Hip és hop: Ludditák a VOLT-on

Tudatosan annyiféle zenére megyek a VOLT-on, amennyire csak tudok, attól függetlenül, hogy a rekoncepcióim mit mondanak. Ez egy jó dolog, hallgassatok meg ti is minél több zenét, akkor láttok ilyeneket is, mint a Ludditák, és lehet ugrálni.

Senkit sem érdekelnek az én prekoncepcióim, és meg sem próbálom elhelyezni a Ludditák hip-hopját vagy szövegeit semmilyen keretbe. Nem is gondoltam, hogy majd lehet érteni minden szöveget ilyen sebességnél, vagy hogy minden multikulturális-zenei-akármilyen utalást le fogok én szedni. Ez egy olyan szövegcentrikus zene, ami ugyanakkor ad a hangszereknek és a grúvnak is, és ez tökéletesen kijött a tegnapi Est-sátras fellépésen. A két lány és a mögöttük álló zenekar az első pillanattól izomból és mosolyból küldte, és kimondottan jó volt nézni, ahogy a zenekar minden tagja valami egészen mást küld izomból, és az mind-mind lejön a színpadról, bele a nézőkbe, még belém is.

Mert amikor mondjuk az ország egyik legjobb művésznevű dobosa, Gerdesits Faszi élőben nyomja a dobon a d’n’b-s témákat, vagy Balanyi Szilárd Gollam-szerűen vonaglik a billentyűk mögött, nos, az magában is show. Show mellé meg jár flow is, ami akár az egyes szavak kivehetetlenségén túl is kétségtelenül ott van a Fiáth testvérek szövegeiben. Nem is feltétlenül kell amúgy érteni ezeket így élőben: a vokálokkal, erősítésekkel, pörgetésekkel járó ugrálásból, gesztikulációból, mosolygásból és vicsorgásból valami olyan energikus egyveleg alakul ki, ami pótolja a teljes érthetőséget, a közönségük 90%-a pedig amúgy is kívülről fújja az összeset. Mindezekkel együtt nekem mégsem az izomból, hanem a mosolyból játszás maradt meg: egy elkomolykodott hip-hopnál nincsen nevetségesebb dolog a világon, itt viszont teljesen egyértelművé vált, hogy ez legalább félig vicc. A vicceknek meg az a nagy előnyük, hogy szórakoztatóak.

Közel sem maga az előadás az egyetlen szórakoztató dolog a Ludditákban, élőben viszont annyit ad hozzá a produkcióhoz, hogy kimondottan érdemes olyanoknak is megnézni, akik alapból nem ilyen dolgokat hallgatnak. Gerdesits Faszi (néhány éve a Szigeten volt olyan, hogy naponta akár két-három különböző zenekarral is fellépett, ez elmond valamit az energiájáról) vagy Balanyi már eleve nem egy unalmas zenei teljesítmény, de a szilárdan dörmögő basszus meg a korrekten és stílusokat könnyedén váltogató gitár tovább színezték a zenei összhatást. Akármit is hisz valaki a hip-hopról (underground vagy nem az), az a tény, hogy ez a zene élőben mennyire színes tud lenni, a szövegelés pedig, kiegészülve a többé-kevésbé standardizált, színpadias gesztusokkal (tág teret hagyva az iróniának, önparódiának) , meg persze a mosolyokkal, szóval mindezek még velem is azt mondatják, hogy legalább életetekben egyszer menjetek el Ludditák-koncertre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Fényenegiával működünk – 2 napom a VOLT-on A Volt idei slágeritala kétség kívül a FÉNY. És mint olyan, meghatározta az egész fesztiválhangulatot, ami a mi kis Glastonbury-nkben amúgy is fantasztikus. 2 napig sikerült az említett ital szponzorációjában a fák alatt pörögnöm, forróságban, esőben...
Egzisztencializmus metálban: Depresszió a VOLT-on Mekkora ellentmondás már azt mondani, hogy 'depresszió-bulira' megyek, muszáj is hozzá sört venni. Biztos akadt egy kis poén is abban, hogy Tankcsapda előtt még benéztünk Halász Feriék műsorára. Nem csak gimisekkel találkoztunk. Nagy fájdalma a Dep...
Több Joy Divisiont a popzenébe! Ladytron a VOLT-on Mivel soha nem hallgattam Ladytront, a tegnapi koncerten pedig arra kellett rájönnöm, hogy nagyon is akarok, most tökéletesen dilettánsan csak arról tudok beszámolni, mennyire ledorongolóan jók voltak, mennyire nagyon meggyőztek; továbbá egy tanács e...