“A művészet természetes”: Ian Siegal (többek között) a blues-ról

Ian Siegal nem mindig jár olyan bizonytalanul, mint a februári Braindogs-fellépéseken, és nem is mindig olyan mélyről gurgulázva énekel. Belépésekor azért rögtön felismerhető, hogy nem akárki, az a lassú, kimért, kúl járás, az a világos krokodilbőr zakó, ing mellénnyel, szintén valami pikkelyes bőr csizma, és persze Ray Ban napszemüveg, bárki ránézésre megállapíthatja, hogy ez az ember valaki. Mielőtt csütörtökön rászakadt volna az ég mindazokra, akik alatta voltak, és nem a Dürerben, mi is találkoztunk vele a hangpróba után, és rövid, de lényegretörő kérdésekkel próbáltuk megtudni az igazságot arról, mi is a helyzet a tradicionális blues-zal, a hitelességgel, és a művészettel.

Már megint itt van, Mr. Siegal, februárban is kétszer láthattuk a Braindogs Tom Waits-programjával. Úgy látom, kimondottan szereti Magyarországot.


Úgy van.


Hogy kezdődött ez a Magyarországra járás?

Nem is tudom… először egy másik csapattal jártam itt, ahol énekeltem, és egyszerűen jól éreztem magam. Jó arcokat ismertem meg, mint pl. a mostani turnémenedzsert és jó barátomat, Podlovics Pétert. Azóta akármikor jövök, mindig remek a hangulat.


Az biztos, hogy ez nagyon meglátszik az előadáson is.

Különösen a Braindogs-műsoron. Azt az év minden napján el tudnám játszani! Lehet persze, hogy a végén belehalnék, de akkor is.

Tom Waits se halt bele.

Az igaz, de ő már rég nem is iszik.


Érez egyébként valami különbséget aközött, mikor a Tom Waits-esten játszik, és mikor a saját blues-programjával látogat ide?


Nem sok különbség van. Akárcsak a Braindogs-program, a saját műsorom sem kizárólag blues; de azoknak a buliknak talán tényleg más a hangulata, sokkal lazább, nagy-nagy pörgés a színpadon. A közönségen sem látni nagy különbséget. Akadnak köztük arcok minden korosztályból. Egyáltalán nem csak az idősebbek, sok fiatal is jön.

Az ottani zenészpartnerei munkáit figyelemmel követi?

Persze, a Quimby-t, Frenket… Frenk nagyon tehetséges srác.

Önt sok helyen a ‘tradicionális blues’ nagy alakjaként határozzák meg.

Nos, nem tudom, miért. Inkább azt mondanám, mi itt ‘Americana’-t játszunk. Ez valami nagy-nagy keverékzene: persze része a hagyományos blues is, de ugyanúgy megjelenik a rock’n’roll, a country, a gospel, és még sok-sok minden. Egy fellépésen mondjuk két olyan szám kerül elő, amit valóban ‘tradicionálisnak’ lehet nevezni. A többi keverék. De mind amerikai zene.

Az ilyen hagyományos formákhoz még mindig erősen kapcsolódik a hitelesség kérdése?

Ugyan! Miért, ki hiteles manapság? Akik ezeket a műfajokat elkezdték, megalkották, ezeknek a formáknak az egész kultúrája mára gyakorlatilag halott. Mi igazából újrateremtjük őket egy-egy estére. Egyetlen klasszikus blues-gitáros sem bújik már elő Mississippiből vagy ilyesmi… úgyhogy mi játsszuk, ahogy csak lehet, tudva, hogy az egésznek már nem a kulturális jelentősége az, ami a fontos. A blues igazából a 20-as, 30-as évek zenéje, és az 50-es évek elején volt utoljára igazán népszerű.

Akkor végül is mi vesz rá valakit, h blues-t játsszon a 21. sz. elején?

Hát hogy még mindig baromi jó zene. Jó játszani.

Régóta játszik a mostani zenészekkel?

A basszusgitárost több, mint tíz éve ismerem, a dobossal úgy 5 éve játszunk együtt, tehát meglehetősen összeszoktunk már. Sosem próbálunk, nem is nagyon kell: egy-egy dob vagy basszusalap úgyis adott, legfeljebb követjük. És persze ezeknek a hagyományos formáknak amúgy is épp az improvizáció a lényege sokszor, és ez elég sok szabadságot hagy.

Mit jelent önnek a művészet?

Nem nagyon gondolkodom ezen. Talán közhelyes ezt mondani, de nekem a művészet nem csupán a munkám, sokkal inkább az, ami én magam vagyok. Közhelyes, de igaz. El sem tudom képzelni, hogy bármi mást csináljak. Teljesen természetesen jön, nem leszek ideges fellépés előtt, nem aggódom semmiért, csak megyek és játszom. Talán valami pszichológiai gond lehet mögötte. Ez jut eszembe a művészetről, hogy természetes.

Maradj még, olvass még! Csak neked ajánljuk:

Hol blues, hol nem: Ian Siegal a Dürer-kertben A csütörtöki Dürer-kerti Ian Siegal-koncert egyszerre váltotta be mindenki várakozásait. Az enyémeket többféleképpen is. Megerősített sok olyasmit, amit erről a zenéről eleve gondoltam, és meg is változtatta ezeket, valahogy úgy, ahogy meg Siegallal ...
Mr Siegal a Dürerben tolja a blues-t   Ian Siegal sajtóanyaga szerint számos blues-legenda egy személyben, csillaga felfelé ível, játszik mindenhol Európától Észak-Amerikáig, noha csak roadként kezdte a bátyja zenekaránál (amit azóta elfelejtett a blues-történelem), akit egyszer k...