Szerintem Sound – Negyedik nap

Moby, Röyksopp, Irie Maffia: mind itt voltak, és nagyot alkottak. Mi pedig szintén ott voltunk, hogy itt alkossunk nektek, képpel, síppal, dobbal, betűvel eszkábálva fesztet a monitorra. A következőkben a Balaton Sound utolsó napjának részleteit találod.

A hétfőre kivett szabadság jegyében vasárnap délutánunkat törzshelyünkké avanzsált éttermünkben, a Lugasban kezdtük, ahol elfogyasztva rántott sajtos, hekkes, sült húsos reggelinket, megint csak beleestünk a színek varázsába. Alapul ehhez a jégkása rettentően természetellenes, de annál finomabb ananászos és epres kavalkádja szolgáltatott, amihez némi vodkát is kértünk, csak úgy szolidan, komótosan, nem sietünk sehová jelleggel. Egy biztos programban állapodtunk meg, a Nagyszínpadon 6-tól játszó Irie Maffia dzsemborijában, de kettő óra lévén, gondoltuk még előtte máshová is betérünk. Ki se mondd: a színszörny másképp konspirált, jeges karmait mélyesztve májunkba, egészen fél hatig szabdalt, mikor magunk felvidítását követően gyorsnak semmiképpen sem mondható sebességgel elindultunk felderíteni a terepet.

Menetünk egészen a Nagyszínpadig, szívünk ott is pontosabban a Heineken fotelekig húzott, ahol, mint annyi nyúzott, terültünk szét. Hat óra tíz, semmi. Hat óra húsz, semmi. Hat harminc, mire egy bennfentes hirtelenjében megszórt minket az információval, hogy hétig kéretik várni, Irie Maffia akkor kezd. Zsörtölődésünket gyorsan megbundáztuk egy sörrel, miközben az újabb információ dömpingben azt is megtudtuk, hogy e késést a Röyksopp generálta, mert derogálna napfényben a színpadra lépés. Valóban, a helyükben én is sötétet kértem volna, sőt, egyből a napot vetetném le, hogy másnak se süssön e percben. De mivel zenéjükért – eleddig cédén – megvadul(t)unk, naná, hogy elnézzük nekik.

Annak rendje, s módja szerint érkezett hétkor a csúsztatott Irie, akik számunkra éppen ezt a kanapén elnyúlós, lábbal ütemet verős, becsukott szemmel hallgatós életérzést közvetítették, tudjátok, mint amit a mesterien megmunkált Sound promóciós fotókon, és a felvezető klipben láthattunk, csupán egy pincsivel voltunk hiányban. S éppen így volt tökéletes. Hiszen az Irie Maffia zenéjében éppen ezt szeretjük, hogy ha tombolós buliként fogjuk fel a dolgot, akkor is üt, s ha az előbb említett módját választjuk a mókának, akkor sem csalódik az ember.

No de Röyksopp-ot nem láthatunk minden héten és fesztiválon, így lassan leragadt szemünkből kitöröltük a csipa csíráját, hogy élénken követhessük az eseményeket. Az átállást követően, s a napot lerángatva az égről, már érkezett is a norvég csapat, amire hirtelenjében megnőtt a Nagyszínpad előtti zsizsegő rész, majd sáskajárás-szerűen, droidként futva, trappolva áramlottak az arcok a fesztivál minden pontjáról. Ez természetesen akkor derült ki számunkra, mikor az Esclin Syndo koncertjére pillantottunk, ahol a korlát előtt két méterrel táncoló két enervált leányzót találtunk, akiket nyolc pasi nézett hátulról. Az egyébként első hallásra nem is olyan szörnyű koncert valószínűleg sokkal nagyobb nézőszámot ért volna el, ha 1. csak ők az egyedüliek a fesztivál zárónapján, vagy 2., s mi reálisabb: nem a Röyksopp-pal kerülnek egy sávba. S mindez egy éppen ide illő frappáns lezárást érne, de nem.

