Fényenegiával működünk – 2 napom a VOLT-on

A Volt idei slágeritala kétség kívül a FÉNY. És mint olyan, meghatározta az egész fesztiválhangulatot, ami a mi kis Glastonbury-nkben amúgy is fantasztikus. 2 napig sikerült az említett ital szponzorációjában a fák alatt pörögnöm, forróságban, esőben, sárban, partyszerkóban, és pizsamában. Nézzük, mik is VOLTak.

Az olyan jó, amikor a Keleti felé metrózol, és mindenkinél nagy hátizsák van meg polifoam, és amikor már a vonaton háromszor elrikkantod magad, hogy “kinek van egy dugóhúzója?”, egyből akad, akitől kapsz kölcsön. Mert már a búzamezők között suhanva is fröccsözni kell, hogy mire beérünk a fesztre alap legyen a hangulat. Tűző napfényben egy kis falusidiszkó a Bëlgától, nyugisan a Hilltopból figyelve, körömlakkozások közepette. Aztán sátorba pakolás, felkészülés az estére, meg a Che Sudakára. Ami előtt kötelező a FÉNY.

És itt megragadnám az alkalmat, hogy elmeséljem mi is az. Ha valaki még nem tudná, úgy készül ez, hogy szódásszifonból rátöltik a szörpre a vodkát és meg kell innod, amíg még habzik. Tavaly éppen a Volton találkoztam vele először, és míg a Balaton Soundon még a Rézangyal aratott, addig a Volton már a Fény előtt kígyóztak a sorok. Che Sudakára tehát fényenergiával pattogtunk, ami hihetetlen jó volt. Az őrült menekültek után átvándorlás Franz Ferdinandra, ami még mindig üt, hiába láttam már kétszer. Mindegy is, hogy az összes szám ugyanarra a három ütemre épül, mert az indie diszkó így is létrejön a réten. Nem is lehet abbahagyni a táncolást, rátöltünk még a fröccsökre és a fényre, aztán bulizunk bele az éjszakába. Mindenhova, pl Tesco Discora is, mert azt úgy kell. Még egy Jacko emlékest is akad, valahol a T-Mobile-ban, hogy végül tényleg aludni térjünk valahol 5 fele. Sikerült megtolni az első napot, így kell indítani a fesztivált, én mondom!

Másnap délelőttre a sátor szaunává alakult és a meleget mindenki le akarja mosni, így aztán hatalmas tumultus van a tusolóknál. Tényleg a fiúknál kellett volna fürdeni, mert oda nem vár senki. A női szakasznál viszont millióan. Olyan ez, mint egy koncentrációs táboros leszbipornó. Semmi melegvíz, semmi  zuhanyfüggöny, repkednek a cicik mindenfelé. Pizsamanaciban szaladgálok a sivatagban, és mire három felé már a Csík zenekar zenél a nagyszínpadon, már 3 sör van megint a szervezetemben. Lábkörmöt lakkozni a vip-ben menő, újból leizzadni meg nem az. De nincs mit tenni, estére csak fel kell venni a partyszerkót.

Mindenfelé rohangálunk, és minden koncertre úgy sikerül odaérni hogy a fröccs fele már kiömlött, de a koncertet még vagy nem kezdték el, vagy már éppen vége. A Méhek fellépése ijesztő, a Joy Division emlékzenekar az Sziámi, meneküljünk a fénybe! Egy kör után ránkszakad az ég, és betévedünk valami sátorba, valami zenekarra. Elállt az eső, akkor fény, összegyűlnek a jóbarátok, eszünk tökipompost, átveszem a fesztiválsáros rucimat és megyünk Nemjucira. Hát sár az van, nem kevés, mindenki csúszkál, többek elesnek, a Converse-em már felismerhetetlen.  A Nemjuci, az rockandroll! Tévelygünk még a sárban, aztán én leszakadok Limp Bizkitre, hogy újra átéljem a gyerekkoromat. Piros sapkát akarok, pogózni akarok, de örülök, hogy nem csúsznak ki alólam a lábaim. Jól nyomják, éneklem, és mutogatok, hogy “Rollin, rollin, yeah”! Fred Dursték után Ladytron, ami nagyon rossz, nem is hallani, és unalmasak az arcok, de ott egy csomó jóbarát, jót bulizok rá. “Destroy Everything You Touch”! Szimpatikus ismeretlenekkel folyik a buli tovább, szórakozunk akárhol, terjesztem a fény ismeretét. Olyan sátor nincs is, ahol nem táncoltam! Világos van, befekszek valami sátorba, valahol a feszt ismeretlen végében és jóéjszakát Sopron.

Ismét reggel van, összerakom hol vagyok, visszajutok a saját sátorba, felveszem az utolsó tiszta ruhámat és megyek az állomásra. Köszönöm, jó VOLT, jó nagyon! Jövőre, veletek, ugyanitt! Teli vagyok boldogsággal.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Piros sapkában a sárban: a Limp Bizkit a VOLT-on Élmények egy olyan koncertről, amiért hajlandó voltam leutazni Sopronba és vissza. Ez önmagában még nem nagy durranás. De ha belevesszük, hogy a Limp Bizkit az egyik legkedvesebb együttesem, és amúgy meg melóból VOLTam, majd VOLTról melóba vissza, ak...
Volt rakenroll is: Franz Ferdinand a VOLT-on Valamiért nekem minden régivágású, nyomulós rakenrollról nem a Beatles, hanem a Velvet Underground jut eszembe, akármit is csinálok. A Franz Ferdinandról is, akármit is csinálnak. A tegnap esti koncertről konkrétan Lou Reed Szigetes fellépése, bár an...
Először VOLTam és nagyon tetszett – folyamatban Nem voltam még VOLT-on ez előtt. Tudom tudom, de így legalább még nagyobb büntetett az egész. Találkozás haverokkal 19 előtt a Keletinél, majd a felhalmozott földi javakkal elfoglaltuk a helyünket. Légkondi ON és mi megindultunk Sopron felé. Hogy beh...