“Utáljuk a rasszistákat!”

A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Ellen rendezvény engem egyáltalán nem hatott meg (nem úgy, mint a törköly pálinka). De a rutinos fesztiválozó feltalálja magát, mulat, és szerencséjére a Sziget viszi magával, még úgy is, hogy igazán el sem kezdődött. 

Mert valóban, ezen a nulladik napon borzasztóan érződött, hogy ez még nem “AZ”. Hogy csak bemelegítünk, rákészülünk, kint vagyunk, mert hetijegyünk van. Mert azt a sátrat fel kell építeni, ha nem voltál annyira hardcore, hogy már álljon, azt a nyitófröccsöt meg kell inni. Már mint a napi nyitót. Hiszen az ottalvós lakos már előző este megtette. Azt meg nem tudom hányan vehettek erre a koncertre külön napijegyet (ketten?), de nem döntöttek rekordot, az biztos. Tiszta deja vu, csak eggyel rosszabb előadásban, mint tavaly. A Magyar Dal Napjánál még éreztem, hogy van valami koncepciója az egésznek, látszott valami szervezettség, de most csak mintha kitoltak volna mindenkit erőszakkal a színpadra. Pedig pont az ellen vagyunk nem?

Én bírom az összeborulós együtt zenéléseket, és a mindenféle stílusú fellépőket egymás után. Bírom Novák Pétert, mert olyan kis lelkes, és mindenbe beleéli magát. Bírom a Kiscsillagot, és még az LGT-t is. És tényleg jó az, hogy napsütésben megy a De Szeretnék. De “mayday, mayday”, mit csinál Geszti a színpadon, miért bohóckodnak, amikor nem vicces? Én szégyellem magam. És nem értem, miért kell Rúzsa Magdinak ennyire átélnie a semmit, miért kell Pressernek ennyire modorosra vennie a figurát. Anélkül is jó az, heló. Az LGT impró aláírom zseniális, csak nem itt, nem ennek a közönségnek. A Miénk Itt A Tér meghatós együtt éneklése szép, csak korán van még hozzá. Attól félek, hogy az idétlenkedésünk miatt, meglincselnek a trú LGT fanok mögöttünk. Pedig itt Deák Bill Gyula az igazi trú, ő, tényleg nyomja, ahogy kell. Feltűnik Horváth Charlie is, meg a Jég Dupla Whiskey-vel, ami annyira kínos, hogy már el se hiszem. Gyorsan el is szaladunk inkább hörpinteni, mert abban nincsen csalódás. Az meg tök mindegy, mi megy borozás közben aláfestésnek, mert úgyis csak egymásnak örülünk, és annak hogy újra egy hét együtt lét. Mert bármi megy is a Nagyszínpadon, belénk már régen odaköltözött a rock and roll.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Legalább nem röfög – Sziget 4-5 Böngészve a kínálatot, már jóval a sziget előtt láttam, hogy szombaton nem leszek koncertekkel elkényeztetve. Beszélgetve többekkel megtudhattam, hogy nem csak én éreztem magam zeneileg elhanyagolva. Vígasztalni ez nem vígasztalt, de meglepett, hogy ...
Beszélgetés egy jegyüzérrel Jegyet vesznek, eladnak, elképesztő üzleteket bonyolítanak le öt perc alatt, mindeközben vadul kiabálnak. A balatoni nyár obligát "meis, bitte!" kiáltása mellé sikerrel zárkózott fel a szigetes jegyüzérek "napi- hetijegyet vennék/eladnék" jelszava. D...
Tekerd meg a volumét – hangosabb lehet a Sziget Kinek a pap, kinek a papné, mindenesetre meglepő, hogy az évek óta zajló huzavona és pereskedés közepette szép csendben (haha) megszületett egy rendelet, melynek egyik legfontosabb vonzata, hogy az idei Sziget elvben hangosabb lehet az eddigieknél. P...