Sziget Fesztivál 1.nap

Az elsőre látszott,hogy szellősebbek a sorok mint az elmúlt években,csont nélkül,folyamatos hömpölygéssel be lehet jutni a Hajógyárira,csodálkozásomra a szokásos biztonsági tapizás a bejáratnál teljesen elmaradt.

Terv szerint a The Puzzle-al kezdtünk az MR2 színpad (régi Bahia helyén)
sörözőjében, jóleső érzéssel ízlelgettük a Sziget atmoszférát, a
viszonylag átrendezett terep üdvözítő változtatásokat hozott a
fesztivál rendszerébe. Meglepődve tapasztaltam, hogy örülök a kevesebb
embernek, úgy tűnik gyorsabban öregszem mint azt gondoltam volna. A
kaposvári indie csapat jó előételnek bizonyult, kellemes gityó-rockjuk
gyorsan oldódik a szigetelésre kiéhezett belsőnkben.

A Nouvelle Vague-ról picit késtünk,de valljuk meg őszintén hatalmas fordulatokra
tőlük azért nem számíthatunk. A két filigrán francia hölgyike papírforma
szerint hozza a swinges átiratokat, emlékeim szerint nem voltak ők ilyen
kacér lányok, de most valóságos rúdtáncolás ment a színpadon. A new-wave
és punk dalokat döngicsélő csajokat kísérő szalmakalapos gitáros és a
bandája végig háttérben maradtak, ám a két vokalista gida abszolút
szállította a show-t. A Too drunk to fuck című dalukig is kihozták a
maximumot a stílus minimalista keretein belül de a Dead Kennedys
átdolgozás úgy hatott -a főleg Szajna-menti népekből verbuválódott -B
középre mint a sprinklerből ömlő vér a vámpírbulin. A sokszor pláza
zeneként pocskondiázott Nouvelle Vague igazi döggel szólt. És ez kell
kérem a népnek, a “front row” pacsizás, a flört, a koktélruhás hejehuja, a
Just can’t get enough, meg a Dancing with myself. Baromi jól
szórakoztunk.

Jöhettek a spanyolok. A latin kandúrok sem hazudtolták
magukat, a SKA-P pillanatok alatt felforralta a kb. 10 ezres nagyérdemű
testnedveit. A banderiális baloldali rezes osztag fergeteges ütemben
szedálta szürkeállományunkat, miközben vállról indítható slágereikkel
legyalázták az összes létező karhatalmi szervet, kezdve a színpadon is
megjelenített rendőrséggel. Munkásságukat nem ismervén hagytuk magunkat
sodródni az árral, a tornádóként lecsapó ska-fiesta könnyen berántott
mindenkit a táncba. Kb. 30 percig bírtam a helyben futást, mondom én, nem
vagyok a régi. Az évek óta látogatott Stonehenge pultnál frissültünk, ám
a spanyolok nem engedtek könnyen. Vissza a zúzdába, a hajrára még
odatettük magunkat, de sajnos tisztán érzékelhető volt, hogy a színpad
hol elhalkul, hol begerjed, régi betegség ez amire úgy tűnik a
Nagyszínpadon nincsen gyógymód.

A Snow Patrol végtelenül kedves és
barátságos zenekar. Olyanok mint a zenéjük és ez az elviselhetetlenné
fokozódó hangosítási mizéria ellenére is szépen lejött a félházzal
üzemelő koncerten. Gary Lightbody frontember végig kézben tartotta az
előadást, úgy tűnik a csávó remekül érzi magát a bőrében és a zenekar
élén. A Coldplay klónként kezelt SP biztonsági rockjának lírikusabb
darabjai élőben is igen hatásosak, a többek között a Run, az Open your
Eyes és a Chasing Cars felvonultatásával futó program megénekeltetett
minden kisdobost és úttörőt. Az EU-konform popballadák közé
bepasszintottak egy-két feszesebb szerzeményt is, így mindenki megkapta
a magáét és egészen pöpec koncert kerekedett az indie filmek
soundtrackjeihez rendszeresen szállítmányozó zenekar fellépéséből. Ássanak
be a földbe nyakig és jöhet a kőzápor a hülye fejemre ugyanis a
Calexico koncert helyett a Balaton Grillben faltam a hagymás
húst, mégpedig arcpirító áron. 20 dkg lóhús, 4szem krunplival 2600-ért még
a velünk falatozó német aranyifjaknak is összerántotta a szemöldökét.

A
Wan2-nál pedig sajnos mégiscsak sátorba van behajtogatva a színpad, így
a White Lies is kimaradt. Nem vállaltam a népnemzeti szaunát, mondom hogy
a bazi öreg vagyok!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Alternatívák a Szigeten: Amadou & Mariam  Sorozatunk harmadik részében sem vagyunk hajlandóak elszakadni a Világzenei Nagyszínpadtól, ahol ma este Amadou és Mariam személyében a világ egyik legszeretnivalóbb duója lép fel, őket pedig vétek lenne kihagyni, még akkor is, ha közben a Prodidzsá...
Nyílt levél Tom Smith-nek: Editors a Szigeten Az egyértelműen Joy Division-alapokon mozgó zenekarok közül nekem még mindig az Editors a legszimpatikusabb, és ne jöjjön azzal senki, hogy nemisdzsojdivizsön, mert az. Meg U2. Na és akkor mi van, nem ez a baj. Tegnap sem ez volt a baj. Sok minden má...
Ska-P kétszer Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a leg...
  • bánhatod – a calexico nagyon jó volt.