Egzisztencializmus metálban: Depresszió a VOLT-on

Mekkora ellentmondás már azt mondani, hogy ‘depresszió-bulira’ megyek, muszáj is hozzá sört venni. Biztos akadt egy kis poén is abban, hogy Tankcsapda előtt még benéztünk Halász Feriék műsorára. Nem csak gimisekkel találkoztunk.

Nagy fájdalma a Depressziónak meg a rajongóinak, hogy állandóan tinimetálnak titulálják őket. Annyira nagy, hogy még külön üzentek is a színpadról azoknak, akik ezt szokták írni. Két dolog van, amit ezzel kapcsolatban el kell mondani: egyrészt korántsem csak gimisek voltak tegnap este az MTV Pop-Rock Arénában; másrészt pedig ugyan mi a baj azzal, ha valaki neadjisten tényleg gimiseknek zenél? Ne tegyünk már úgy, mintha valami fene nagy művészetet keresnénk. Gimiseknek zenélni jó, hálás közönség, és mindenki volt gimis maga is. A középtempós metál, kicsit didaktikus szövegekkel, az pont ide illik. És akkor mi van? Valamire kell bulizni azoknak is, akiknek a dzs-dúr a kedvenc akkordja, a Depresszió pedig ehhez szolgáltatott hatalmas hangulatú alkalmat az MTV Arénában.

A metál (mint minden zene) akkor igazán jó, ha hangos. Ez elég hangos volt. Az már ízlés kérdése, mennyit kell törni a ritmusokat, mennyire mélyre kell lehangolni a gitárokat, a melodikus énektől mennyire kell eltávolodni, és kötelező-e a kétlábdobos betét. A Depresszió gitárhangjai szép, dörmögő mélyeket és vagdalkózó magas dzsüdzsüket is tudtak mutatni, a középtempó pedig ideális a headbangelési rekordkísérlethez, amire Halász Feri felhívta a közönséget. Ezek a számok lehet, hogy nem extraautentikus trúmetál, de az azért igaz rájuk, hogy nincsenek fölöslegesen teletömve se témákkal, se szólókkal, a váltásaik jók és követhetők, nem szedik szét őket váratlan virtuózkodó betétek, és ez bizony jó. A szövegek sem a tudományos akadémia vagy Nobel-díj közeli költészet, de a saját közönségük mivel tudna könnyebben és egyértelműen azonosulni, mint az “Életed a te kezedben”, az “Állj ellen”, vagy a “Nem akarok elszakadni” jellegű fél-egzisztencialista gondolatokkal? A “Nem akarok elszakadni”-n tanítani lehetne, hogy kell ilyen számokat írni. Senki nem azt várja a Depressziótól, hogy megújítsa a metált.

Aki igen, az téved. Ez a zene a bulizásról, közelebbről a metálra bulizásról szól. Mindenki volt gimis, mindenki hallgatott metált, hagyjuk már meg a mostaniaknak, hogy ők is hallgassanak. Ez a masszív órás, masszív hangzású, barátságos koncert az emberközeli metál egyik remek megnyilvánulása, annak minden közösségi és kötelező elemével együtt. Akár mosolyog az ember a szövegeken, akár nem. Akár az az iskola, aki legszívesebben az egész világot még egy félhanggal lejjebb hangolná és duplájára gyorsítaná. A Depresszió a saját közönségét megérinti, a többi, legalább egy kis humorérzékkel rendelkező közönség meg minimum kedvesnek tarthatná őket. Mert ez egy kedves dolog.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Először VOLTam és nagyon tetszett – folyamatban Nem voltam még VOLT-on ez előtt. Tudom tudom, de így legalább még nagyobb büntetett az egész. Találkozás haverokkal 19 előtt a Keletinél, majd a felhalmozott földi javakkal elfoglaltuk a helyünket. Légkondi ON és mi megindultunk Sopron felé. Hogy beh...
Fehér zaj a popzenében: 30Y a VOLT-on Második nagyszínpados koncertjét adta a VOLT-on tegnap este a pécsi 30Y, amitől jobb nem lett, de durvább igen. Én szeretem a nagyon hangos zenét és szeretem, ha az egyik gitár szinte csak zajt csinál. Azt nem szeretem, ha a hangos zene nem jó. A 30...
Folk-hip-hop: Suhancos a VOLT-on Immár harmadik esetben igazolódott be, hogy amit nem hallgatok meg lemezről, azt meg tudom hallgatni élőben, és még élvezem is. A Suhancos már a harmadik féle hip-hop variáció volt, amit megnéztem a VOLT-on, és nagyon kellemesnek találtam. Elmentem...