De miért nem ők? (Snow Patrol a Szigeten)

A skót és északír tagságú, visszafogottan világhírű Snow Patrol perfekt popkoncertet adott első nap a Sziget nagyszínpadán, melynek kapcsán felmerült a kérdés, hogy vajon miért nem ők a Coldplay?

Mikor Chris Martin annak idején gagyi esőkabátban kóválygott valami eső áztatta parton és mindenféle sárga dolgokról énekelt, még senki nem gondolta volna, hogy nem is olyan sokára mega-giga-világsztár lesz, hollywood-i színésznőt vesz feleségül és zenekara a kétezres évek egyik legnagyobb sikerű formációjává válik. A tegnapi Snow Patrol-koncert alatt többször is eszembe jutott, hogy ha Gary Lightbody és a többiek kicsivel korábban kapcsolnak és nüansznyival előbb jelentetik meg a befutást hozó Final Straw nagylemezt, vajon nem ők koncerteztek volna-e a Sportarénában papírmasé pillangók és általános imádat közepette.

Persze nem kérdés, hogy a Coldplay sem csupán a vakszerencsének köszönheti a sikert, a párhuzam mégis több soron megállja a helyét; jó, rádióbarát dalokból és katartikus refrénekből a Snow Patrol sem szenved hiányt, Lightbody hasonló karakter mint Martin (csak egy kicsivel hétköznapibb, egyúttal szimpatikusabb), a kísérőzenészek pedig mindkét zenekarban kellően jelentéktelennek tűnnek, mégis, nélkülük semmi nem működne — ezen a turnén ráadásul a Belle & Sebastian-dobos Richard Colburn is velük tart perkásként. Az őszülő halántékú úriemberről egyébként Lightbody bemutatásként csak annyit mondott, hogy “elképesztően jóképű és nagyon szenvedélyesen csókol”  — az átvezető szövegek egyébként kifejezetten viccesek voltak, a klipek – és főleg a legutóbbi lemez patetikus stadion-rockja – alapján nem gondolná az ember, hogy a hórihorgas frontember ennyire laza. A többiek, a nagyon kúl basszusgitárost kivéve, inkább csendben teszik a dolgukat, csak a pörgősebb számoknál látszik rajtuk, hogy élvezik, amit csinálnak.

A minden igényt kielégítő, nyugati mintára ráadás nélkül befejezett (A himnikus ”You’re All I Have” volt a zárszó) szett során elhangzott az összes fontos sláger, a “Spitting Games” nosztalgikus mosolyt csalt az arcokra, a “Run” és a ‘”Chasing Cars” vad öngyújtózásra és együtt éneklésre késztetett, az új lemez egy-két dala pedig tökéletes volt arra, hogy az ember kicsit körülnézzen és lássa, hogy bizony az obligát nőnemű rajongókon kívül sok srác is ott van, táncol és énekel, bár a Snow Patrol-t soha nem is vádolták, hogy “csajzenét” játszanának, sőt, a két korai lemez power-pop vadulása is visszaköszönt egy-két dalban. Lightbody folyton mászkált, ugrált, hol gitározott, hol nem, néha elfelejtette a szöveget — és nem is próbálta eltitkolni — szinte végig mosolygott, kedvesnek tűnt, na. És elképzhető persze, hogy ez csak az a bizonyos nyugati profizmus, amiről annyit beszélünk, de ha valaki ennyire kedvesen profi, akkor végső soron kit érdekel…

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Felzárkóztató képzés a Sziget előtt Mint minden fesztiválra, a Sziget fesztiválra sem lehet csak úgy kimenni. Főleg, hogyha egész hétre megy az ember, de ha csak néhány napra, akkor sem mindegy, hogy miképpen készül fel rá az egyszeri fesztiválozó. Ebben segítünk nektek egy rövid kis c...
Ska-P kétszer Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a leg...
Pihen – Sziget 3 Mindig van egy pihenős nap, nekem a harmadik lett az. 'Kispihenős', mivel azért a szigeten töltöttem. Hogy milyen a pihenős sziget nap? Kocsma előtt ücsörgős, beszélgetős, ha pedig koncert, akkor az lehetőleg ülve, nyugisan, rohanás, hogy elérjük, sz...