Akkor jó, ha zajos (Bloc Party a Szigeten)

 A Bloc Party a brit indie-szcéna “másfeledik” generációjának egyik legprominensebb zászlóvivője, épp ezért bőven ideje volt már egy magyarországi fellépésnek. A tegnapi koncert nem lesz felejthetetlen élmény, de végső soron kellemes élménynek bizonyult.

Vagy tényleg ennyire barátságos hely a Sziget, vagy csupa-csupa rendkívül szimpatikus frontembert sodort idén a sors a szervezők útjába. Reménykedjünk, hogy mindkét állítás igaz, mindenesetre a fülig érő mosollyal színpadra szökellő Kele Okereke puszta látványa elég volt ahhoz, hogy az ember újabb energiákkal töltődjön fel – még akkor is, ha e sorok írójához hasonlóan kora reggel óta talpon volt. A Bloc Party sosem tartozott ahűdejó számokat író zenekarok közé, viszont eddigi három lemezükön mindig volt egy-két megjegyezhető sláger, ráadásul a tavaly augusztusiIntimacy kérdés nélkül a formáció eddigi legkísérletezőbb lemeze, így méltán előzte meg nagy-nagy várakozás első itthoni fellépésüket.

Nos, a legfőbb tanulság, hogy a Bloc Party sikerének titka nem Okereke Robert Smith-et idéző orgánumában és rendkívül barátságos színpadi viselkedésében rejlik, de még csak nem is Russel Lissack őrült, széteffektezett gitárfutamaiban, hanem a dobos Matt Tong fékezhetetlen groove-jaiban, melyek – legyen szó akár takarékosan vad zúzásról, akár érzelmes balladáról – folyamatosan lüktető, táncolható alapot adnak minden egyes dalnak. Tong már a harmadik szám tájékán félmeztelenre vetkőzött, ami nem csoda, tekintve, hogy messze a zenekar legaktívabb, legenergikusabb tagja. A debütalbum (Silent Alarm, 2005) és a második lemez (A Weekend in the City, 2007) ismertebb szerzeményei mellett persze elhangzottak a legutóbbi kiadvány experimentálisabb, elektronikusabb dalai is, a kontrollált káoszt tökélyre fejlesztő “Ares” vagy a vokál-loopokra épülőkislemezdal “Mercury” például már-már katartikus élmény volt, bár a lemezminőséget élőben azért nehéz visszaadni; nem is mindig sikerült. Okereke láthatóan élvezte, amit csinál, a végén szélesen mosolyogva, a közönségből rekvirált zászlót lengetve búcsúzott, ami kifejezetten biztató jel, az utóbbi napok történései ugyanis azt mutatják, hogy Magyarországon igenis van helye az éppen aktuális nyugati trendek éllovasainak. A koncert végén perceken át zúgó tapsvihar legalábbis ezt engedte feltételezni…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ha túléltük az szerdát: A második nap a Szigeten Ha túléltük az első napot, és valahol aludtunk néhány órát, akár sátorban, akár otthon, a puha ágyban, már indulhatunk is vissza a Hajógyári szigetre, hogy újra belevessük magunkat a porfelhőbe, és a zenei kavalkádba. Mi várható csütörtökön? A mai n...
Az edzőtáborok megvoltak, jöhet a Sziget! A Szigethez köthető élménytáram, mint a Sziget programkínálata, hullámzó. Egyik évben csak 1 nap, másik évben egész hét, aztán megint csak 2 nap és így tovább. Míg 2-3 évvel ezelőtt az össz fesztiválozás csak augusztusban jött el számomra, addig az u...
Legalább nem röfög – Sziget 4-5 Böngészve a kínálatot, már jóval a sziget előtt láttam, hogy szombaton nem leszek koncertekkel elkényeztetve. Beszélgetve többekkel megtudhattam, hogy nem csak én éreztem magam zeneileg elhanyagolva. Vígasztalni ez nem vígasztalt, de meglepett, hogy ...
  • “Bloc Pary” és ezt emelik ki? Miféle színvonal ez?

  • Lemezeknektek

    math: a legjobb családokban is előfordul az ilyesmi, tudod.
    Egyébként kösz a szíves figyelmeztetést.