Két évtized margójára: a Tankcsapda a Szigeten

Az idei Sziget fesztivál első napja (ami hivatalos keresztségben ugye a mínusz egyedik) a Tankcsapda jegyében telt. A 20 éves debreceni brigád körül forgott minden, amit egy monstre fellépéssel háláltak meg. Ami ráadásul talán az egyik legjobb Nagyszínpados koncert volt, amit valaha láttam.

Még mielőtt bármit is írok, valamit le kell szögeznem: nem rajongok a rockzenéért. Én vagyok a srác, aki úgy ment ki Tankcsapda koncertre, hogy ismerte a videóklipes dalokat, és kész. Sosem ástam bele magam sem a Sapka, sem a rockzene bugyraiba, ami tetszett, az tetszett, ami nem az nem. Ez van, más zenei stílus felől érkezem.

Amit viszont ki kell mondani, azt ki kell mondani. Esetünkben ez pedig az volna, hogy a Sapka nem viccelt. Pontban fél kilenckor kezdődött a show (volt itt füstgép, tűzcsiholás, minden ami kell), és egy talán ötperces pihenőt leszámítva két és fél órán keresztül a színpadon álltak (Lukács László ezt szó szerint értette, nem egy mozgékony gyerek a színpadon, az már biztos), és játszottak a rendkívül hálás közönségnek. Bár őket szerintem az sem érdekelte volna, hogyha Sapkáék csak egyhelyben állnak, és cd-ről szól a zene, akkor is tomboltak volna. Jubileumi, születésnapi koncerthez illően mindent eljátszottak. És ezt értse úgy a kedves olvasó, hogy tényleg mindent. 32 dalból állt a setlist, ami azért legalább megsüvegelendő, hiszen ez időben sem kevés (lásd fent).

Antitálentumom a Tankcsapda diszkográfiában abból is látszik, hogy a koncert alatt a “ki ismer fel több Tankcsapda dalt” versenyben végül csak a dobogó alsó fokát sikerült megszereznem, de erre is büszkén gondolok majd vissza, mikor az életem eredményeit veszem sorra a nyugdíjasotthonban annak idején.

Kiválóan megfigyelhető volt egyébként az, hogy (nyáltenger ON) a Tankcsapda összehozza az embereket. Ott volt a koncerten a huszonéves rocker sráctól kezdve az ötvenéves nagypapáig, aki a tizenéves unokával jött el. Komplett családok mentek ki tegnap este a Szigetre, ami azért legalábbis nem jellemző annyira, korábbi tapasztalataim szerint (nyáltenger OFF).

A Tankcsapda lehet, hogy egyszerű szövegekkel dolgozik. Lehet, hogy nincs semmi extra a zenei világukban. De ez tegnap este senkit sem érdekelt, legyen az ős-csapdás, részeg holland diáklány vagy akár a bátyjaival kilátogató hiphop-head. A közönség bulizni akart, és a zenekar megadta ezt nekik. Ők pedig ünnepelni akartak, amit pedig a közönség adott meg nekik. It’s a win-win situation, akárhonnan is nézzük.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

“Utáljuk a rasszistákat!” A címben szereplő paradoxonon röhögtünk tegnap egész este. Kínunkban talán, meg hogy legyen min szórakozni. Mert a Sziget nulladik napján annyira nem lehetett. Hiába a mega-giga-szuper koncert maraton, és a kismillió fellépő, a Zene A Rasszizmus Elle...
Sziget 2007 BF #5 Egy napos teljes regenerálódás, vitamin-újratöltés és relaxálás után ismét kimentem, ezúttal a Tool volt a főprogram. Ennek a napnak is volt konklúziója, mégpedig az, hogy a zenészek nézőként undorítóan tudnak viselkedni. Ez csak azért vicces, mert ...
Tekerd meg a volumét – hangosabb lehet a Sziget Kinek a pap, kinek a papné, mindenesetre meglepő, hogy az évek óta zajló huzavona és pereskedés közepette szép csendben (haha) megszületett egy rendelet, melynek egyik legfontosabb vonzata, hogy az idei Sziget elvben hangosabb lehet az eddigieknél. P...