Folk-hip-hop: Suhancos a VOLT-on

Immár harmadik esetben igazolódott be, hogy amit nem hallgatok meg lemezről, azt meg tudom hallgatni élőben, és még élvezem is. A Suhancos már a harmadik féle hip-hop variáció volt, amit megnéztem a VOLT-on, és nagyon kellemesnek találtam.

Elmentem először Bëlgára, mert mégiscsak. Pókerarcú vicc. Aztán elmentem Ludditákra is, mert kíváncsi voltam, az meg mosolygós-energiabombás vicc. Végül a szombat délutáni Suhancos-koncert kevésbé vicc volt (és ez egyáltalán nem pejoratív értelmű, ahogy az előző kettőről sem az), mint inkább még egy érdekes adalék ahhoz, mit lehet csinálni a hip-hoppal, ha az ember nem csak a lemezjátszót és Dr. Dret használja kíséretnek. FankaDeli és Szabó Balázs közös projektje egyszerre halk-akusztikus (akusztikus gitár), népzenés (hegedű), reppes (szövegmondás), és így tovább, ezzel még egy dolgot mutat, amit tud élőben a hip-hop. Néha lelazul és őszinte vallomásszerű szövegeket tol a közönségnek, aztán meg felhorgad benne az istenadta nép, és refrénben népdalt tesz bele. Ha nem akkor élnénk, amikor a műfajok (meg úgy általában minden, a kultúrák pl.) gátlások nélkül kevered(het)nek egymással, ez biztos kimódoltnak hatna. Most nem hat annak, és ez nagyon szépen megmutatja, milyen jó dolog is ez a keveredésesdi.

Ugyanakkor arról is szól ez az egész, hogy a posztmodern keverékeknek tökéletesen legitim része lehet a hagyomány is, úgy mint hagyományos zenei elemek, motívumok és hangszerek, meg olyasfajta szövegek, amik olyan értékekre építenek, amiket elnagyoltan lehet “konzervatívnak” hívni, közelebbről megnézve meg legfeljebb csak megfontoltabbak és kimértebbek, mint a világ szokásos sebessége. Ilyen hatást kelt egyébként a Suhancos zenéje is, lassú és lazulósan ringatózó, lehet, hogy ezért működik olyan jól délutáni matinésávban is, bazi nagy melegben. A zenekar a MySpace-es blogján külön megemlíti, milyen lelkes közönséggel találkoztak a VOLT utolsó napján. Ez pedig nem csak annak köszönhető, hogy az első sorokban még pálinkát is kaptak a nézők tőlük. Inkább olyasmiket mutat, hogy a hip-hop kimondottan közösségre és hitelességre építő jellegét a népzenei elemek szintén ilyesfajta jelentései csak fokozzák, és ez sikeres, ez működik. Nem csak az MR2 teteje alatt, hanem azon kívül is rengetegen hallgatták a Suhancost, és mondták-énekelték a szövegeket.

Sok szempontból meg nagyon is illett ez a zene nem csak kimondottan erre a színpadra, hanem erre a fesztiválra, ezek közé a magyar előadók közé. Pl. a már sokat emlegetett Telecasteres összeesküvésbe is beszálltak, Szabó Balázs egy Telecasteren nyomta, amikor épp nem hegedűn (így még egy réteg került a keverékbe). A Suhancos mintaszerűen valósította meg a közönséggel való kapcsolattartást is, és nem csak a már említett pálinkaosztogatással: számok közben FankaDeli és Szabó Balázs is sztoriztak videóforgatásokról, az életről és annak dolgairól, barátságos, közvetlen légkört teremtve egy barátságos, közvetlen zenének, ami akkor a legjobb, ha szép nyugodtan hallgatják. Hát ők szép nyugodtan játszották, és ezzel a maguk részéről megtettek mindent.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Ez a kurva nagy óriás: Kispál és a Borz Big Band a VOLT-on Utoljára négy éve voltam Kispálon, utoljára '93-ban hallgattam végig az új Kispál-lemezt. Tegnap ismét megnéztem őket, és semmi kétségem nem maradt, hogy a Kispál az a középpont, ami körül mind a mai magyar "rockzene", mind a mai magyar közönség megh...
Percről percre a VOLT Fesztiválról Véget ért maratoni élő közvetítésünk a soproni VOLT Fesztiválról! Picit rápihenünk, és hasonló lelkesedéssel folytatjuk a Balaton Suond fesztiválról is a közvetítést. Száguldó riportereink biztonsági őröket nem ismerve rohannak majd, hogy a legfrisse...
A hangya és a tankok: Tankcsapda a VOLT-on A sátrunk előtt reggel egy hangya igyekezett egyenes vonalban a járda felé. Aztán ott elkanyarodott. Csak a vak nem látta, hogy az esti Tankcsapdára megy a nagyszínpadhoz, hogy jó helye legyen. Ez az ő története. A hangya sokat hallott már a Tankcsa...