Akkor jó, ha zajos (Bloc Party a Szigeten)

 A Bloc Party a brit indie-szcéna “másfeledik” generációjának egyik legprominensebb zászlóvivője, épp ezért bőven ideje volt már egy magyarországi fellépésnek. A tegnapi koncert nem lesz felejthetetlen élmény, de végső soron kellemes élménynek bizonyult.

Vagy tényleg ennyire barátságos hely a Sziget, vagy csupa-csupa rendkívül szimpatikus frontembert sodort idén a sors a szervezők útjába. Reménykedjünk, hogy mindkét állítás igaz, mindenesetre a fülig érő mosollyal színpadra szökellő Kele Okereke puszta látványa elég volt ahhoz, hogy az ember újabb energiákkal töltődjön fel – még akkor is, ha e sorok írójához hasonlóan kora reggel óta talpon volt. A Bloc Party sosem tartozott ahűdejó számokat író zenekarok közé, viszont eddigi három lemezükön mindig volt egy-két megjegyezhető sláger, ráadásul a tavaly augusztusiIntimacy kérdés nélkül a formáció eddigi legkísérletezőbb lemeze, így méltán előzte meg nagy-nagy várakozás első itthoni fellépésüket.

Nos, a legfőbb tanulság, hogy a Bloc Party sikerének titka nem Okereke Robert Smith-et idéző orgánumában és rendkívül barátságos színpadi viselkedésében rejlik, de még csak nem is Russel Lissack őrült, széteffektezett gitárfutamaiban, hanem a dobos Matt Tong fékezhetetlen groove-jaiban, melyek – legyen szó akár takarékosan vad zúzásról, akár érzelmes balladáról – folyamatosan lüktető, táncolható alapot adnak minden egyes dalnak. Tong már a harmadik szám tájékán félmeztelenre vetkőzött, ami nem csoda, tekintve, hogy messze a zenekar legaktívabb, legenergikusabb tagja. A debütalbum (Silent Alarm, 2005) és a második lemez (A Weekend in the City, 2007) ismertebb szerzeményei mellett persze elhangzottak a legutóbbi kiadvány experimentálisabb, elektronikusabb dalai is, a kontrollált káoszt tökélyre fejlesztő “Ares” vagy a vokál-loopokra épülőkislemezdal “Mercury” például már-már katartikus élmény volt, bár a lemezminőséget élőben azért nehéz visszaadni; nem is mindig sikerült. Okereke láthatóan élvezte, amit csinál, a végén szélesen mosolyogva, a közönségből rekvirált zászlót lengetve búcsúzott, ami kifejezetten biztató jel, az utóbbi napok történései ugyanis azt mutatják, hogy Magyarországon igenis van helye az éppen aktuális nyugati trendek éllovasainak. A koncert végén perceken át zúgó tapsvihar legalábbis ezt engedte feltételezni…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Alternatívák a Szigeten: 08001  Mai főszereplőnk egy zenekar, ami nem is zenekar, egy helyről, ami nem is létezik. Aki a hipertrendi Ting Tings nagyszínpados koncertjét túl hipernek és túl trendinek találja, jobban teszi, ha belekukkol a 08001 fellépésébe. Nem is feltétlenül a zen...
Prodidzsáj, csapjad! Az amikor már mindenki"prodidzsájnak", vagy esetleg még "prodájdzsinak" mondja az egyébként Prodigy-t, az hihetetlen. De így visították bele még a telefonba is mellettem. Szerintem normál kiejtéssel már fel se ismerném. Nem úgy, mint a zenéjüket, mer...
Percről Percre a Sziget fesztiválon! Megnyugtathatunk mindenkit, az idei Sziget sem maradhat a Fesztblog legendás rovata, a Percről percre nélkül! Most is ott vagyunk mindenhol, most is megírunk mindent, amit hallunk, úgyhogy nem maradtok le semmiről, ami a Hajógyári szigeten történik e...