Ez a kurva nagy óriás: Kispál és a Borz Big Band a VOLT-on

Utoljára négy éve voltam Kispálon, utoljára ’93-ban hallgattam végig az új Kispál-lemezt. Tegnap ismét megnéztem őket, és semmi kétségem nem maradt, hogy a Kispál az a középpont, ami körül mind a mai magyar “rockzene”, mind a mai magyar közönség meghatározza magát. És mint ilyen, definíciószerűen mindig jó.

Tudom, koromból adódóan nekem azt kellene gondolnom a Kispálról, hogy lelassul, unalmas lett, túlhangszerelték, túlspilázták, és így tovább. Kezdem kicsit érteni azokat, akik elmondják, mekkora élmény is volt, mikor ez vagy az a (mára “klasszikussá vált”) lemez megjelent és éppen új volt, tehát még nem lehetett tudni, klasszikus-e vagy micsoda. Ahogy elnézem, az utóbbi évek mellékprojektjeivel, az eredeti felállású koncertekkel, a Csíkkal való együttműködéssel, a Kiscsillag gőzleeresztésével együtt a Kispál épp annak határán áll, hogy valami nagy változáson menjen át, és valami egészen más legyen, mint eddig volt. Ha ez megújulást jelent majd, akkor jó; ha nem, nem, de abból a szempontból mindegy, hogy a Kispál és a Borz a mai magyar zene kurva nagy óriása, és ezt nem elismerni nagyjából olyan, mintha a Sex Pistols vagy a Joy Division alapvető voltát kérdőjeleznénk meg.

Szerintem valahogy úgy kellene a Kispált hallgatni koncerten, hogy az ember (azzal együtt, hogy esetleg konkrétan emlékszik az első három lemez megjelenésére és az akkori izgalomra) egyszerre próbálja fejben olyanná konvertálni, amilyet még annak idején szeretett, és befogadni azt, amilyen most. Már ’94-ben is fanyalogtunk a Szigeten, hogy gusztustalan, divat lett ez, már nem lehet hallani Lovasit a koncerten, annyi kispicsa üvölti vele (inkább helyette), hogy “finomutalásféle-KÉÉÉÉPPEN”; ’94 óta én arra jöttem rá, hogy ez egy jó dolog. Tegnap este én magam sem átallottam szövegeket kiabálni, vajon mit szóltak a mellettem állók. Mert meg lehet állni beszállás nélkül az olyan régi számokat, mint a “Kényszer, érdek, ösztönélet“, vagy az “Autók a tenger felé“? Hát kurvára nem, a kurva nagy óriás tényleg elásta ezt a zenét és megette az összes hallgatóját reggelire. És akármilyen sokszor láttam már Lovasit lemenni hídba a mikrofon mögött (ennél kúlabb éneklős póz csak James Hetfield óriásterpesze) a “Zsákmányállat” betétjénél, nekem bizony ez most ugyanolyan megrázó valahogy, mint mikor gimisként csendes világfájdalmas magányomban hallgattam. Ez a zene a hiteles, nem a bármilyen előadása, nem a bármilyen közönség bármilyen más közönségre fanyalgása.

Persze a paranoiám is tovább növekedett: maga Kispál András is része a Telecasteres összeesküvésnek, és csodálatosan használja: néha nagyon komolyan fejbe tudott vágni a hangzás, amit kihoz belőle; Kispál pengetése és témái meg még mindig bárhonnan felismerhetők. Ahogy Lovasi szövegei is: minél többen próbálnak “Lovasis” szövegeket írni ma, vagy “Lovasisan” énekelni, annál durvább a kontraszt, mennyivel gördülékenyebben, testesebben csinálja mindezt maga Lovasi. Ezek a számok elvisznek majdnem bármilyen hangszerelést, ahogy a Csíkkal bemutatták a “Csillag vagy fecské“-n. Ahogy a ráadásban dob-gitár-basszus-ének felállással bemutatták megint a “Húsrágó hídverő“-n, utána pedig a teljes zenekarral a “Ha az életben” nyomulásán. Szóval amikor csak tehetitek, továbbra is menjetek el koncertre, ne szégyelljétek, ha szeretitek a Kispált. A Kispál jó. Tegnap is jó volt.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Előzenekar – Így talán már nincs is olyan messze a nyári Kispá... Kész, vége, végérvényesen és visszavonhatatlanul itt a tavasz. Hamarosan rövidgatyában, napszemüvegben, sörrel a kezünkben fogunk állni valamelyik szabadtéri koncerten, esetleg fesztiválon, és azt fogjuk mondani: végre! Azonban (csak, hogy árnyaljuk ...
Több Joy Divisiont a popzenébe! Ladytron a VOLT-on Mivel soha nem hallgattam Ladytront, a tegnapi koncerten pedig arra kellett rájönnöm, hogy nagyon is akarok, most tökéletesen dilettánsan csak arról tudok beszámolni, mennyire ledorongolóan jók voltak, mennyire nagyon meggyőztek; továbbá egy tanács e...
A paródia kezdete: Bëlga a VOLT-on Az igaz, hogy tíz perccel a Belga nagyszínpados fellépése előtt még nem tömegeltek az emberek, de öt perccel előtte már igen, és a három égszínkék három részes öltönybe (meg persze sapkába) öltözött őrült le is tarolta őket rendesen. A Belga egyszerr...
  • Mert kell egy rendszer, ami nem mozog…