Akkor jó, ha zajos (Bloc Party a Szigeten)

 A Bloc Party a brit indie-szcéna “másfeledik” generációjának egyik legprominensebb zászlóvivője, épp ezért bőven ideje volt már egy magyarországi fellépésnek. A tegnapi koncert nem lesz felejthetetlen élmény, de végső soron kellemes élménynek bizonyult.

Vagy tényleg ennyire barátságos hely a Sziget, vagy csupa-csupa rendkívül szimpatikus frontembert sodort idén a sors a szervezők útjába. Reménykedjünk, hogy mindkét állítás igaz, mindenesetre a fülig érő mosollyal színpadra szökellő Kele Okereke puszta látványa elég volt ahhoz, hogy az ember újabb energiákkal töltődjön fel – még akkor is, ha e sorok írójához hasonlóan kora reggel óta talpon volt. A Bloc Party sosem tartozott ahűdejó számokat író zenekarok közé, viszont eddigi három lemezükön mindig volt egy-két megjegyezhető sláger, ráadásul a tavaly augusztusiIntimacy kérdés nélkül a formáció eddigi legkísérletezőbb lemeze, így méltán előzte meg nagy-nagy várakozás első itthoni fellépésüket.

Nos, a legfőbb tanulság, hogy a Bloc Party sikerének titka nem Okereke Robert Smith-et idéző orgánumában és rendkívül barátságos színpadi viselkedésében rejlik, de még csak nem is Russel Lissack őrült, széteffektezett gitárfutamaiban, hanem a dobos Matt Tong fékezhetetlen groove-jaiban, melyek – legyen szó akár takarékosan vad zúzásról, akár érzelmes balladáról – folyamatosan lüktető, táncolható alapot adnak minden egyes dalnak. Tong már a harmadik szám tájékán félmeztelenre vetkőzött, ami nem csoda, tekintve, hogy messze a zenekar legaktívabb, legenergikusabb tagja. A debütalbum (Silent Alarm, 2005) és a második lemez (A Weekend in the City, 2007) ismertebb szerzeményei mellett persze elhangzottak a legutóbbi kiadvány experimentálisabb, elektronikusabb dalai is, a kontrollált káoszt tökélyre fejlesztő “Ares” vagy a vokál-loopokra épülőkislemezdal “Mercury” például már-már katartikus élmény volt, bár a lemezminőséget élőben azért nehéz visszaadni; nem is mindig sikerült. Okereke láthatóan élvezte, amit csinál, a végén szélesen mosolyogva, a közönségből rekvirált zászlót lengetve búcsúzott, ami kifejezetten biztató jel, az utóbbi napok történései ugyanis azt mutatják, hogy Magyarországon igenis van helye az éppen aktuális nyugati trendek éllovasainak. A koncert végén perceken át zúgó tapsvihar legalábbis ezt engedte feltételezni…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Megakoncertek a Sziget nulladik napján! A Nagyszínpadon aznap déltől – néhány külföldi vendéggel kiegészülve – javarészt a hazai rock műfaj jelesei és ifjú tehetségei lépnek majd fel, míg a Világzenei Nagyszínpadon ezzel párhuzamosan a magyar jazz képviselői állnak majd színpadra. Ez a hel...
Megint civil – Sziget 2 Csak színes fonatot akartunk a hajunkba. Pirosat, lilát, kéket, semmi egyebet. De aztán a Toten Hosen felé még útba ejtettük az Élő könyvtárat. Ki is maradt a koncert, annak rendje és módja szerint. Állítom, teljes bizonyossággal, hogy az Élő Könyvt...
Beszélgetés egy jegyüzérrel Jegyet vesznek, eladnak, elképesztő üzleteket bonyolítanak le öt perc alatt, mindeközben vadul kiabálnak. A balatoni nyár obligát "meis, bitte!" kiáltása mellé sikerrel zárkózott fel a szigetes jegyüzérek "napi- hetijegyet vennék/eladnék" jelszava. D...
  • “Bloc Pary” és ezt emelik ki? Miféle színvonal ez?

  • Lemezeknektek

    math: a legjobb családokban is előfordul az ilyesmi, tudod.
    Egyébként kösz a szíves figyelmeztetést.