Lego-pop (The Ting Tings a Szigeten)

Az elmúlt évtized fiú-lány duói közül manapság a legtrendibbnek számító, villámkarriert befutott Ting Tings tegnap ékes bizonyságul szolgált a régi igazságra, miszerint a kevesebb néha több.

Akinek netán kétségei lettek volna affelől, hogy vajon a vitathatatlanul tehetséges, ám meglehetősen friss Ting Tings képes lesz-e “bejátszani” a nagyszínpadot, annak Katie White és Jules De Martino frappáns riposztot szolgáltatott tegnapi fellépésükkel. Elképzelhető, hogy a Ting Tings nem több múló hóbortnál, kérészéletű sláger-projektnél, ám ez mit sem számít, amíg ennyire profin összerakott és lendületes koncertet képesek összehozni. A jó csaj/jó pasi-kombó minimalista gyökér-popzenéje tökéletes fesztivál-alapanyag, főleg, ha a körülmények (például a nagyszínpad elmúlt évekhez képest kifejezetten jó hangosítása) is a kezükre játszanak. A tavaly megjelent We Started Nothing slágerparádéja (köztük a koncert csúcspontjának számító ”That’s Not My Name” punkos sodrású közönségkedvencével) alig-alig hagyott helyet a gyengébb daraboknak, csupán pár percre érezte úgy az ember, hogy itt bizony időhúzásról van szó.

A hajdan a TKO nevű csajbanda frontembereként induló Katie White tényleg jól néz ki, kellően trendi és ráadásul élőben is simán el tudja énekelni a gyermekdalok egyszerűségét idéző, fülbemászó dalokat; ha kell, gitárt ragad, ha kell, dobot püföl vagy samplerekkel szöszmötöl, az ő energiái tartják életben a produkciót, keresztül-kasul bemozogja a szípadot. A jóval idősebb De Martino a jobb zenész kettejük közül, szintizik, gitározik, dobol (utóbbi kettőt néha egyszerre), amikor vokálozik vagy néha-néha énekel, akkor is hibátlan az összkép. Egyedül valószínűleg senki nem figyelt volna fel rájuk, ketten viszont összehoztak valamit, ami, ha nem is feltétlenül eredeti vagy progresszív, de működik. Ezek a javarészt egy programozott loop-ra épülő dalok egyből betalálnak, nem akarnak sokat, de a céljukat maradéktalanul teljesítik. A Ting Tings valószínűleg soha nem fogja beírni magát a zenetörténet nagyjainak aranykönyvébe, sőt, lehet, hogy öt év múlva már a nevükre sem fogunk emlékezni, most viszont a csúcson vannak és a lehetőségeikhez mérten szinte tökéletes produkcióval rukkoltak elő.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

második nap A die Toten Hosen koncert indította a csütörtöki Sziget élményhalmazt. Remek bulit csináltak, érezhető volt, hogy egy olyan zenekar áll a színpadon, aki nem ma kezdte a zenélést. A közönség is nagyon jól fogadta a műsort. A második zenei élményt a B...
“Utáljuk a rasszistákat!” A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Elle...
Matek szakkör a Szigeten Jártál régen szakkörbe? Beirattak? Ha nem akkor napközis csak voltál, vagy koleszos! Akkor tudod, milyen a Bloc Party, nem? De, naná! A Bloc Party nagyon jó, érettségiző bankettezőnek érzed magad tőle. Még a Szigeten is elszabadul ilyenkor az indie d...