volton innen, VOLT-on túl

Éleződő fesztiválszezon, fogyatkozó FOO-fighters csapat – csupán a keménymag maradt, kinek volt még „kedve” kicsengetni a VOLT-ra újabb kemény magyar forintokat. De hol ennyi a program és ennyi a nép? Ott sokért is jelen apuska. Hiszen több régi VOLT-ról ismerős arc (oda-vissza) nagyon hiányolta.

Szerda koraeste értünk Sopronba, pont mikor a Nagyszínpadon kezdett a Belga. Kintről hallgattuk, ahogy a „Mit parodizálsz?” című számukkal belecsapnak a lecsóba, mert megtelt minden parkoló, és kocsival csak a Lővér Kemping bejáratától távolabb tudtunk megállni. Így hatalmas pakkokkal kénytelen caplattunk hosszan, kiváltottuk lila szövetkarszalagunk, lopva átjutottunk az inkálos védővámon, és kerestünk egy délelőtti alvásokra is alkalmas földterületet, melyre felverhetjük álmainkat, sátrainkat.

Ahogy amatőr riporteri ambícióimat csillogtató alábbi két videó is tanúsítja, az egy nappal korábbi kapunyitás okán, ez nem is volt egyszerű:

Ahová lépek, sátor terem – videós túra a VOLT-kempingben
„Ez a legalja” – videós túra a VOLT-kempingben 2.

Órákon át kutakodtunk, más sátorhelyéből kicsit elcsaltunk, szűkebbre mértük a sajátunk, a kerítésen részint kilógtunk, több négyzetmétert kigyomláltunk, de megérte. Árnyékos részen, hangfaltól és Toi-Toitól tisztes távol letáboroztunk.

A pécsi 30Y, a magyarul sűrűn köszöngető skót Franz Ferdinand, és a száz éve üzembiztos hangszínét hozó HS7 fellépését már javarészt láttuk. Néhány sláger erejéig A Kutya Vacsoráját megkóstoltuk, és a celeb Pataki Attila szinti-rock Edda Művére is rásandítottunk – sokkoló volt! Ahogy felismertük magunkban mélyen elnyomott állatot! Fikázni akartunk, azt eget verő danolászás lett belőle. Bár sejtettük, hogy lesz dal, ami ismerős lesz, de hogy mennyire távolról, azt a közönségen láttuk. Hogy is mondta alkalmi szócsövünk, Attis? „Minden nőt nem lehet elérni, de törekedni kell rá.” Hát tudod, ki törekedjen ott! A magam részéről inkább maradtam válogatós.

Ahogy több Volt fesztivált megélt cimborám is, akire ráakaszkodott egy közepesen jó, de teljesen részeg női egyed Eddáról kifelé jövet. Hátulról belecsimpaszkodott. Átölelte, és nem engedte elmenni. Fesztivál-ziccer! Bezzeg ő? Ááá, volt tartása. Avagy válogatós fasznak kutyában a helye? A kislány kapaszkodó ujjait szikla testéről egyesével lefejtette, majd áthagyományozta olyasvalakire, aki egy sátorban alkohol-ízű bájait reggelig becsülgette.

Egyébként minden reggelt a rutinos fesztivál-rókák kincset érő tapasztalatait figyelembe véve indítottunk. A nedves törlőkendő üdít, frissít és instant higiéniai csodákra képes, a májkrém, löncshús, tartós kenyér kombó kiszolgálja a szilárd tápanyag-szükségleteinket, a csapolt Szőke Ciklon (280 Ft / 4 dl) vagy Soproni Ászok (350 Ft / 5 dl) pedig garancia a másnaposság ellen.

Jut eszembe, taktikailag remek manővernek bizonyult barátilag és érdeklődve közeledni a csaposokhoz, mert úgy jó eséllyel töltöttek az űrmérték-vonal fölé, ha már mi nem vittünk magunkkal hamis gravírozással ellátott 7-8 decis fémbögrét, mint ketten, akik mindig skótszoknyások.

Csütörtök délután fél háromkor már Kőhalmi Zoli fellépését próbáltuk meghallgatni, ha nem folyt volna a tűző napra a tömeg vége, és ha nem jöttünk volna rá, hogy dumagyáros ugyanazokkal a poén klisékkel operál fesztről-fesztre.

Átsétáltunk hát a Bakács Tibor, Wahorn András és Para-Kovács Imre „Hülye vagy?!” című show-műsorára, ahol azok olyan összefüggéstelenül beszéltek és indulatoskodtak, mintha csak egymás közt lennének egy kocsmában, a közönség meg a seggében. Három öreg alkoholista semmitmondó elmélkedése, szánalmas volt, na.

Sajnos a Cool Head Clannak minőségben ezt még alig sikerült túlszárnyalni. Az énekes borzasztóan nagy teste, mint központi téma, és a feldolgozott Kossuth-nóta kevés volt az érdekességhez.