Mivel minket is leginkább a mindenkit érdeklő Nagyszínpados koncert izgatott, ezért visszatértünk eredeti állásainkba – üléseinket már régen a múltban felejtve. Mivel a bömböltetett autórádió-hangzás szerű hangosítás szörnyű volt, ahogyan az ezt követő Moby-n sem volt másként; a koncert a kijelzők mögött állók kivételével élvezhető volt ugyan, csak hallható nem igazán. Pedig erre készültünk. Sokat se markoltunk, mégis keveset fogtunk fel a dologból. Ellenben amit igen, az tökéletesnek tekinthető. Az egytől egyig, zeneileg magas szinten képzett zenekari tagok játékában nem volt hiba, talán csak a zörejek zavarhatták a cédéjükön nevelkedett közönséget. Mégis minden technikai – valószínűleg szabálybetartás, és nem – hiba ellenére jó kis koncertet kaptunk, ami nagyon rövidre sikeredett, feltehetően a csendrendelet, és a „bele nem piszkítás Moby set list-jébe” címmel.

Akármihez is mérten, de a norvégok sietve távoztak, mi meg egy fél órás áthangolásra készültünk fel, ekkor már egyre beljebb kúszva a sűrűjébe, hogy a cudar cúgot megtréfáljuk. Tervünk nem is bizonyult rossznak, csupán az idővel számoltuk kissé el magunkat. Moby majdnem egészen pontosan 11-kor csapott a húrok közé, és táncoltatta meg a nagyérdeműt, minket is egy csapásra magával rántva. A taktikánk a folyamatos táncolás, és helyváltoztatás volt, ami alatt az is bőséggel kiderült, hogy nem csak a hátsó kivetítő mögött, tehát eléggé távol a színpadtól, de még az első sorokban is kissé emelt hangerővel simán el tud társalogni az ember. Néhány jól ismert szám alatt megtárgyalható az este további medre, az anyacsavar gyártási folyamatának lépései, és még a ki hogyan jut haza mókája is. És az otthonmaradtaknak mit mondanék? Dobáljatok kővel, de Moby kihagyható, viszont ha éppen egy idősávba esik a Prosecturával, ne legyetek restek erre is ellátogatni, mert hatalmas élmény. A zene mellett pedig a látvány sem utolsó: Kraftwerk-en is rengetegen voltak, de hozzávetőleges saccolással a sokak szerint már kissé kiöregedett Moby még erre is rá tudott verni egy kört.A még sokáig melegen tartó Moby-élményt követően mindenképpen valami üdítőre volt szükségünk, amit el-elcsípett zörejekből kanalaztunk össze a mínusz tízzel csoszogó tömegben. Szeretett T-teraszunkon már oly sok jóba csúsztuk bele, hogy nem volt kérdéses az sem, tetszeni fog-e Karamelo Santo muzsikája, akik a 2000-es Manu Chao turnén is részt vettek. További lődörgésünk még több színpad elé, ember mellé sodort, élményt, alkoholt, örömöt és néhol bosszankodást okozva.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ajánló: Első nap a Balaton Sound-on Igen, a tavalyiból kiindulva érdemes az első napra is eljönni! Nincs még 100% teltház, de a hangulat mégis kiváló. Fel lehet fedezni a színpadokat, nem kell helyet keresni a parton leüléshez, nincs akkora sor a büfénél ha tintahalkarikákat ennél. A l...
Szerintem Sound – Második nap A Balaton Sound pénteki napja az undorító, legszívesebben sátorfaszedős, hazamenős idő mellett igazi meglepetésekkel szolgált. A programfüzetben buzgón karikáztuk a Barabás Lőrinc Eklektric, a Carbonfools, a Guru’s Jazzmatazz, és a Kraftwerk neveit, ...
Beszámoló: Balaton Sound, 4. nap Az utolsó napot a Nagyszínpadon kezdtük Röyksopp-pal, aztán később átmentünk a már-már törzshelyünknek számító a sátorba a Minus Showcase-re, ahol Richie Hawtin és kollegái zenéire tomboltunk. Méltó befejezése volt a fesztiválnak! Talán ezen a napo...