FelTANKolás – Sziget -1

De az a szünet, az mi volt?!?!? Ha tudja valaki a választ az est legkínzóbb kérdésére, akkor ne habozzon, ossza meg velem!

Ettől függetlenül tökéletes felvezető napunk volt. Volt benne ismerkedés a csaposokkal, önzetlen segítség, megbánt cselekedet, lefekvés előtti vizipipázás, volt benne minden, ami dukál egy mínuszos napra. 

A fiatalok délelőtt több óra sorállást követően már beköltöztek, sátrat vertek, mire én megérkeztem már teljes volt az összkomfort. A matracok velünk érkeztek, így azok felpumpálását is vállaltuk, minek eredményeként az évek óta hűségesen szolgáló pumpa hosszas szikrázást követően pukkant egyet, majd vékony füstoszlopot eresztett ki magából. Már úgy tűnt matrac nélkül maradunk – a szájjal való felfújás nem bizonyult túl hatékonynak -, mikor is hatalmas szökkenésekkel felmentő érkezett.  Vele együtt érkezett szigeti hangulatom is, amit addig bizony eléggé hiányoltam. Megmentőnket hálából pálinkával kínáltuk, majd elégedetten távoztunk bucira fújt matracunkkal.

Irány az alig legális és bár idén nem ez a sátrunkhoz legközelebbi kocsma, a tavalyi szép emlékek okán most is itt vételeztünk először alkoholt. Nem is csalódtunk, a csapos barátságos, még egy üveg Frittman rosét is előkapart kedvemért, amit valami érthetetlen oknál fogva valahol hátul tároltak elásva.

Nagyszínpad felé útbaejtettük a kihalt szeparét, az első Tankcsapda számok is ott értek minket. Az úri közönség ülve, tombolás mentesen hallgatta Lukácsékat, így mi meg is szöktünk gyorsan, irány a tömeg! Apropó, tömeg: kicsit nagyobbra számítottam, elvégre 20 év, az mégis csak 20 év. Az is érdekelne, hogy a külföldiek milyen arányban voltak a színpad előtt, különös tekintettel arra, hogy a koncertig eltelt időben csak a csaposoktól hallottunk magyar szót.

De visszatérve a koncertre: becsülöm Lukácsban, hogy tiszta szívből nyomja még mindig (nekem legalábbis, határozottan úgy tűnik), csak a szövegeit nem fogom soha megszokni.

2,5 óra metál, enyhén gyorsított ritmusban, hatásos, de dícséretesen visszafogott látvány technikával és talán a legjobb hangosítással, amit valaha – tőlük – hallottam a szigeten. Tökéletes koncert, leszámítva a szünetet. Mert arra nincs magyarázat. (Tom Jones koncerten tapasztaltam egyedül ilyesmit, na de azért ő pár évecskével öregebb a tankoknál.)

Persze két és fél órába sem férhet bele minden, pár (szerintem) alap szám is kimaradt, de nem fanyalgok tovább, főleg mert igazi okom nem is lehet rá.

A tankok jöttek, játszottak és taroltak. Boldog születésnapot Tankcsapda!

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

A hangya és a tankok: Tankcsapda a VOLT-on A sátrunk előtt reggel egy hangya igyekezett egyenes vonalban a járda felé. Aztán ott elkanyarodott. Csak a vak nem látta, hogy az esti Tankcsapdára megy a nagyszínpadhoz, hogy jó helye legyen. Ez az ő története. A hangya sokat hallott már a Tankcsa...
Három újabb név a FeZenre: Finntroll, DevilDriver, Tankcsapda IDÉN MEGŐRÜLSZ! – csábítóan szól a 2016-os FEZEN fesztivál jelmondata, és be kell vallani, mi is hasonló élményekben reménykedtünk. A tavalyi nézőcsúcs után a fesztivál története legnagyobb húzására készül: az eddigi kétarcúságot ügyesen megtartva ké...
It’s only rock’n’roll (Primal Scream a Szigeten) A Primal Scream kapcsán gyakran szokás a legendás/kultikus/fontos/stb. kifejezéseket használni, ami nem meglepő, tekintve, hogy az elmúlt két évtized egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb bandájáról van szó. A hajdani Jesus And Mary Chain-dobos Bob...