Akkor jó, ha zajos (Bloc Party a Szigeten)

 A Bloc Party a brit indie-szcéna “másfeledik” generációjának egyik legprominensebb zászlóvivője, épp ezért bőven ideje volt már egy magyarországi fellépésnek. A tegnapi koncert nem lesz felejthetetlen élmény, de végső soron kellemes élménynek bizonyult.

Vagy tényleg ennyire barátságos hely a Sziget, vagy csupa-csupa rendkívül szimpatikus frontembert sodort idén a sors a szervezők útjába. Reménykedjünk, hogy mindkét állítás igaz, mindenesetre a fülig érő mosollyal színpadra szökellő Kele Okereke puszta látványa elég volt ahhoz, hogy az ember újabb energiákkal töltődjön fel – még akkor is, ha e sorok írójához hasonlóan kora reggel óta talpon volt. A Bloc Party sosem tartozott ahűdejó számokat író zenekarok közé, viszont eddigi három lemezükön mindig volt egy-két megjegyezhető sláger, ráadásul a tavaly augusztusiIntimacy kérdés nélkül a formáció eddigi legkísérletezőbb lemeze, így méltán előzte meg nagy-nagy várakozás első itthoni fellépésüket.

Nos, a legfőbb tanulság, hogy a Bloc Party sikerének titka nem Okereke Robert Smith-et idéző orgánumában és rendkívül barátságos színpadi viselkedésében rejlik, de még csak nem is Russel Lissack őrült, széteffektezett gitárfutamaiban, hanem a dobos Matt Tong fékezhetetlen groove-jaiban, melyek – legyen szó akár takarékosan vad zúzásról, akár érzelmes balladáról – folyamatosan lüktető, táncolható alapot adnak minden egyes dalnak. Tong már a harmadik szám tájékán félmeztelenre vetkőzött, ami nem csoda, tekintve, hogy messze a zenekar legaktívabb, legenergikusabb tagja. A debütalbum (Silent Alarm, 2005) és a második lemez (A Weekend in the City, 2007) ismertebb szerzeményei mellett persze elhangzottak a legutóbbi kiadvány experimentálisabb, elektronikusabb dalai is, a kontrollált káoszt tökélyre fejlesztő “Ares” vagy a vokál-loopokra épülőkislemezdal “Mercury” például már-már katartikus élmény volt, bár a lemezminőséget élőben azért nehéz visszaadni; nem is mindig sikerült. Okereke láthatóan élvezte, amit csinál, a végén szélesen mosolyogva, a közönségből rekvirált zászlót lengetve búcsúzott, ami kifejezetten biztató jel, az utóbbi napok történései ugyanis azt mutatják, hogy Magyarországon igenis van helye az éppen aktuális nyugati trendek éllovasainak. A koncert végén perceken át zúgó tapsvihar legalábbis ezt engedte feltételezni…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Emberek nagyon messziről (Calexico a Szigeten) Nagyon kevés zenekar van, amire azt mondaná az ember, hogy mindenképpen illik megnézni legalább egyszer -- elég hülyén is hangzik az ilyesmi -- de a Calexico valami ilyesmi. Megnéztük, a várt reveláció elmaradt, de tudjuk, miért. Amikor a Calexico ka...
Matek szakkör a Szigeten Jártál régen szakkörbe? Beirattak? Ha nem akkor napközis csak voltál, vagy koleszos! Akkor tudod, milyen a Bloc Party, nem? De, naná! A Bloc Party nagyon jó, érettségiző bankettezőnek érzed magad tőle. Még a Szigeten is elszabadul ilyenkor az indie d...
Hétvége van, de a Hajógyári nem pihen: a negyedik nap a Szigeten Szombat. Minden Szigetek legsikeresebb napja, ekkor fogadja a Hajógyári sziget a legtöbb látogatót, általában ekkor szoktak megdőlni a látogatottsági rekordok, és a legnagyobb neveket is erre a napra teszik a szervezők. Lássuk, hogy megtartják-e ezt ...
  • “Bloc Pary” és ezt emelik ki? Miféle színvonal ez?

  • Lemezeknektek

    math: a legjobb családokban is előfordul az ilyesmi, tudod.
    Egyébként kösz a szíves figyelmeztetést.