A hangya és a tankok: Tankcsapda a VOLT-on

A sátrunk előtt reggel egy hangya igyekezett egyenes vonalban a járda felé. Aztán ott elkanyarodott. Csak a vak nem látta, hogy az esti Tankcsapdára megy a nagyszínpadhoz, hogy jó helye legyen. Ez az ő története.

A hangya sokat hallott már a Tankcsapdáról, szerda óta a fesztiválozók között is körülnézett, és sok-sok Tankcsapda-pólót látott. Úgyhogy kihagyott minden mást tegnap, úgyis lesz délután Sepultura, gondolta, azzal majd alapozik. A Freestylers alatt kicsit unatkozott, felmászott a bungee jumping korlátjára, és fel-le ment a darun, szórakozásból. Este meg ott ült a korláton, figyelte a beállást, a ventillátorok érkezését, a bevonuló fotósokat, aztán magát Lukácsot és Cseresznyét, amint belecsapnak a rakenrollba. Nagyon kapaszkodnia kellett, hogy ne dobja fel a levegőbe a hangerő, de úgy hallotta, a hangerő egy jó dolog, meg a trió-felállás is, figyelt és tanult.

A Tankcsapda teljesen lenyűgözte a hangyát: kicsit fémesen, mélyen brummogó basszus, szép Les Paul-formájú gitárok, basszer-gitáros mögött hat-hat láda toronyba rakva, a szokásos, standard négynegyed a dobon, jól megkülönböztethető régi és újabb számok. 20 éves most ez a zenekar, tehát bőven lehet válogatni a repertoárból, a közönség meg nagyon lelkesen jelez vissza minden egyes számnál, konferansznál, obszcenitásnál. A hangya több kézzel (és csáppal) is tudott csápolni, és meg is tette bőségesen: mert van itt bőven lendület, van itt zúzás, ezek a számok bárhol megszólalnának, nem hogy a nagyszínpad profi hangosításával. A ‘Legjobb méreg’ vagy a “Szextárgy” szövegét még a hangya is ismerte, nem hogy a közönség. Azt vette ugyan észre, hogy mintha néha kicsit kevés lenne a gitár, de betudta annak, hogy nem teljesen középen ült a korláton. Figyelnie kellett, mert jobbról-balról el-elugrott mellette néhány rajongó, akiket aztána szekuritisok viszonylag kedvesen és udvariasan kitessékeltek oldalt. Azt is megjegyezte, hogy mintha túl “folyamatos” lenne ez a zúzás helyenként: hiányzott neki belőle egy-két kisebb megállás, kiállás, el van ez talán sietve, begyorsítva, ilyesmi? A legtöbb helyen nem zavarta, de mondjuk a “Nem kell semmi”-ben van a versszaknak egy hullámzó, kiállásokkal tagolt szerkezete, amibe belefolytak valamelyest a beütések. Nem baj, gondolta a hangya, ennyi bőven belefér, a gitárszólók alatti tökös dob-basszus alapozás meg mindig a Black Sabbath-re emlékeztette, és ez kárpótolta mindenért.

Legközelebb másfél óránál nézett fel, mikor lement a zenekar; addig teljesen lekötötték a fellövelő lángok, a szikra-tüzijáték, meg persze a zene. Ilyen lángoszlopba lépett bele James Hetfield is egyszer, meg valahogy így áll ő is, alulról énekelve. Lukács rekedtes orgánuma persze élőben sokszor nem hoz ki még annyi dallamot sem, mint lemezen, de ebbe kötögetni milyen kicsinyes lenne már. Az a lényeg, hogy maradt a ráadásra néhány igazán kötelező szám, mint a “Menyország tourist”, a “Rock a nevem”, záróként meg a Johnny Rotten legszebb hülyeségeit idéző “Johnny a mocsokban”. A hangya tökéletesen elégedetten távozott, megvárva a tömeg levonulását, nehogy baja legyen. Úgy tűnt neki, a tömeg is elégedett egyébként, meg a zenekar is a tömeggel. Ebbe magát is beleszámolta, és örült, hogy itt volt, élete első Tankcsapda-koncertjén. Reggel meg elkezdte tervezgetni, hogy megy fel augusztusban a Szigetes koncertre.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Elindult a VOLT! Tegnap este - a VOLT Fesztivál nyitónapján - több mint 5000 fesztiválozó elfoglalta szállását Sopronban. A helyszínen végzett gyors terepszemle során kiderült, a szervezők a fesztivált megelőző esőzések ellenére kulturált körülményekkel várták az érk...
Fesztivál, hangulat, Vad Fruttik, Tankcsapda: SZIN nulladik nap Igaz, hogy csak későn keveredtem ki tegnap a SZIN nulladik napjára, de onnantól nem volt megállás. Tömeg, nem nagy; sok színpad és helyszín; 300 a borsó Korsodi, meg a jó zene. Nekem erről szólt tegnap. A SZIN-ről már magam is elmondtam, hogy igazáb...
Több Joy Divisiont a popzenébe! Ladytron a VOLT-on Mivel soha nem hallgattam Ladytront, a tegnapi koncerten pedig arra kellett rájönnöm, hogy nagyon is akarok, most tökéletesen dilettánsan csak arról tudok beszámolni, mennyire ledorongolóan jók voltak, mennyire nagyon meggyőztek; továbbá egy tanács e...