Szerintem Sound – Harmadik nap

Ahogy már tegnap megállapítottuk, a Sound halott esőben. Ellenben ha süt a nap, több se kell, csak egy csepp fény, és már mindenki vetkőzik, megőrül,vél, és éltet. A lányok egy szál semmi divatbemutatóban gondolkodnak, a fiúk a csajozós énüket rángatják elő, s már indulhat is a buli.

A harmadik napnak már jóval nagyobb lelkesedéssel kezdtünk neki, mint az eső áztatta másodiknak. Az alapkellékként felöltött fürdőruha végül is nem lett Balatonban áztatva, helyette vodkásával és rántott sajttal kezdtük a napot a fesztivál területén kívül eső Lugas étteremben. Az egészen megfizethető Sound menü negyede már kipróbálásra került, a melegétel-utalvány beválthatósága pedig még intenzívebb törzsevésre szólít minden délben.

Teli hassal, és némi vodkásával a szervezetben, átlapoztuk a belső menüt is. Azt mondja, Eskorzo a Nagyszínpadon. Némi utána olvasást követően kis csapatunk úgy döntött, hogy a grenadai ska zenekar ütemeit nem hagyhatjuk ki, pláne úgy, hogy ebben a sávban éppen nem ütközik más kihagyhatatlannal. Választásunk végül tökéletesnek bizonyult. Mire elértük a nagy gyepet, már javában folyt a latinos vonulat, aminél elsőként az éles váltásokra lettünk figyelmesek. A már említett
ska erőteljesen keveredett a rock’n’roll-lal, hogy az egészet egy lassú betéttel öntsék nyakon, kétségekben hagyva az avatatlan füleket a dolog stílusát illetően.

A visszatapsolt Eskorzo számot már nem volt időnk meghallgatni – pedig igen jónak ígérkezett, – mert a T-teraszon már várt ránk a Kyoto Jazz Massive muzsikája, ami egy gyors cserét követően az 5-ös kezdés helyett későbbre csúsztunk. Ezt azért sem bántuk, mert 5-kor még javában folyt a vodkása a Lugasban, amit nehéz szívvel hagytunk volna ott oly hirtelen. Pedig mily kár is lett volna ebben a
felállásban: lemaradva a lágy jazz ütemeiről.

A Goulasch Exotica koncertjét csak hírből hallottuk, de a „népies ******, ahol a csaj fennhangon üvölt, tangóharmonika kíséretében” mondat után úgy gondoltuk, hogy talán mégsem most ismerkedünk meg a magyar folklór gyöngyszemeivel – ami akár jó is lehet, – helyette inkább a Brains ütemeire pörgünk a nagyszínpadnál. Az általunk néhány számra elkapott Agyak igazi pörgős, zenei
stílusdömpinggel mozgatták meg tagjainkat. A fiúk nem vicceltek: a drum&bass-től a hip-hop-ig, a dancehalltól a rockig, illetőleg a raggától a folkig mindent felsorakoztattak, hogy mindenki megtalálja a kedvencét, amit befejezésként egy ütős metálnak nem nevezhető, de erősen arra hajazó számmal zártak.       

A Brains-re való tombolást követően sietősre vettük a figurát a melegedők, és itatók irányába, eszerint először a Borfaluban kötöttünk ki, ahol jófajta nedűk közül válogattunk, majd a PestiEst kínálatába hallgattunk bele, ahol Black Cherry tolta számunkra megfoghatatlan zenéjét, minek meghatározásában sokat nem segített a nagysátor mellett ülés, és az Orbital paralel hangzása. Az összkép viszont nem volt annyira szörnyű: kemény alapokon nyugvó húrtépést kaptunk.


