Akiknek az eső sem számít: a PASO a Zöld Pardonban

A két nagy nyáreleji fesztivál között sem állt meg az ska-élet Budapesten, hiszen a Goldmann György tér déli részén (amit mások úgy ismernek, hogy Zöld Pardon) nem más lépett fel, mint a Pannonia Allstars Ska Orchestra. Akiket – és lelkes közönségüket – még az sem tántorított vissza, hogy az idei “nyár” szokásos időjárása fogadta őket, széllel, esővel, nádihegedűvel.

A Pannonia Allstars Ska Orchestra (és a Zöld Pardon) törzsközönségét viszont nem olyan fából faragták, hogy némi eső eltántorítsa őket egy jó koncerttől – főleg, hogy a korábbi napok monszunjához képest tényleg csak alig szemerkélt valami. Nem olyan papírkutyák, mint mi voltunk, akik egy napernyő védő szárnyai alatt hallgattuk végig PASO-ék műsorát. Pedig, ha nem esett volna, akár még mi is bent csápoltunk volna az első néhány sor valamelyikében, olyan jó hangulatot teremtettek a színpadon álló zenészek.

Restellem bevallani, de ez volt életem első Pannonia Allstars Ska Orchestra koncertje, de arra már rájöttem, hogy ez hiba volt. Azért is, mert nagyon jó csajok vannak a PASO koncertjein, de azt is nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Pannonia Allstars Ska Orchestra kiváló koncertet rakott össze eme hűvös hétfői estére (nem kéne már szólni valakinek, hogy nyár van?). Meg sem kísérlem felsorolni, hogy milyen dalok hangoztak el, mivel egyrészt nem ismerem ilyen mélyen a PASO munkásságát, de már csak azért sem, mert teljesen mindegy volt: jól szóltak, és jó hangulatot kreáltak, a közönség szemmel láthatóan és füllel hallhatóan ismerte a dalokat, azokat a szövegeket, amiket tudtak, a zenekarral énekeltek.

A bő egy órás koncertet ráadásul nem is egy, hanem rögtön három ráadással zárták a srácok, így aztán senkinek sem lehetett oka panaszra a nézők közül. Azoknak pedig főleg nem, akik ottmaradtak még bulizni a ZP-ben, hiszen hamisítatlan Zöld Pardon-zenékre táncolhatott a publikum. Hogy ez jót vagy rosszat jelent, mindenki döntse el maga saját értékítélete szerint. Akik ott voltak, azok jól szórakoztak.