Kommersz, mint egy zombifilm: Marilyn Manson a VOLT-on

Ha valaki nem egyházi tisztségviselő vagy Szikora Robi, az biztos, hogy nem ijed meg Marilyn Mansontól. Ha valaki nem elvakult anitkonzumerista, biztos, hogy a ‘kommersz’ szót nem csak káromkodásként tudja értelmezni. Manson új lemeze effektekkel kicsit megpörgetett poplemez, és mint ilyen, kommersz is, meg még élvezhető is. Lehetett volna ilyen a fellépése is, de nem volt.

Kívülálló elképzelések szerint a High End of Low c. hetedik Marilyn Manson-lemez nyitószáma, a “Devour” lett volna az ideális nyitószám szombat este a nagyszínpadon. Van köze az új lemezhez, csendben indul, lehet vészjósló effektekkel és zúgással bonyolítani, végül pedig csak lesz benne dübörgés és nyomulás is. Ha nincs kontraszt, az üvöltözés sosem lesz olyan hatásos. Emellett a “Devour” sokkal jobb szám is, mint amivel valóban indították a bulit: a “Four Rusted Horses” ugyanis gyakorlatilag egy Depeche Mode-szám, kicsit más szöveggel. Mindegy, csak ha már lassan indulunk, akkor kalkuláljunk jobban. A kalkulálás egyébként is ronda kommersz dolog, ez még azt is mutathatná, hogy mégsem kommersz ez a produkció, mégsem az az utazó cirkusz, freak show, amit egyesek cinikusan előrevetítettek.

Az, hogy az új lemez egyáltalán semmi újat nem tartalmaz zeneileg, viszont amit tartalmaz, azt egészen élvezhetően tartalmazza, na az a jó értelemben vett kommersz. Mint a kommersz cseresznye, vagy a kommersz horrorfilm, tudod, mire számíthatsz, azt esetenként még akár túl is teljesítheti. Érthető tehát, hogy sok érdeklődő és kívülálló pontosan ilyen dolgokat várt Mansontól szombaton. Nem kecskeáldozatot vagy Amerika távkapcsolóval történő felrobbantását élőben, hanem azt, hogy tolja el korrekten az új lemez dalait, meg néhány régebbi klasszikusát, de legalább a “Sweet Dreams”-t. Nem igazán ezt tette. Ahogy a High End of Low, úgy a koncert is összességében unalmas lett, nem vett igazi lendületet, még azokat a ziccereket sem vetette be, amik pedig ott voltak a tarsolyában – mint mondjuk a “Devour”-t nyitónak. Mint mondjuk a tiszta vs. torz hangzások, tiszta vs. üvöltözős énekek erősen hangsúlyozott kontrasztját. Ha nem ismerte az ember kívülről a teljes repertoárt, ezek a számok repetitívnek, lassúnak hatottak, pusztán gerjedésektől, sminktől és motherfuckerezéstől meg senki nem fog hanyatt esni. Még az új lemez legjobban odatett száma, a “Pretty as a Swastika” sem csapott akkorát, mint kellett volna neki, és az “Arma-Goddam-Motherfuckin-Geddon” vagy a “We’re from America” tipikusan megmutatták, mi itt a hiba: nincsen semmilyen váltás. Sehol sincs.

Az, hogy több szimpla “érdeklődő” akadt a közönségben, mint “rajongó”, nyilván semmit sem menteget. Épp ezért kellett volna változatos, jól kiszámolt, jól eljátszott koncertet adni, ahol minden ott van, amivel lehet érvelni amellett, hogy ez nem szimplán kommersz ijesztgetősdi, hanem valami zeneileg is karakteres dolog. Az üvöltözés pl. ne induljon későn és erőtlenül, ne fulladjon ki még a sor vége előtt. A gitárok tegyék oda azt a kis extra hangerőt és torzulást, amivel a szimpla rádiós hangzást a lemezen csak egy miliméternyivel túlhajtják. A basszus legyen hallhatóan betorzítva, amikor kell. És különösen ne legyen minden egymás után következő dal tulajdonképpen pont ugyanúgy eljátszva, mint az előző. Még a “Sweet Dreams” (szerintem máig a legjobb, amit valaha csináltak) is erőtlenül, kontraszttalanul szólt. Manson persze nagyon jól tudja, hogy a negatív reklám is reklám, továbbá, hogy ha már ott vannak, a rajongók élvezni fogják, mert a rajongók olyanok, hogy élvezik, ha a kedvencük játszik. Csakhogy ez a stratégia önálló fellépésekre vonatkozik, nem fesztiválokra, ahol nem csak az megy el meghallgatni, aki kimondottan akarja, hanem, bizony, sok-sok szimpla ‘érdeklődő’ is. Azt meg mindenki megérdemli, hogy jól játsszanak nekik, ahogy azt is, hogy minden zombifilmben legyenek zombik. Manson nem hengerelt le, de ettől a “Devour” még jó.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Fényenegiával működünk – 2 napom a VOLT-on A Volt idei slágeritala kétség kívül a FÉNY. És mint olyan, meghatározta az egész fesztiválhangulatot, ami a mi kis Glastonbury-nkben amúgy is fantasztikus. 2 napig sikerült az említett ital szponzorációjában a fák alatt pörögnöm, forróságban, esőben...
A hangya és a tankok: Tankcsapda a VOLT-on A sátrunk előtt reggel egy hangya igyekezett egyenes vonalban a járda felé. Aztán ott elkanyarodott. Csak a vak nem látta, hogy az esti Tankcsapdára megy a nagyszínpadhoz, hogy jó helye legyen. Ez az ő története. A hangya sokat hallott már a Tankcsa...
Feloszlik a Kaukázus? A nagyszínpad backstage-éből hallgatva tegnap délután a zenét, nekem bizony gondot okozott eldönteni, ez most már a Kispál, vagy még a Kaukázus. Végül az óra és a program segítségével sikerült megválaszolni a kérdést, de ez nem változtat azon, hogy ...