Szerintem Sound – Második nap

A Balaton Sound pénteki napja az undorító, legszívesebben sátorfaszedős, hazamenős idő mellett igazi meglepetésekkel szolgált. A programfüzetben buzgón karikáztuk a Barabás Lőrinc Eklektric, a Carbonfools, a Guru’s Jazzmatazz, és a Kraftwerk neveit, mégis olyan csodákba futhattunk még bele, amit mi sem
gondoltunk előre. 

A fesztivál második napján kis
sátras csapatunk az eső pötyögésére, és a hihetetlen csendre ébredt. A cián-szerű
égzengés, a mocskosul szitáló eső, és a néhol sarassá dagasztott táj nem kecsegtetett
túl sok jóval, amit a tízkor beiktatott hideg zuhany sem enyhített. Talán ezt
hívják kriptahangulatnak… Biztosan. Mindenki a hazamenésen törte fejét, hol
kimondva, hol mélyen elásva magában a gondolat csíráját is, reménykedve a jobb
idő eljövetelében. Egy nyugtató ebédet, és egy meleg teát követően kezdtünk
némileg helyrerázódni, de a fesztivál területét elnézve ez nem volt sokakra
elmondható. Mondjuk ki kerek perec: élhetetlen és legfőképp élvezhetetlen a Sound
esőben. Hiszen napközben program szinte semmi, a dium-disu megosztja a
közönséget, zárt helyet viszonylag keveset találunk, és különben is: egy
Balaton parti fesztivál strandolással egybekötve az igazi.

Kezdeti melankolikus hangulatunk
egy csapásra elszállt az ötkor kezdődő Barabás
Lőrinc Eklektric
zenéje hallatán, akik néhány ismert dallamot követően
valami teljesen újba kezdtek bele. A Jam, Strange Night és Day, Day, Day számok
óriási sikert arattak a teltházas T-terasz közönségénél. Az új lemezről viszont
még semmi információt nem árultak el, de az nem is kérdéses, hogy amint
megjelenik, nem leszünk restek bevásárolni belőle. A koncert végén a közönség
nem tágított, visszatapsolással újabb számot követelt a zenekartól, ami idő
hiányában elmaradt, el kellett kezdeni a Carbonfools-ra
való áthangolást. Fehér Balázsék sem várattak sokat magukra, rögtön a húrok
közé csaptak, megtáncoltatva a Barabást követően kissé megcsappant, tán le is
cserélődött, mégis igen lelkes közönséget.

Néhány számot követően úgy
gondoltuk, hogy söréhségünket, és újdonság iránti vágyunkat a PestiEst színpadnál
esedékes enyhíteni, ahol a Nostalgia 77
nevű formációba ütköztünk bele, akik kellemes alapot szolgáltattak az imént
ismertetett célunkhoz. A hirtelen felindulásból megalkotott Sound felfedezettje
címet mindenképp ez a brit zenekar kapja, nem is kérdéses. A nagyzenekaros
felállások, nagybőgővel, szaxofonnal kiegészült jazz-sugárzók mindig is a
kedvencek közt szerepeltek.

A PestEst chilljét megint csak a T-terasz műsorával váltottuk fel, ahol a Guru’s
Jazzmatazz
fergeteges bulijába csöppentünk.  A Solar-ral kiegészült
jazzes, hip-hopos felállás, idén eddig még nem tapasztalt teltházas koncertet
adott a teraszon, ahol, ha akart, ha nem, de levegő helyett is füvet szívott az
ember, s ez nem csak hollandus szomszédaink termése volt. A Sound egyik leg-legjeként
várt Guru teljes mértékben beleillett elgondolásunkba, de a tömegben körbetekintve ezt mindenki így gondolta.

A jazzes hip-hop ütemeket búcsúztatva a Nagyszínpad felé fordultunk, ahol szinte mozdulni nem lehetett az elektro
nagyjai, a Kraftwerk-et váró tömegtől. Az első ütemet még ponyvák mögül, csupán sziluettek képében
követhettük, majd nyílt a függöny, láthatóvá vált a négy laptop-dj. Néhány
teljesen egyforma számot követően döntöttünk úgy, hogy a vadul rágózó,
rángatózó és fénycsöves mezőt áttörve inkább az egyik ismerős által
beharangozott Soreii&Poolek muzsikájába hallgatunk bele.

Az élmény felejthetetlen. Soreii&Poolak, vagy Poolak&Soreii, mert ezt még maguk sem tudták eldönteni, óriási show-t adott a Nagyszínpad zenéje elől menekülő tömegnek. A gyaloglástól sör áztatta testünk
előbb székekre tettük le, ahol nagyjából két perc alatt megállapítottuk, hogy
ez – mármint az ajánlás alapján választott zene – mégsem olyan jó választás. Eztán
jött csak a veleje, az „Ez így nem mehet tovább” című szám, ahol különböző Rocky
és Oroszlánkirály betéteket követően közelebbről is meg szerettük volna nézni a
bandát. Igazán kár lett volna kihagyni – már így gondolom. Közelebb érve
először semmit sem láttunk a felénk repülő gumizsiráfok, teknősök, birkák és a
rettenthetetlen zöldek záporától, majd mire minden kéz elmarkolta a hozzá
legközelebb eső felfújtat, végre megcsillant a színpad, megpillantottuk a
zenekart, és „kellékeiket”. A pornó show-tól kezdve, az akrobata törpén át, a
maszkos szadóig mindent felvonultattak, közben a tangáról, a szexiségről, és
mindenki kurva anyjáról énekelve. Szépen lassan megállapítottuk, hogy a Bëlga fénykorában nem volt ennyire
őrült és elvetemült banda, mint amit itt a Soreii&Poolak
tagjai prezentáltak.

Az estét a második nap is az Unicum Bootleg Bárjában zártuk, ahol Nafta és Suefo szolgáltatta a talpalávalót.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Szerintem Sound – Az első nap Striguláztunk, visszaszámláltunk, és végre itt vagyunk. A tegnapi nappal kezdetét vette a 3. Balaton Sound fesztivál Zamárdiban, ahol az elektronikus zene, a jazz, a techno, house és a chill legjobbjaival találkozhatunk.  Fesztblog különítményünk c...
Les Touffes Krétiennes az A38-on Elképesztő erejű rézfúvósok, fanfárok, dobok, groove-ok, igazi vérbő francia lüktetés, jazz és underground hangzás, azaz szerelem első hallomásra! Nincs abban semmi meglepő, ha a Les Touffes Krétiennes zenekar tagjai ismerősnek tűnnek. Minden 2001-b...
Beszámoló: Balaton Sound, 3. nap A harmadik napot leginkább a Samsung Aréna környékén töltöttük. Erick Morillo hatalmasat alakított! Aztán az Unicum Bootleg Bárnál is komolyan folytak az események. Egy biztos, a hangulatra ott sem kellett panaszkodni! A szombati programok közül leg...