Nem hagyhattuk ennyiben, az egyiket hallani akartuk a maga valójában, s mivel egy külső információ szerint az ember nem halhat meg anélkül, hogy egy Orbital koncertet ne hallgatna végig, megpróbálkoztunk becsatlakozni a tutiba. Az eddigi kemény alap még jobban megrengette belső szerveinket a színpad felé közeledve, ahol legalább már nem fáztunk a tomboló embertömeg hőjét
élvezve, de azt egybehangzóan konstatáltuk – már ha lehet így -, hogy bizony jöhetett volna a kaszás az Orbital 
előtt is. Hogy a jó időben tobzódva elüssük az időt, azon kezdtünk el gondolkodni, vajon a két ürgének azért világít a szemüvege, mert az dizájnos, vagy azért, hogy lássák a billentyűket? Majd miután ezt a költői kérdést átrágtuk, memóriajátékkal ütöttük el az időt. Ki tud többet megjegyezni a felvillanó képekből? Volt ott akasztott ember, gomba, kéz, és hangsáv is persze, no de az nem ért, túl egyszerű, és túl hosszan mutatott dolog volt. Felmelegedtünk, szórakoztunk, elindultunk.


Szerencsénkre megkeveredett a T-terasz műsora teljes mértékben, így éppen Rodney Hunter és kis csapata zenéjére sikerült befutnunk, ami az este másik nagy meglepetése volt számunkra. „Az osztrák G-Stone elektroiskolaegyik legismertebb lounge-művésze”, ahogyan azt az Est különszámunk is állítja,
fergeteges partyt adott, ami akkor indult be igazán, mikor elszállt a hangosítás, majd a fénytechnika is. A közönség tombolásba kezdett, a dobos pedig egy laza impróba, ami hatalmas sikert aratott. A hangulatot fokozandó a billentyűs is beállt verni a taktust, ekkor kerülhettünk csak igazán euforikus
állapotba. Hosszabb jövés-menést, technikai intézkedést követően végeredményben sikerült visszaállítani a rendet, hogy a fiúk tiszteletüket tehessék a pop királya, Michael Jackson előtt. A kissé távolról már akár eredetinek is hangzó Thriller úgy megtáncoltatta a közönséget, hogy legszívesebben el sem engedtük volna őket a színpadról, egészen a Röyksopp és a Moby koncertig. A tán mindenüket Rodney-ért adó lányokat szépen lassan a backstage-be kérték, majd befejeződött ez a koncert is. A hangulat talán éppen a technikai hibának köszönhetően hágott ily magaslatokba, amit profizmusukkal egy pillanat tétlenség nélkül hidaltak át.

A Groove Armada-ra történő áthangolást már nem vártuk meg, mivel elmaradt, így a
melegedőnek kijelölt PestiEst felé vettük az irányt, ahol teltházas koncertet
adott a csapat. Némi sör és Long Island elfogyasztását követően a Heineken
Parti Arénában kötöttünk ki, ahol táncoltunk is, meg nem is, fáztunk is, meg
nem is. A számunkra koncepció nélkülinek tűnő zenei kavalkádból lassacskán
kimenekültünk, hogy valami értelmeset találjunk az estében. Elindultunk Erick
Morillo felé, no, nem itt találtuk meg, az egyszer biztos.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szerintem Sound – Az első nap Striguláztunk, visszaszámláltunk, és végre itt vagyunk. A tegnapi nappal kezdetét vette a 3. Balaton Sound fesztivál Zamárdiban, ahol az elektronikus zene, a jazz, a techno, house és a chill legjobbjaival találkozhatunk.  Fesztblog különítményünk c...
Mi, merre, hogyan? Pénteki ajánló a Balaton Soundra Aki a pénteket Zamárdiban tölti, annak valószínűleg nagyon jó lesz. Zenei téren biztosan. Amennyiben az időjárás is a kegyeibe fogadja a fesztivált, és még párkapcsolati vonalon is pozitív lesz a mérleg, akkor tényleg az egyik legjobb napnak ígérkezi...
Szombat a Balaton Soundon A tavalyi év magyar fesztiválpiacán egyértelműen az élre lépett tojáshéjas fenekű másodévesként a Balaton Sound. Egyszerűen annyival jobb volt az esetleges versenytársaknál, hogy összemérni is nehéz lett volna. Ezt a szintet megtartani sem lesz könny...