Civil – Sziget 1

Egy nap nagyszínpad nélkül, annyira nélküle, hogy még a környékén sem jártunk. De nem is hiányzott.

Korán érkeztünk,  csapat szokás szerint az Alig legálisban gyülekezett, majd mikor teljes lett a létszám megtámadtuk a múzeumkat. Természetesen Capa pólót akartunk, cáfolva ezzel rögtön tegnapi tézisemet, miszerint a gyűjtögetés 25 év alatt nem szokás. A bejegyzés további részéből aztán majd az is kiderül, hogy a lejtőn lefelé elég egyetlen óvatlan lépés is és már gurulunk is a mélybe.

LuMu, kedves, lelkes emberekkel. Az első pillanatban csalódottak vagyunk, nem Capa képet tetethetünk a pólóra, hanem annak általunk eljátszott változatát. A csalódás egészen addig tartott, míg rá nem jöttem, hogy így a fiatalokkal pózolhatok egy képen, ráadásul nem csak én fogom viselni őket, hanem ők is engem. Világháborús lengyel nőket és katonát alakítunk, zseniálisan. Pólókat ingyen kapjuk, a kép (A6 méretben) 500 forintért került rá, simán megérte.

Következő állomás a Hungarikum falu, ahol nem tudok ellenállni a kontyolónak és a lányokkal masnit fonatok a hajamba. Pirosat, természetesen. A faluban vannak a legszebb, leggusztusosabban rendezett kajás pultok. Az ízről nyilatkozni – még – nem tudok.

Egyik falu után a másik, irány a civilek. Ha pedig civilek, akkor tesztek, játékok és a lejtőn való gurulás, mert jött az érzés, hogy ajándék kell, síp, póló, toll, kitűző, bármi, csak adják, zsákmány legyen. (az azért biztos, hogy bármennyire is kapjon el minket a láz, kukázni nem fogunk. Persze ez a kijelentés csak csapatunk 30 feletti tagjaira vonatkozik.)
A nap leglelkesebb civil címét egyértelműen – egy nagyon szimpatikus – bíró érdemli, aki igazán mindent megtett azért, hogy közelebb vigye a bíróságot az emberekhez. Igaz tesztjük kicsit hosszú, pöttyet nehéz és még ajándékot sem adtak, de a pasi lelkesedése mindent megér. Nem ő tehet róla, hogy bíróságaink működéséről – nem túl kedvező – véleményünk változatlan.
Pörgettünk magunknak erényt az Új Akropolisznál, nekem a figyelmet kellett gyakorolnom.

A civileknek köszönhető a nap képe is, a belváros, annak is új főutcája, a közepén egy baromi nagy kátyúval. Megnyugató állandóság az új dolgokban is.

A falut 7 után hagytuk el, mikor is visszatértünk a MÁV-Start konténereihez, feltett szándékunk volt ugyanis, hogy nyerünk magunknak egyet egy éjszakára. Már délután regisztráltunk és begyűjtöttük az azért járó sípot és popipárnát, este drukkolni és reményeink szerinti kulcsot átvenni érkeztünk.
Nem, nem nyertünk, de próbálkozunk tovább. Egyik este csak mellénk szegődik a szerencse.

Az este a koncerteké. Volt PUF (micsoda vicc, hogy a Headbangers sátorba tették őket! A hangosítás hihetetlenül pocsék volt, ilyen fémes csörömpölést már rég hallottam.) aztán jött az Oi Va Voi a Világzenein, aztán Kispál az MR2n. Ez utóbbin láttam a képen szereplő kisfiút, aki apája nyakában ülve gitározta végig az egész koncertet. Nem csak úgy mímelte a gitározást, hanem tényleg és igazán gitározott. Sőt, annak ellenére, hogy aprócska fiú még jó pár szám szövegét is tudta, hangosan énekelte.

A nap végére még befértek az utcaszínházasok, de produkciójuk nálunk nettó csalódást okozott. Persze látványos a csomó akasztott ember, meg a mókuskerék is, de ennyi. A többi rész messziről élvezhetetlen bohóskodás egy dobozban. Néha minthe felfedeztem volna a koncepciót, voltak részek, amikor azt hittem megvan a produkció szellemi vezérfonala, de aztán be kellett látnom, hogy csak apró cérnaszálakra leltem. Persze nekem egyáltalán nem lett volna gond, hogy ha nem értem a mondanivalót, beérem azzal ha a látványtól tátva marad a szám, de a két említett momentum kivételével a produkció ezt a reakciót nem váltotta ki belőlem.
Talán a hírverés miatt vártam tőlük többet, nem tudom, csak azt, hogy ez így csalódás volt. Szigorúan szerintem.

Hajnali 1 után nem sokkal már kifelé mentünk a Kn, elsőre nekünk ennyi elég volt.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Az edzőtáborok megvoltak, jöhet a Sziget! A Szigethez köthető élménytáram, mint a Sziget programkínálata, hullámzó. Egyik évben csak 1 nap, másik évben egész hét, aztán megint csak 2 nap és így tovább. Míg 2-3 évvel ezelőtt az össz fesztiválozás csak augusztusban jött el számomra, addig az u...
Nyílt levél Tom Smith-nek: Editors a Szigeten Az egyértelműen Joy Division-alapokon mozgó zenekarok közül nekem még mindig az Editors a legszimpatikusabb, és ne jöjjön azzal senki, hogy nemisdzsojdivizsön, mert az. Meg U2. Na és akkor mi van, nem ez a baj. Tegnap sem ez volt a baj. Sok minden má...
Ska-P kétszer Nos, a Ska-P koncert pont olyan volt mint amilyet vártunk, talán egy kicsit jobb. Por nem volt, az időjárás sem tüzelte az egyébként is forrósodó hangulatot, és a népek barátságának jegyében az internacionális és multikultúrális buli azonnal és a leg...