A Méhek sajátos hangolása is csak kicsit volt szórakoztató. Ekképp hamar a Vad Fruttik pattogós ütemeire roptuk a VIP-terasz árnyékában, de hát az összes alternatíva közül magasan ez volt a legjobb.

Hogy aztán a már fölkonfjában is hamis Kaukázust úgy kihagyjuk, mint a sicc.

Ha már úgyis eleredt az eső. Egyszerűen nem bírta a fesztivál területe fölött való állandó körözést a sok felhő, így a kényelmesebb partiarcokat a nagyszínpadtól odébb fedett helyre terelte, így jutottunk mi pl. el Fish!re, mely valami hihetetlen lendülettel, meglepően hatalmas rock’n’rollt csiholt.

Sár ellen gumicsizma! A várhatóan beköszönt nedves állapotok közepette rendkívül praktikusnak bizonyult minden vízálló téma, így Napra koncert elején már néptáncos módjára tudtam csapkodni a csizma szárát, a Kispál és a Borzon meg egy csöppet sem zavart, ha netalán egy pocsolyába lépek, és sáros lesz az… Ej, ha a hangom csak feleannyira bírta volna! Vagy ha Lovasiéknak sikerül felállítania leggyorsabb szám Guinness-rekordját, de hát a 296 bpm az még bőven piskóta.

A Limp Bizkit szuper volt. A maskarás gitárosuk egy őrült, a basszeros világító bundjaival egy szelíd idióta, a piros sapkás énekes meg minden egyes megnyilatkozásában nagyon szimpatikus. Pl. kifeszített a színpadon egy magyar zászlót, felengedett maga mellé egy rajongót, akivel aztán együtt énekelt, szóval őszintén megemeltem az amerikai NU-metál legendák előtt a kalapom.

És az, hogy a sokat próbált Pokolgép klasszikus fémjátékának záróakkordjait is bevállaltuk? Tudom, súlyos. Legalább annyira, mint amilyenekké eztán váltunk, amikor találtunk letéve egy kuka tetején két hideg és bontatlan dobozos sört, és azt megváltó jelnek vettük, hogy innentől ne tovább, semmi pénzköltés, csak a pultról élünk, abból amit más ottfelejt.

A buli hajnalig tartott, és nem szomjaztunk!

A Soproni Fúvósok zenés déli ébresztője többször kiverte szemünkből a maradék álmot. Viszont lehetőséget teremtett egyúttal ahhoz, hogy körbejárjunk olyan helyeket is, ahol se kocsma, se koncertek, inkább csak érdekességek: civil szervezetek, sopronkőhidai börtönőrök, szponzorként jelen lévő és promóciós ajándékokat osztogató cégek bikinis lányai, Trabantok, Fixa Idea Párt (színház), minőségi palackos borok, bográcskaják, a Sopron táncegyüttes és a Fajkusz Banda műsora stb. Hogy értsd, láss megint rövidfilmeket, melyekben személyesen kalauzolok, már megint:

Ingyenes portya a fesztiválokon – videó
A Trabi még mindig jelkép – videó
A legnyugodtabb barakk a Borutca – videó

Ha őszinte akarok lenni, azt kell mondjam, a pénteki matiné Beatricét hamar meguntuk. A Bitchboxxban egyedül én láttam meg a naiv gimnáziumi bandákból áradó bájt, persze nem konkurálhattak metálos gyermekkorom sepulturás példaképeivel, akik még Max Cavalera nélkül is bizonyítottan nagyok. Hiába délután, hiába 25 év zenei alázat, hiába csak lézengő közönség. Beleadtak apait-anyait, a dobos olyan tempót diktált, hogy olyan nincs is, több liter vizet izzadt, néhány tucat dobverőt elkoptatott, a zenekar további tagjai meg csak követték, bár ezt „csak” követni is brutál, áááá, és az egész úgy szólt a hangfalak tövében, sírni tudtam volna a gyönyörűségtől.

Freestylers? Oké volt a pop, s ahogy a feka asszony a fenekét rázta. Kiscsillag? Artikulátlan dalszöveg üvöltözéssel kísért tombolás. R-Go? Hatalmas csikidám, és megadrukk a vézna gidáknak, hogy dobják már le azt a falatnyi ruhát. Tankcsapda? Most, hogy egész nyáron át ünneplik a 20. születésnapjukat (ingyenesen letölthető a Doktor Köszönet című dal), sajnos el sem lehet dönteni, melyik lesz az igazán nagy durranás; kb. rekord nagyszínpad nézőszám előtt hozták a kötelezőt, néhány lángcsóvával tetézve a látványt.

