Felkészül, rápihen

Az ember lánya nem tud eléggé öreg lenni ahhoz, hogy ne hallgassa meg anyukája menetrend szerinti aggódását az elkövetkező szigettel kapcsolatban. Most épp a sertések és az ő influenzájuk van soron. Mert nem elég, hogy az ember lánya meglett anyuka létére már megint tininek képzeli magát egy héten át, de még kölykét is veszélynek teszi ki, akit galádul, előre megfontolt szándékkal fesztivál rajongónak nevelt.

Még egy nap és kezdődik a fesztivál, én pedig nem is tudom, hogy siránkozzak az idei programok felett – mint az oly divatos -, vagy hirdessem a sziget mindenek felett álló kiválóságát?

A kérdést megválaszolására időt kérek, mondjuk egy hetet. Jövő vasárnap már tudni fogom.

Addig is nézzük, mi az amire én készülök:

Idén a színpadok – többé, kevésbé – hidegen hagynak. Persze mindegyiken van program, amibe belenézek majd, de igazán egyik sem érdekel. Bizony még a Quimby és Kispál sem, a magyarok közül. Látom őket elégszer. A nagyszínpad pedig idén nekem nem kedvenceimet hozza. Valljuk be, ahogy múlnak az évek – felettem – az egyre kevésbé várható.

De ez lesz az év, ahol végre időt szánok az egyéb programokra. Nagy elvárásaim vannak az idén először a szigetre látogató múzeumokkal szemben, feltett szándékom, hogy már szerdán elkészítem a saját, Robert Capa fotójával díszített pólómat.

Biztosra ígérhetem, hogy majd minden este fellelhető leszek a hungarikum faluban, amint épp bort (fröccsöt), vagy pálinkát vételezek. Rémálmaimban még a lakodalmas programokon is résztveszek.

Egy átmulatott éjszaka után felfrissülést remélek a jógától és feltett szándékom, hogy megtanulok brazilul szambázni, hastáncot táncolni egyiptomi módra, hórában is végre jó leszek  és a thai-chi foglalkozást sem akarom kihagyni. Csend, zöld gyep, varázslatos mozdulatok, mi más kellene egy nyüzsgős est előkészítéseként?

Amikor megjelentek az első hírek az idei szigetről csalódott voltam. Úgy éreztem, hogy ez a sziget már nem nekem szól. Most, amikor átnézem műsorfüzetem, akkor elbizonytalanodom: lehet, hogy az egyik legizgalmasabb szigetem előtt állok?
Egy sziget, amikor a nagy programok nem – igazán – érdekelnek.
Egy sziget, mikor jut időm a részletekre, a finomságokra.
Egy hét és kiderül.

Várom.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hihetetlen, de nem: Woven Hand + Muzsikás a Szigeten Tegnap a Szigeten végre sikerült berúgnom, ittam fényt is, érdekes emberekkel találkoztam, meg még ilyesmi, csupa hihetetlen dolog. Mind közül a leghihetetlenebb, hogy minden előzetes tapasztalat, elvárás és egyebek ellenére a Woven Hand és a Muzsiká...
Tankcsapda nap a Szigeten: nem csak Tankcsapdásoknak! Az, hogy a Sziget fesztivál mínusz egyedik napja a Tankcsapda húsz éves jubileuma körül forog, már elég régóta közismert. Na de mit is jelent ez? Egész este Lukácsék játszanak, aztán este 11-kor vége a koncertnek, és mehet mindenki haza? Hát nem! Szá...
Füst a szemében Az örök vadászmezőkre költözött ő, akinek füst volt a szemében. A dal nélküle már sosem lesz ugyanaz. Tőle tanultuk milyen a világ. A dalai voltak a tükrök, mutatták milyen országban élünk. Nem mondhatja senki, hogy mindent tud a mögöttünk lévő éve...