“Utáljuk a rasszistákat!”

A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Ellen rendezvény engem egyáltalán nem hatott meg (nem úgy, mint a törköly pálinka). De a rutinos fesztiválozó feltalálja magát, mulat, és szerencséjére a Sziget viszi magával, még úgy is, hogy igazán el sem kezdődött. 

Mert valóban, ezen a nulladik napon borzasztóan érződött, hogy ez még nem “AZ”. Hogy csak bemelegítünk, rákészülünk, kint vagyunk, mert hetijegyünk van. Mert azt a sátrat fel kell építeni, ha nem voltál annyira hardcore, hogy már álljon, azt a nyitófröccsöt meg kell inni. Már mint a napi nyitót. Hiszen az ottalvós lakos már előző este megtette. Azt meg nem tudom hányan vehettek erre a koncertre külön napijegyet (ketten?), de nem döntöttek rekordot, az biztos. Tiszta deja vu, csak eggyel rosszabb előadásban, mint tavaly. A Magyar Dal Napjánál még éreztem, hogy van valami koncepciója az egésznek, látszott valami szervezettség, de most csak mintha kitoltak volna mindenkit erőszakkal a színpadra. Pedig pont az ellen vagyunk nem?

Én bírom az összeborulós együtt zenéléseket, és a mindenféle stílusú fellépőket egymás után. Bírom Novák Pétert, mert olyan kis lelkes, és mindenbe beleéli magát. Bírom a Kiscsillagot, és még az LGT-t is. És tényleg jó az, hogy napsütésben megy a De Szeretnék. De “mayday, mayday”, mit csinál Geszti a színpadon, miért bohóckodnak, amikor nem vicces? Én szégyellem magam. És nem értem, miért kell Rúzsa Magdinak ennyire átélnie a semmit, miért kell Pressernek ennyire modorosra vennie a figurát. Anélkül is jó az, heló. Az LGT impró aláírom zseniális, csak nem itt, nem ennek a közönségnek. A Miénk Itt A Tér meghatós együtt éneklése szép, csak korán van még hozzá. Attól félek, hogy az idétlenkedésünk miatt, meglincselnek a trú LGT fanok mögöttünk. Pedig itt Deák Bill Gyula az igazi trú, ő, tényleg nyomja, ahogy kell. Feltűnik Horváth Charlie is, meg a Jég Dupla Whiskey-vel, ami annyira kínos, hogy már el se hiszem. Gyorsan el is szaladunk inkább hörpinteni, mert abban nincsen csalódás. Az meg tök mindegy, mi megy borozás közben aláfestésnek, mert úgyis csak egymásnak örülünk, és annak hogy újra egy hét együtt lét. Mert bármi megy is a Nagyszínpadon, belénk már régen odaköltözött a rock and roll.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Megakoncertek a Sziget nulladik napján! A Nagyszínpadon aznap déltől – néhány külföldi vendéggel kiegészülve – javarészt a hazai rock műfaj jelesei és ifjú tehetségei lépnek majd fel, míg a Világzenei Nagyszínpadon ezzel párhuzamosan a magyar jazz képviselői állnak majd színpadra. Ez a hel...
alternatív szigetajánló Szóval akkor 5 napon át szigetelünk. Aki tankcsapdákat szedett, rockdiszkóra vágyott és manapság nem túl divatos elveket vallott, már bulizik, de a jónép - a jó nép - holnaptól özönlik a Hajógyárira, immáron nem is tudom, hányadik éve. Részemről a......
Emberek nagyon messziről (Calexico a Szigeten) Nagyon kevés zenekar van, amire azt mondaná az ember, hogy mindenképpen illik megnézni legalább egyszer -- elég hülyén is hangzik az ilyesmi -- de a Calexico valami ilyesmi. Megnéztük, a várt reveláció elmaradt, de tudjuk, miért. Amikor a Calexico ka...