Felkészül, rápihen

Az ember lánya nem tud eléggé öreg lenni ahhoz, hogy ne hallgassa meg anyukája menetrend szerinti aggódását az elkövetkező szigettel kapcsolatban. Most épp a sertések és az ő influenzájuk van soron. Mert nem elég, hogy az ember lánya meglett anyuka létére már megint tininek képzeli magát egy héten át, de még kölykét is veszélynek teszi ki, akit galádul, előre megfontolt szándékkal fesztivál rajongónak nevelt.

Még egy nap és kezdődik a fesztivál, én pedig nem is tudom, hogy siránkozzak az idei programok felett – mint az oly divatos -, vagy hirdessem a sziget mindenek felett álló kiválóságát?

A kérdést megválaszolására időt kérek, mondjuk egy hetet. Jövő vasárnap már tudni fogom.

Addig is nézzük, mi az amire én készülök:

Idén a színpadok – többé, kevésbé – hidegen hagynak. Persze mindegyiken van program, amibe belenézek majd, de igazán egyik sem érdekel. Bizony még a Quimby és Kispál sem, a magyarok közül. Látom őket elégszer. A nagyszínpad pedig idén nekem nem kedvenceimet hozza. Valljuk be, ahogy múlnak az évek – felettem – az egyre kevésbé várható.

De ez lesz az év, ahol végre időt szánok az egyéb programokra. Nagy elvárásaim vannak az idén először a szigetre látogató múzeumokkal szemben, feltett szándékom, hogy már szerdán elkészítem a saját, Robert Capa fotójával díszített pólómat.

Biztosra ígérhetem, hogy majd minden este fellelhető leszek a hungarikum faluban, amint épp bort (fröccsöt), vagy pálinkát vételezek. Rémálmaimban még a lakodalmas programokon is résztveszek.

Egy átmulatott éjszaka után felfrissülést remélek a jógától és feltett szándékom, hogy megtanulok brazilul szambázni, hastáncot táncolni egyiptomi módra, hórában is végre jó leszek  és a thai-chi foglalkozást sem akarom kihagyni. Csend, zöld gyep, varázslatos mozdulatok, mi más kellene egy nyüzsgős est előkészítéseként?

Amikor megjelentek az első hírek az idei szigetről csalódott voltam. Úgy éreztem, hogy ez a sziget már nem nekem szól. Most, amikor átnézem műsorfüzetem, akkor elbizonytalanodom: lehet, hogy az egyik legizgalmasabb szigetem előtt állok?
Egy sziget, amikor a nagy programok nem – igazán – érdekelnek.
Egy sziget, mikor jut időm a részletekre, a finomságokra.
Egy hét és kiderül.

Várom.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ha túléltük az szerdát: A második nap a Szigeten Ha túléltük az első napot, és valahol aludtunk néhány órát, akár sátorban, akár otthon, a puha ágyban, már indulhatunk is vissza a Hajógyári szigetre, hogy újra belevessük magunkat a porfelhőbe, és a zenei kavalkádba. Mi várható csütörtökön? A mai n...
Alternatívák a Szigeten: Calexico Sorozatunkban megpróbálunk az ínyencek kedvére tenni és olyan előadókat bemutatni, akik nem feltétlenül tűnnek egyértelmű választásnak, ettől függetlenül rendkívül fontosak és érdekesek. Az egyik legkülönlegesebb csemegét rögtön az első nap tartogatj...
Vámpírok bálja (Plészbu a Szigeten) Ha már az Every You Every Me Sziget himnusz lett pár éve, nyilvánvaló, hogy a Placebo-nak a Nagyszínpadon a helye. Nekem meg az első sorban. Lett volna, ha nem pogózom ki magam 4 szám után. De annyira jó érzés az, amikor facsarod magadból a vizet és ...