Szerintem Sound – Az első nap

Striguláztunk, visszaszámláltunk, és végre itt vagyunk. A tegnapi nappal kezdetét vette a 3. Balaton Sound fesztivál Zamárdiban, ahol az elektronikus zene, a jazz, a techno, house és a chill legjobbjaival találkozhatunk. 

Fesztblog különítményünk csütörtök
reggel 10-kor repülőrajtot vett a fővárosból, néhány kört megtéve az utolsó
kellékek beszerzéséig, hogy aztán a körgyűrűt elhagyva az M7-esen hasítson le a
Balaton partjára. Élő összeköttetésünk már előre jelezte, hogy a 40. km-nél
jobban járunk, ha a 7-es utat választjuk, a 10 km-es torlódást elkerülendő. A
dolgot kiviteleztük, és mindenkit megkerülve Zamárdiba értünk, ahol egy óriási,
„minden jegy elkelt” fesztiválhoz képest sehol senki. Nem kérdés, örültünk (is,
meg nem is).

A parti út járható volt, a részegek
és ittasak száma ekkor még a nullához konvergált, de már halomra jöttek szembe
a bikinik, meg a kopasz pincsis puncik lányok. Sátorhelyünk egy
gyors megoldással tavalyi posztját kapta, mondanom sem kell, hogy kerítés
mellett, fa árnyékában, ahogyan azt kell.

Letáboroztunk, felkerekedtünk,
irány a reál, pénztárcabarát árakért akár még sétálunk is egy keveset. Az
árokparton legalább felmértük a kínálatot: akadt itt magas, alacsony, mini,
hosszú, nagydarab és apró is, mind a legextravagánsabb ruháját kapva magára. De
ezt már megszoktuk, fesztiválon az őrület működik, szinte mindenben.

Első tervünk a Dub Pistols koncert volt, amit
árokparti ücsörgésünkkel, és a szőke ciklonba történő belefeledkezésünkkel már
a nyomtatást megelőzendő, húzhattuk is ki listánkról. A kerítés-mente tavaly
óta sem változott sokat, így szokásainkon sem kellett finomítanunk, alul
gurult, mi kellett, hogy ár alatt öblögessünk Nouvelle Vague előtt. A lágy ritmusokat már a Heineken kanapéin
eldőlve hallgattuk és néztük végig, ahonnan megint csak megállapíthattuk, hogy
kevesen vannak a feszten, a nagyszínpad előtti rész szinte kong, néhány törzsrajongót
és tizenéves mindenre ugráló lányt leszámítva. A Too drunk to fuck felrúgta
eddigi képünket, a nagyszínpad háromnegyedéig telt, de mindez csak a számnak, a
két énekesnő kihívó táncának, és a fotósárokban történő rohangálásának szólt. Az
emberhiányt leszámítva egy pörgősnek semmiképp sem nevezhető, de kanapén
elnyúlásra legalkalmasabb koncertet kaptunk, ami a Balatoni naplementével
igazán jól vegyült.

Ennyi elég volt az ücsörgésből,
az Underworld-re való áthangolást mi
is ráhangolódással kezdtük a sátorban, hogy a Trainspotting ütemeire
testileg-lelkileg felkészüljünk. Kissé késve érkeztünk a csordultig telt
színpadhoz, ahol már javában folyt a techno-tombolás. Az alapkellékek itt sem
hiányozhattak, mint a síp, a fényrúd, és az egy szál semmiben pompázó lányok. A
nagy durvulást, és agycsavarást kihagytuk a végén, helyette inkább átsétáltunk
a PestEst színpad PASO-jára, ahol a
banda valami fergeteges koncertet kevert, megtáncoltatva mindenkit a ska
ütemeire. A Demon Superior kezdetéig
még maradt egy kis időnk belehallgatni a TV2 Terasz zenéibe, ahol egy szolid
Michael Jackson emlék-félórába csúszhattunk bele, majd egy már előre
elkészített bazsalikomos-mozzarellás óriáspalacsintára alkudoztunk. Kitérőnk éppen
a Demon Superior utolsó 2-3 számáig tartott, ahol finom rá is éreztünk arra,
hogy ez talán nem is az a zene, amire mi vágyunk, így átsétáltunk az 1:00-re
kiírt, de késve kezdődött Parov Stelarra, akit Max The Sax kísért saxofonon. A
hangulat fergeteges volt, az énekesnő hiányát leszámítva a közönségnek talán
fel sem tűnt, hogy ez csupán dj set volt. Ahogy azt kell, a bakelitet időben
letették, és éles váltással átcsúsztunk a Mekka Events zenéibe, amit mi, de a
Parovra verbuválódott közönség nagy része sem hallgatott már meg. Az estét a d’n’b
ütemeivel zártuk, mely jófajta muzsikát az Unicum BootlegBar-ban kaptuk a radiocafé
deck attack-jének keretében. A zúzda reggelig folytatódott, de mi már ezt nem
vártuk meg, az alkohol elpárolgásának köszönhetően hirtelen felismert és minimum
libabőr formájában konstatált csípős hidegben, az irányt a sátor felé vettük,
hogy rápihenjünk a holnapra.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Akik nélkül nem lenne fesztivál: “bébiszitter”-interjú a... Az emberek nagy része csak annyit lát egy fesztiválból, hogy odamegy, szól a zene, és jól érzi magát. Ennél viszont sokkal többet jelent egy ilyen rendezvény, és nagyon sok embernek a munkája szükséges ahhoz, hogy a fesztiválozó ebből semmit se vegye...
Egy esős nap margójára: második nap Zamárdiban Folytatódik a Balaton Saga (bocs), hiszen az első napot nem más követi, mint a második. Itt már nem volt jó az időjárás, de legalább hideg is volt, de ez nem szegte kedvünket, hogy ezen a napon is egy hatalmasat bulizzunk. Pénteken az időjárás miatt...
Péntek a Balaton partján – Balaton Sound 09/07/10 A Balaton Sound pénteki napjára ajánlót írni olyan, mint halottnak a csók. Túl sok értelme nincs, hiszen a bérleteseken és az élelmes, napijegyüket jó előre megvásárlókon kívül már csak szerencsével juthat be bárki is Zamárdi üdülőterületére július 1...