Hip és hop: Ludditák a VOLT-on

Tudatosan annyiféle zenére megyek a VOLT-on, amennyire csak tudok, attól függetlenül, hogy a rekoncepcióim mit mondanak. Ez egy jó dolog, hallgassatok meg ti is minél több zenét, akkor láttok ilyeneket is, mint a Ludditák, és lehet ugrálni.

Senkit sem érdekelnek az én prekoncepcióim, és meg sem próbálom elhelyezni a Ludditák hip-hopját vagy szövegeit semmilyen keretbe. Nem is gondoltam, hogy majd lehet érteni minden szöveget ilyen sebességnél, vagy hogy minden multikulturális-zenei-akármilyen utalást le fogok én szedni. Ez egy olyan szövegcentrikus zene, ami ugyanakkor ad a hangszereknek és a grúvnak is, és ez tökéletesen kijött a tegnapi Est-sátras fellépésen. A két lány és a mögöttük álló zenekar az első pillanattól izomból és mosolyból küldte, és kimondottan jó volt nézni, ahogy a zenekar minden tagja valami egészen mást küld izomból, és az mind-mind lejön a színpadról, bele a nézőkbe, még belém is.

Mert amikor mondjuk az ország egyik legjobb művésznevű dobosa, Gerdesits Faszi élőben nyomja a dobon a d’n’b-s témákat, vagy Balanyi Szilárd Gollam-szerűen vonaglik a billentyűk mögött, nos, az magában is show. Show mellé meg jár flow is, ami akár az egyes szavak kivehetetlenségén túl is kétségtelenül ott van a Fiáth testvérek szövegeiben. Nem is feltétlenül kell amúgy érteni ezeket így élőben: a vokálokkal, erősítésekkel, pörgetésekkel járó ugrálásból, gesztikulációból, mosolygásból és vicsorgásból valami olyan energikus egyveleg alakul ki, ami pótolja a teljes érthetőséget, a közönségük 90%-a pedig amúgy is kívülről fújja az összeset. Mindezekkel együtt nekem mégsem az izomból, hanem a mosolyból játszás maradt meg: egy elkomolykodott hip-hopnál nincsen nevetségesebb dolog a világon, itt viszont teljesen egyértelművé vált, hogy ez legalább félig vicc. A vicceknek meg az a nagy előnyük, hogy szórakoztatóak.

Közel sem maga az előadás az egyetlen szórakoztató dolog a Ludditákban, élőben viszont annyit ad hozzá a produkcióhoz, hogy kimondottan érdemes olyanoknak is megnézni, akik alapból nem ilyen dolgokat hallgatnak. Gerdesits Faszi (néhány éve a Szigeten volt olyan, hogy naponta akár két-három különböző zenekarral is fellépett, ez elmond valamit az energiájáról) vagy Balanyi már eleve nem egy unalmas zenei teljesítmény, de a szilárdan dörmögő basszus meg a korrekten és stílusokat könnyedén váltogató gitár tovább színezték a zenei összhatást. Akármit is hisz valaki a hip-hopról (underground vagy nem az), az a tény, hogy ez a zene élőben mennyire színes tud lenni, a szövegelés pedig, kiegészülve a többé-kevésbé standardizált, színpadias gesztusokkal (tág teret hagyva az iróniának, önparódiának) , meg persze a mosolyokkal, szóval mindezek még velem is azt mondatják, hogy legalább életetekben egyszer menjetek el Ludditák-koncertre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Volt rakenroll is: Franz Ferdinand a VOLT-on Valamiért nekem minden régivágású, nyomulós rakenrollról nem a Beatles, hanem a Velvet Underground jut eszembe, akármit is csinálok. A Franz Ferdinandról is, akármit is csinálnak. A tegnap esti koncertről konkrétan Lou Reed Szigetes fellépése, bár an...
David Bowie és a pálcikaember: The Kolin a VOLT-on A The Kolin az egyik leggyorsabban legmagasabbra felfutott magyar zenekar az utóbbi időben, ennek megfelelően is kommunikálnak és tesznek magukra és másokra megjegyzéseket. Ezeken persze lehet vitatkozni (azt mondani pl., hogy ők maguk is egyféle ret...
Feloszlik a Kaukázus? A nagyszínpad backstage-éből hallgatva tegnap délután a zenét, nekem bizony gondot okozott eldönteni, ez most már a Kispál, vagy még a Kaukázus. Végül az óra és a program segítségével sikerült megválaszolni a kérdést, de ez nem változtat azon, hogy ...