A Volt záró szombatról már az elején lehetett sejteni, hogy az lesz „I” a pont alatt. Ezen a délután egészült ki társaságunk Pestről stoppal, Pécsről busszal, a napijegyes táborlakókkal (és még 25.000 emberrel a telt házhoz), akik nyilván mindent be akartak pótolni, amiről eddig lemaradtak, kezdve ott, hogy italozás. Volt mit. Rejtett tartalékaink nem képezték többet tabu tárgyát.

Péterfy Borin már nem számított sem a perzselő nap, sem a pörölő isten, csak hogy megkezdődött a parti tájm, és hogy Bori azt mondta, hogy „mindenki csókolja meg a párját, vagy a mellette álló lányt”. Szerinted? Azt a sok nyelvest!

Earth, Wind and Fire? Sima liba, s mert engem a tények nem befolyásolnak, úgy riszáltunk az egyen inges retro diszkó sztárok előtt, dobáltuk a gumilabdát, és fújtuk a szappanbuborékokat, mintha mi lennénk a legnagyobb rajongóik – úgy is éreztük, lám, mire nem jó egy kis önámítás.

Este kilenc, Quimby? Az élmény már-már tökéletes. Bedobtak a színpadról egy hatalmas földlabdát (ez képletesen a Föld fenntarthatósága, érted?), minden körülöttünk bulizóval lepacsiztunk, kezünkben a sör állandósult, na jó, néha megpaskolt egy-egy angyali Fekete Démon (390 Ft / 5 dl), hogy már nem is értettük, mennyit mit keres itt a sátán nagykövete.

Mert Marilyn Manson az útját akadályozó bécsi melegfelvonulás ellenére időben megérkezett. Bizonnyal sokan várták és keresték, itt vált el a szar a víztől: tetőtől talpig macskanő gúnyában, rózsaszín tüllszoknyában, fekete neccharisnyában, lenyalt hajjal vagy épp kopaszon… Egy nagyon ótvar követőnőjét hirtelen ötlettől vezérelve meg mini-interjúvoltuk, hogy ilyen külsővel: „van-e barátod?” és „szerinted, miért nincs?”. Ja-ja, itt már aljasra részegedtünk. De amikor azt válaszolta, hogy négy hónapja szakított a vőlegényével, akkor elszégyelltük magunk, és otthagytuk, nehogy még a koncert előtt eret vágjon.

A koncert minden botrányszagú extrémitásra vágyó várakozásaim alulmúlta. Senki nem halt meg a színpadon, senkinek nem lett maradandó sérülése, nem volt ez más, csak egy felpuffadt arcú túlsminkelt rocksztár lassú évődése. De még nyitány és a vége is olyan semmilyen volt. Így viszlát Volt? Na ne!

Volt, volt, volt még egy nagycsoporos találkozónk Isten Háta Mögött. Onnantól meg hajnalig a szélrózsa minden irányában diszkó, de reggel ötkor újra spontán találka, aztán hétig együtt üvöltöttük még DJ Palotainak, hogy „abba ne hagyja, csak még egyet” aztán csak abbahagyta, mi meg elindultunk felderíteni, hol árusítanak még alkoholt. Sört sehol! Üres töményes üvegek aljáról kunyeráltunk hát össze csöppeket és kaptunk, majd hígítóra szagára emlékeztető rush-t kínáltak furcsa fazonok (szexshopokban lehet kapni, mert ellaztítja az izmokat, többek között a végbél záróizmat is), attól pár másodpercig bevigyorodtunk, majd dumáltunk még hosszan csupa-csupa lényegtelen dologról. Ja, és énekeltünk olyanokat, hogy „sárdoné, málnalé, bálnavér”, az arra járó csajoktól meg mind megkérdeztük, „te vagy-e Bori?”. Értelme? Ekkor már rég nem volt semmi, de minden jó fesztiválról nehéz lejönni, így hát nekünk sem nagyon akaródzott.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Piros sapkában a sárban: a Limp Bizkit a VOLT-on Élmények egy olyan koncertről, amiért hajlandó voltam leutazni Sopronba és vissza. Ez önmagában még nem nagy durranás. De ha belevesszük, hogy a Limp Bizkit az egyik legkedvesebb együttesem, és amúgy meg melóból VOLTam, majd VOLTról melóba vissza, ak...
Volt rakenroll is: Franz Ferdinand a VOLT-on Valamiért nekem minden régivágású, nyomulós rakenrollról nem a Beatles, hanem a Velvet Underground jut eszembe, akármit is csinálok. A Franz Ferdinandról is, akármit is csinálnak. A tegnap esti koncertről konkrétan Lou Reed Szigetes fellépése, bár an...
Először VOLTam és nagyon tetszett – folyamatban Nem voltam még VOLT-on ez előtt. Tudom tudom, de így legalább még nagyobb büntetett az egész. Találkozás haverokkal 19 előtt a Keletinél, majd a felhalmozott földi javakkal elfoglaltuk a helyünket. Légkondi ON és mi megindultunk Sopron felé. Hogy beh...