Latin lakodalmas Zamárdiban: az Ozomatli a Balaton Soundon

A Balaton Sound második napján kevésbé szerencsés időjárás mellett, de legalább már nem zuhogó esőben lépett fel az amerikai Ozomatli Heineken Nagyszínpadon. A kezdeti lanyha érdeklődést hamar feledtették a ritmusok, aminek köszönhetően hamar odataláltak az emberek a nézőtérre. Kár, hogy egy klasszikus fesztiválkoncerten kívűl semmi extrát nem kaptak.

(Disclaimer: a szerző a koncert egy részét egy interjú miatt kihagyta.)

Az Ozomatliról azt érdemes tudni, hogy Los Angelesből jönnek, sokan vannak, túl vannak rengeteg tagcserén (az első lemez környékén ott volt még a Jurassic 5 néhány tagja is a környéken), és rengeteg stílust ötvöznek zenéjükben, amire a legjobb (és esetünkben nem az itthon megszokott pejoratív) jelző a “latin lakodalmas”. A megelőző beharangozóban azt írtam, hogy az övék lesz a nyár koncertje, mert így is gondoltam. Sajnos nem volt igazam.

De miért is? Hiszen volt itt minden, latin ritmusok, ugráló közönség, a nézőtérre bemászó zenekar (a koncert végén egy dalt legalább a nézőtérről játszottak végig, kár, hogy nem lehetett hallani, mert a hangosítást már nem vitték utánuk), valami mégis hiányzott. Pedig a színpadon álló zenészek nyilvánvalóan értenek ahhoz, amit csinálnak, és élvezik is. De talán a Balaton Sound-tól nem megszokott időjárás, talán az ennek “köszönhető” fesztiválhangulat-hiány nyomta rá a bélyegét a koncertre, nem tudom. De valami nem klappolt, az biztos.

A fellépés azon része, amit láttam, profi volt. Egész jól szólt (leszámítva a kötelező beállításokat, amikre valahogy mindig az első dal alatt kerül sor), az a párezer ember, aki ott volt, lelkes volt, örült annak, hogy ott lehet, és az Ozomatli zenéjére bulizhat. Bár nagy részük valószínűleg sosem hallott róluk, sosem találkozott a “Super Bowl Sundae” című klasszikussal még az első lemezről (hogy a többiről már ne is beszéljek). Persze egy fesztiválon ez nem is lehet alapkövetelmény, de ha úgy látszik, az kell egy jó Ozomatli koncerthez, hogy olyanok legyenek többségben a közönség soraiban, akik ismerik is a fellépő zenekar munkásságát. És ez most nem volt így.

Mindettől függetlenül jó koncertet láthatott a nagyérdemű, bár a színpadválasztást kicsit hibásnak éreztem: a T-Mobile teraszon sokkal jobb bulit – és teltházas – bulit csinálhattak volna, mint amit a Heineken Nagyszínpadon mutattak az ott foghíjasnak számító tömeg előtt. Kiváncsi volnék egy önálló Ozomatli koncertre is, amit nem egy fesztiválon adnak, hogy ott mire képesek. Mert biztosan többre, mint múlt pénteken.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szombat a Balaton Soundon A tavalyi év magyar fesztiválpiacán egyértelműen az élre lépett tojáshéjas fenekű másodévesként a Balaton Sound. Egyszerűen annyival jobb volt az esetleges versenytársaknál, hogy összemérni is nehéz lett volna. Ezt a szintet megtartani sem lesz könny...
kraftwerk @ balaton sound, 09-07-10 Mind robotok vagyunk. Én legalábbis biztosan. Nem azért, mert kockára fagytam a júliusi balatoni kánikulában (mennyi lehetett tegnap este? 16 fok?), s ennek köszönhetően csak mechanikus mozgásokra voltam képes, s hál istennek nem is azért, mert valam...
Szerintem Sound – Második nap A Balaton Sound pénteki napja az undorító, legszívesebben sátorfaszedős, hazamenős idő mellett igazi meglepetésekkel szolgált. A programfüzetben buzgón karikáztuk a Barabás Lőrinc Eklektric, a Carbonfools, a Guru’s Jazzmatazz, és a Kraftwerk neveit, ...