszaadtuk a kölcsönzött könyveket és távoztunk. Visszaadtuk, pedig még épp, hogy csak a fülszöveg elolvasásán voltunk túl. Bevallom, engem felkészületlenül, meglepetésként ért, hogy ilyen érdekes “olvasmányba” botlottunk. Kölcsönzőjegyünket gondosan eltettük, mert az izgalmas beszélgetéseken túl a szorgalmas látogatók ajándékokhoz is hozzájuthatnak.

Rövid ismerős keresős közjáték után célba vettük a Wan2 sátrat – hogy az mekkora idén! -, hogy kis Budapest Bárt  hallgassunk. A tömeg óriási a hangosítás pocsék, azaz minden a szokott volt.

Esti főműsorként nagyszínpad helyett Quimbyre mentem – mi másra? -, ahol nem csak Líviusz örült a családias körülményeknek, hanem én is. Fél11kor 8 perc erejéig átszaladtam a Nagyszínpad elé és a tömeg széléről hallgatva a zenét megállapítottam, hogy ha szeretném ezt a fajta muzsikát, akkor Fatboy Slim még be is jönne nekem. De mivel nem szerettem, ezért visszaszaladtam a fináléra az MR2höz.

A napot Kalapács Józsi zárta, de szégyenszemre én az első 3-4 szám után feladtam a küzdést és egy cintányéros túlkapást követően megkegyelmeztem zúgó füleimnek, sajgó lábamnak és miután begyűjtöttem gyermekeimet elindultunk haza.

Visszatérve még a könyvtárra. Kifelé, a K-hídon mesélte a fiatalság, hogy döbbenetes beszélgetésük volt az alkoholistával. Többször elhangzott a ‘sosem gondoltam volna’ mondat, én pedig hálás voltam minden “könyvnek” aki vállalja a beszélgetést, hogy megmutatja, kinyitja magát az olvasóknak. Van még mit tanulnunk belőlük.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Világtalanok világa (Amadou & Mariam a Szigeten) Amikor Mariam Doumbia és Amadou Bagayoko segítőjükbe karolva kiléptek színpadra és hagyták, hogy kedvesen odavezessék őket a mikrofonhoz, annyira megható volt a jelenet, hogy az ember egy percre el is felejtette, kik is ők, mit is jelentenek a mai vi...
második nap A die Toten Hosen koncert indította a csütörtöki Sziget élményhalmazt. Remek bulit csináltak, érezhető volt, hogy egy olyan zenekar áll a színpadon, aki nem ma kezdte a zenélést. A közönség is nagyon jól fogadta a műsort. A második zenei élményt a B...
Az én Szigetem Az én Szigetem idén nem volt hosszú, csupán három napra nyúlt, ebből az egyik ráadásul még minuszos is volt. Nem volt semmi terv, nem voltak olyan nevek, amik miatt érdemes lett volna - számomra - kimenni, mégis odamentem. Mert a Szigetre járni ugyan...